Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

Az országgyűlés képviselőházának dig csak azért maradtam adós, mert időközben a főszolgabíró mellhártyagyulladásban súlyosan megbetegedett, és így nem volt módja a hatóságnak .az előzetes vizsgálatot lefolytatni és nekem sem ezt megelőzőleg a Háznak errevonatkozólag jelentést tenni. A magam részéről természetesen nem fogadhatom el azokat az adatokat, amelyeket Esztergályos igen t. képviselőtársam a Ház elé terjesztett. En ebben az ügyben az előnyomozatot már megtartottam volt, a vizsgálat folyamatban van, meg fogom azt sürgetni és csak annak eredményéhez képest leszek abban a helyzetben, hogy az interpellációra érdemben válaszolhassak. De éppen kapóra jön a mindszenti főszolgabírónak esete is, amely kellő tájékoztatást és felvilágosítást nyújt arranézve, hogy olyan vizsgálatok, amelyeket nem hatósági közegek, hanem privát személyek, vagy maga a szociáldemokratapárt szokott lefolytatni, (Peyer Károly: Hetven aláírással!) milyen eredményekre vezetnek? Egészen röviden akarom ebben a kérdésben a t. Házat tájékoztatni. Mentségemet, hogy ezt ilyen későn teszem, >az előbb pár szóval megemlítettem volt. Ebben az ügyben a vizsgálattal a vármegye főispánja az árvaszék elnökét bízta meg, aki az ebben az ügyben kihallgatható és kihallgatandó összes személyeket kihallgatta, elsősorban magát a főszolgabírót és 17 tanút. Több a helyszínén jelen sem lehetett, mert az a helyiség, a folyosó, ahol ez az esemény lejátszódott volt, annyira kicsiny, hogy ott 17 embernél^ több aligha férhetett volna el. Itt meg kell állapítanom, hogy három tanú szó szerint teljesen ugyanazzal a szöveggel, látszatra betanult szöveggel, vallotta a következőket. (Peyer Károly: A szolgabíró tanította be őket? — Olvassa): «Amikor a főszolgabíró úr kijött hozzánk, mérgesen ezeket mondotta: Csavargó bitangok, ott van a nádvágás meg a paprikahas ogatás, menjetek munkába. Néhányan közbeszóltak, hogy napi 60 fillérből nem tudunk 5—6 tagú családiunkkal megélni. Erre a főszolgabíró úr így folytatta: aki ebből a 60 fillérből nem tud megélni, dögöljön meg éhen. Fizessetek adót, disznók, akkor majd lesz könyöradomány.» Ezt a vallomást tették öze András, Korogyi Pál és Jenéi István. Mindhárom^ szó szerint ugyanazt a vallomást tette. (Zaj a szélsőbaloldalon.) A többi 14 tanú vallomása a főszolgabíró vallomásával is teljesen megegyezik, (Propper Sándor: Azok nem tanulták Jbe?) de megegyezik a Géczy Antal vallomásával is, akire éppen a túlsó oldalról történt hivatkozás, aki vezető embere az ottani munkásoknak és akinek közbenjárására jött ki a főszolgabíró a munkásokkal beszélni. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Ez a Géczy Antal a következőket mondotta (olvassa): «TTjabbi kérésemre a főszolgabíró úr később személyesen is kijött a községháza szűk kis zárt folyosóján várakozó munkásokhoz, közölte velük, hogy a gróf Károlyi-uradalom, paprikahasításánál körülbelül 100, az árpádhalmi uradalom pedig 40—50 munkást alkalmaz. A két uradalomba mehetnek munkára. Beszéde közben valaki közbekiáltott: Inkább éhen döglünk, mintsem ez.t a munkát végezzük. (Malasits Géza: 60 fillérért!) A főszolgabíró ingerülten ismételte a közbeszóló szavait: . ülése 1931 március 11-én, szerdán. 211 «Hogy lehet azt mondani, hogy éhendöglünk? Magyar ember nem beszél így. Van munkaalkalom, mehetnek dolgozni. Beszédében semmiféle sértő szót, vagy durva kifejezést nem használt a munkásokkal szemben, akik a beszéd után csendben és rendben eltávoztak a községházáróh Erdei István hódmezővásárhelyi lakos, a szociáldemokratapárt tagja, ebben az ügyben folyó évi február hó 7-ére összehívta a munkásokat és^ jegyzőkönyvet vett fel velük. Véletlenségből én is odakerültem és a jegyzőkönyvet velem is aláíratták. Kijelentettem akkor is, hogy csupán azt igazolom, hogy január hó 12-én én voltam az, aki Szőke Sándor járási főszolgabírónak bejelentettem, hogy a munkások beszélni óhajtanak vele. Megmondottam ugyanakkor, hogy a járási főszolgabírónak a munkások által kifogásolt állítólagos durva kifakadásait nem igazolom.» Ez az az ember, akire a túloldalról a legnyomatékosabban történt utalás és hivatkozás és akinek tanul vallomás ára is hivatkozni méltóztattak. Azt hiszem, őt mint elfogulatlan tanút a túloldal is elfogadhatja és elfogadom magam részéről is. Hasonlóképpen vallott 13 vagy 14 olyan férfiú, aki ebben a helyiségben jelen volt. Még hozzátenni kívánom, hogy van két tanúvallomás és pedig Molnár Ferenc és Remzső András tanúvallomása; utóbbi többek között azt vallotta, hogy «a munkások között & főszolgabíró úr beszéde után semmi zúgolódás nem volt, csendben és rendben távoztak el a községházáról, azután se volt szó erről a munkások körében mindaddig, míg Erdei István hódmezővásárhelyi szociáldemokrata párttitkár össze nem hívta őket. Attól kezdve terjedt el a munkások körében az a hír, hogy a főszolgabíró durván beszélt velük.» Hasonló értelemben tett vallomást Molnár Ferenc is. A tanúvallomásokból úgy konstatálható meg a tényállás, hogy nem a főszolgabíró használta" azt a bizonyos kifejezést, hogy: «dögöljetek meg», hanem egy munkás használta. (Peyer Károly: Sejtettem!) Sejthette ezt, mert Géczy is így vallott. Ebbe kapaszkodott azután bele a főszolgabíró és leszidta őket, (Peyer Károly: Nem első eset ennél az úrnál!) hogy így nem lehet beszélni, mert ha egyszer munka van, vállalhatják azt és ha más vidékről tudják ezt a munkát vállalni, akkor helyben sokkal inkább kifizetődik ennek a munkának vállalása. Maga a főszolgabíró akkor, mikor kintjárt Mindszenten, már lázasbeteg volt és kizárólag azért járt kint, hogy a két uradalom intézőségével a munkanélküliek megsegítése dolgában tárgyalásokat folytassam Ennek a tárgyalásnak volt eredménye az, 150 munkást azonnal alkalmazni lehetett a két uradalomban. A főszolgabíró ezután súlyosan megbetegedvén, ez természetesen késleltette ennek a vizsgálatnak lebonyolítását. Kijelentem ebben a Házban, hogy kevés olyan szociális érzékkel bíró főszolgabírája van az országnak, mind a mindszenti főszolgabíró, (Ügy van! Ügy van! ^ a jobboldalon. — Elénk ellenmondások és zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Az a kérdés, hány kormánypártit küldött ide!) Ezt maguk a munkások is nem egyszer elismerték. (Peyer Károly: A választók tömege ír nekem azóta levelet a főszolgabíró ellen! Tömegével kapom a leveleket, amelyekben az ellenkezőt állítják! Egyenesen réme a járásnak;!) Tartozom 'annak a kijelentésével is, hogy maga a munkásság volt az, amely a főszolgabírót ezen támadások alkalmából ün-