Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

Az országgyűlés képviselőházának dig csak azért maradtam adós, mert időközben a főszolgabíró mellhártyagyulladásban súlyo­san megbetegedett, és így nem volt módja a hatóságnak .az előzetes vizsgálatot lefolytatni és nekem sem ezt megelőzőleg a Háznak erre­vonatkozólag jelentést tenni. A magam részéről természetesen nem fo­gadhatom el azokat az adatokat, amelyeket Esztergályos igen t. képviselőtársam a Ház elé terjesztett. En ebben az ügyben az előnyomoza­tot már megtartottam volt, a vizsgálat folya­matban van, meg fogom azt sürgetni és csak annak eredményéhez képest leszek abban a helyzetben, hogy az interpellációra érdemben válaszolhassak. De éppen kapóra jön a mindszenti főszolga­bírónak esete is, amely kellő tájékoztatást és felvilágosítást nyújt arranézve, hogy olyan vizsgálatok, amelyeket nem hatósági közegek, hanem privát személyek, vagy maga a szociál­demokratapárt szokott lefolytatni, (Peyer Ká­roly: Hetven aláírással!) milyen eredményekre vezetnek? Egészen röviden akarom ebben a kérdésben a t. Házat tájékoztatni. Mentségemet, hogy ezt ilyen későn teszem, >az előbb pár szóval megem­lítettem volt. Ebben az ügyben a vizsgálattal a vármegye főispánja az árvaszék elnökét bízta meg, aki az ebben az ügyben kihallgatható és kihallga­tandó összes személyeket kihallgatta, elsősorban magát a főszolgabírót és 17 tanút. Több a hely­színén jelen sem lehetett, mert az a helyiség, a folyosó, ahol ez az esemény lejátszódott volt, annyira kicsiny, hogy ott 17 embernél^ több aligha férhetett volna el. Itt meg kell állapí­tanom, hogy három tanú szó szerint teljesen ugyanazzal a szöveggel, látszatra betanult szöveggel, vallotta a következőket. (Peyer Ká­roly: A szolgabíró tanította be őket? — Ol­vassa): «Amikor a főszolgabíró úr kijött hoz­zánk, mérgesen ezeket mondotta: Csavargó bi­tangok, ott van a nádvágás meg a paprika­has ogatás, menjetek munkába. Néhányan közbe­szóltak, hogy napi 60 fillérből nem tudunk 5—6 tagú családiunkkal megélni. Erre a főszolgabíró úr így folytatta: aki ebből a 60 fillérből nem tud megélni, dögöljön meg éhen. Fizessetek adót, disznók, akkor majd lesz könyörado­mány.» Ezt a vallomást tették öze András, Korogyi Pál és Jenéi István. Mindhárom^ szó szerint ugyanazt a vallomást tette. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A többi 14 tanú vallomása a főszolgabíró vallomásával is teljesen megegyezik, (Propper Sándor: Azok nem tanulták Jbe?) de megegye­zik a Géczy Antal vallomásával is, akire ép­pen a túlsó oldalról történt hivatkozás, aki ve­zető embere az ottani munkásoknak és akinek közbenjárására jött ki a főszolgabíró a mun­kásokkal beszélni. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Ez a Géczy Antal a következőket mondotta (olvassa): «TTjabbi kérésemre a főszolgabíró úr később személyesen is kijött a községháza szűk kis zárt folyosóján várakozó munkásokhoz, közölte velük, hogy a gróf Károlyi-uradalom, paprikahasításánál körülbelül 100, az árpád­halmi uradalom pedig 40—50 munkást alkal­maz. A két uradalomba mehetnek munkára. Beszéde közben valaki közbekiáltott: Inkább éhen döglünk, mintsem ez.t a munkát végez­zük. (Malasits Géza: 60 fillérért!) A főszolga­bíró ingerülten ismételte a közbeszóló szavait: . ülése 1931 március 11-én, szerdán. 211 «Hogy lehet azt mondani, hogy éhendöglünk? Magyar ember nem beszél így. Van munka­alkalom, mehetnek dolgozni. Beszédében semmi­féle sértő szót, vagy durva kifejezést nem hasz­nált a munkásokkal szemben, akik a beszéd után csendben és rendben eltávoztak a község­házáróh Erdei István hódmezővásárhelyi lakos, a szociáldemokratapárt tagja, ebben az ügyben folyó évi február hó 7-ére összehívta a mun­kásokat és^ jegyzőkönyvet vett fel velük. Vélet­lenségből én is odakerültem és a jegyzőköny­vet velem is aláíratták. Kijelentettem akkor is, hogy csupán azt igazolom, hogy január hó 12-én én voltam az, aki Szőke Sándor járási főszolgabírónak bejelentettem, hogy a munká­sok beszélni óhajtanak vele. Megmondottam ugyanakkor, hogy a járási főszolgabírónak a munkások által kifogásolt állítólagos durva kifakadásait nem igazolom.» Ez az az ember, akire a túloldalról a leg­nyomatékosabban történt utalás és hivatkozás és akinek tanul vallomás ára is hivatkozni mél­tóztattak. Azt hiszem, őt mint elfogulatlan ta­nút a túloldal is elfogadhatja és elfogadom magam részéről is. Hasonlóképpen vallott 13 vagy 14 olyan férfiú, aki ebben a helyiségben jelen volt. Még hozzátenni kívánom, hogy van két tanúvallomás és pedig Molnár Ferenc és Remzső András tanúvallomása; utóbbi többek között azt vallotta, hogy «a munkások között & főszolgabíró úr beszéde után semmi zúgolódás nem volt, csendben és rendben távoztak el a községházáról, azután se volt szó erről a mun­kások körében mindaddig, míg Erdei István hódmezővásárhelyi szociáldemokrata párttit­kár össze nem hívta őket. Attól kezdve terjedt el a munkások körében az a hír, hogy a fő­szolgabíró durván beszélt velük.» Hasonló értelemben tett vallomást Molnár Ferenc is. A tanúvallomásokból úgy konstatálható meg a tényállás, hogy nem a főszolgabíró hasz­nálta" azt a bizonyos kifejezést, hogy: «dögölje­tek meg», hanem egy munkás használta. (Peyer Károly: Sejtettem!) Sejthette ezt, mert Géczy is így vallott. Ebbe kapaszkodott azután bele a főszolgabíró és leszidta őket, (Peyer Károly: Nem első eset ennél az úrnál!) hogy így nem lehet beszélni, mert ha egyszer munka van, vál­lalhatják azt és ha más vidékről tudják ezt a munkát vállalni, akkor helyben sokkal inkább kifizetődik ennek a munkának vállalása. Maga a főszolgabíró akkor, mikor kintjárt Mindszenten, már lázasbeteg volt és kizárólag azért járt kint, hogy a két uradalom intézősé­gével a munkanélküliek megsegítése dolgában tárgyalásokat folytassam Ennek a tárgyalás­nak volt eredménye az, 150 munkást azonnal alkalmazni lehetett a két uradalomban. A fő­szolgabíró ezután súlyosan megbetegedvén, ez természetesen késleltette ennek a vizsgálatnak lebonyolítását. Kijelentem ebben a Házban, hogy kevés olyan szociális érzékkel bíró főszolgabírája van az országnak, mind a mindszenti főszolgabíró, (Ügy van! Ügy van! ^ a jobboldalon. — Elénk ellenmondások és zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Az a kérdés, hány kormánypár­tit küldött ide!) Ezt maguk a munkások is nem egyszer elismerték. (Peyer Károly: A válasz­tók tömege ír nekem azóta levelet a főszolga­bíró ellen! Tömegével kapom a leveleket, ame­lyekben az ellenkezőt állítják! Egyenesen réme a járásnak;!) Tartozom 'annak a kijelentésével is, hogy maga a munkásság volt az, amely a főszolgabírót ezen támadások alkalmából ün-

Next

/
Oldalképek
Tartalom