Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

192 Az országgyűlés képviselőházának• U79.. ülése 19S1 március 11-én, szerdán. lókba ezrével tódulnak az emberek a legminimálisabb dotáció mellett. Boldogult Vass József miniiszterünk mondotta nekem egyszer, hogy a Társadalombiztosítónál kisebb állások üresedtek meg, amelyek nem voltak többel dotálva, mint talán 150 vagy 200 pengővel. Volt talán f 420 ilyen állás, amely betöltésre várt. Egyrészét, talán felét a finánc-adminisztráció vitte el azért, hogy a maga feleslegét elhelyezze. Maradt talán 200 ilyen hely. Erre a gyengén dotált 200 subalternes tisztviselői, hivatalnoki helyre minden pályázat meghiirdetése nélkül 34.000 ember pályázott. Ez megdöbbentő dolog. Ha új életre kelne az a fényes nemzedék, amely Magyarország ancien régime-jét, a rendi Magyarországot megdöntötte és a jogegyenlőségi Magyarországot teremtette meg, csodálkozással látná most, hogy száz év után a mai Magyarország vezetésére hivatott politikus nemzedéket a trianoni Magyarországon ugyanazok a gondok gyötrik, amelyek 100 év előtt Klauzált, Kossuthot, sőt Joó Jánost és a többieket gyötörték. Magyarországot akkor is a szellemi elproletarizálódástól féltették. Ha végignézzük az akkori irodalmat, az országgyűlési felszólalásokat, majd később a 60-as évek idejében még mindig^ megismétlődő aggodalmakat, csodálkozással és méltánylással kell visszatekintenünk erre a korra és erre a fényes nemzedékre, amely a magyarság jövendő sorsába annyi komolysággal, olyan higgadt véleménnyel, annyi bölcseséggel szólott bele es meg kívánta alapozni a jobb magyar jövőt. Sajnos, az 1848 előtti nemzedékek felfogását, intencióit később sem követték. Az 1867 utáni idők függetlenségíi harcokban, obstrukciókban teltek el. Mindent elfoglalt a jogi észjárás és a közjogi hadakozás' és mert ez alatt a korszak alatt talán sem kereskedelmi, sem általában magánjogunkban önálló jogalkotás nincs, a recepció útjára tértünk. Recepciók azok az intézmények is nagyrészben, amelyeken a magyar gazdasági élet, a magyar szellemi élet és kulturális élet felépült. Csodálkoznunk kell azon hogy amikor az a fényes nemzedék előttünk megjelölte az utat, hogyan és miképpen kell kultúreszközökkel & magyar közszellem nevelését a gazdasági élet felé irányítani, akkor 1867 után nem nyúltunk ehhez és nem folytattuk annak a régi, fényes nemzedéknek intézmény eis politikáját, amely az átalakulás irányát és Magyarország jövő boldogulásának gazdasági útjait is megjelölte. Ha kezünkbe vesszük Taine-nek a «Le moderne régime» című könyvét, amely 1894-ben jelent meg s amely az új Franciaország társadalmi ingadozásaival és bajaival foglalkozik, sokban önmagunkra ismerünk. Azt látjuk, hogy ez a könyv szomorúsággal állapítja meg, hogy a francia nevelési rendszer, az ifjúság oktatása, a későbbi férfikorra, az életpályákra való előkészítése nem úgy,mint 1789-ig Franciaországban is, az angol-szász-amerikai rendszer szerint történik, hanem latin, klasszikus túlabsztrakt humanisztikus nevelési tendencia szerint; s e nevelési eszközökkel az új Franciaország vergődő közönsége, amely abból az ifjúságból rekrutálódik, amely ezeken az iskolákon keresztül jut »a férfipályákra, nnár nem tudja megtalálni önmagát, nem tudja megtalálni azt a lelki és gazdasági egyensúlyt, amely az ország jövő boldogulásának alapja. Ha ezeket a sorokat nézzük, amelyek aggodalommal vannak tele és amelyek megállapítják, hogy az angol-amerikai nevelési rendszer mennyivel jobb a nyugateurópai nevelési rendszernél, akkor a mi erősen könyvszagú nevelési rendszerünkre fordítva tekintetünket, azokra a nevelési rendszerekre, amelyekkel 1867-től egészen a 900-as évek végéig találkozunk és amelyeket a legújabb időkben Klebelsberg gróf zsenialitása sem tud abban a mértékben átalakítani, hogy ifjúságunkat olyan irányban tudnók nevelni, hogy a mai gazdasági szituációban a lehető legelőnyösebben tudjon elhelyezkedni, szomorúság kell, hogy eltöltsön minket és'kell, hogy olyan komoly meggondolásokra késztessen, amelyek mellett talán majd lehetővé válik olyan erélyesebb rendszabályok alkalmazása, amelyek a gazdasági pályákra, a termelésre való nevelést hozza előtérbe, hogy a gyakorlati pályák, a gazdasági pályák, a termelőpályák felé tereljük az ifjú generációt. Mert a mai Magyarországnak egyik^ legnehezebb problémája az, hogy a latin nevelés okozta intelligenciafölösleget a hivatalokban kenyérhez juttatni, új hivatalok felállításával eltüntetni nem lehet Ma minden eszközzel a termelés irányában kell haladnánk, és ha akadna valaki, aki ezt az emberfölösleget ma át tudná vinni egy új gazdasági ismeretkörre, amely gazdasági ismeretkörnek bő lehetőségei vannak a megélhetésre, megoldaná ezt az igen nehéz problémát. Salgótarján vidékén megvan a lehetőség egész csomó zöldségkertészet létesítésére, mert az ipari piac rosszul és drágán van ellátva: de nem értenek hozzá! Nem értenek a bel térj esebb állattenyésztéshez és a tejtermékek értékesítéséhez; nem akad szakértő gyümölcskertész s nem értenek bozzá, hogyan kell a termékeket külföldre vinni, hogyan kell csomagolni, stb. Hangsúlyozom! Az alsóbb polgári fokokon úgy a mezőgazdaságban, mint az ipariban nagyarányú szakértelemhiány van: nincsenek alkalmas embereink kellő számban arra, hogy kisebb üzemekben is ipari árukkal ellássuk a közönséget. Mondom, míg az egyik oldalon sok a bevétel és kevés a kiadás, addig a másik oldalon is felborul a mérleg. Nagyon kérem a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter urat arra, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban igyekezzék minden energiáját és befolyását latbavetni abban az irányban, hogy a gazdasági irányú nevelés a lehető legnagyobb energiával vitessék keresztül még akkor is, ha ez talán középiskolai tanárság kaszts/erű érdekeivel ellentétben is áll. Az a társadalmi krizis, amelyben vagyunk, és az a — hogy úgy nevezzem — bizalmi krízis, leginlkábib a vállalkozási akarat betegségéből és abból származik, hogy az a közönség, amelynek el kellene helyezkednie az újonnan megnyílt termelési és gazdasági pályákon, nincs erre képesítve sem szellemileg, sem akaratában, sem jellemében, sem önfegyelmében, nincsenek meg tehát benne azok a tulajdonságok, amelyek ezeken a gazdasági pályákon való elhelyezkedésre lehetőséget nyújtanak. Mert legyünk tisztában azzal, hogy az idők változtak, az új szükségletek új tulajdonságokat követelnek és azok az új tulajdonságok, amelyek ma a népek érvényesülésének módjai, az államok, az állaimpolgárok tulajdonságaiból tevődnek össze. De ezek az új tulajdonságok nem olyanok, amelyek a képzeletre hatnak; ezek a jellem, a kitartás, a munkaszeretet, a vállalt munkának önbecsülésen és lelkiismereten alapuló tökéletes teljesítése, az aprólékosság és az etikának tökéletessége. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeken keresztül a mai generáció megjavítható, mert ezekből a tulajdonságokból adódik az a lehetőség is, hogy a társadalmi osztályok és a termelő kategóriák nem egymással