Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

176 Az országgyűlés képviselőházának U7Ù. ülése 19$ 1 március ll-en

f szerdán. el azt a célt, amelyet szem elől téveszteni szintén nem lehet, hogy megnyugvást vigyenek be a köztudatba, hogy lecsillapítsák a háboró közvéleményt és meggyőzzék arról, hogy a kartelltörvény életbelépte után ezek a visszaélések meg fognak szűnni.. Nem is érhették el ezt a célt, mert nem lehet egyfelől azt allegálni, hogy ia kartellek veszélyesek a közgazdasági életre, hogy egyik bűnt a másik után követik el, hogy egyik bűnt a másikra halmozzák, hogy ezek a kartellek felduzzasztják az iparcikkek árát, hogy maguknak jogtalan haszonra tegyenek szert, ezért tehát megrendszabályozandók és ugyanakkor azt 'allegálni, hogy hiszen ez a kartelltörvény nem egyéb, — amint azt Baracs Marcell t. képviselőtársam vitatta, aki pedig nem szokott a szavakkal játszani — mint hangulattörvény, hangulatszelvény, (Sándor Pál: Ez így van!) hiába hozzuk tehát ezt a törvényt, mert ezt a kormány végrehajtani nem tudja, mert azok a bizonyos, de láthatatlan kezek, amelyek a kartell sorsát intézik, sokkal hatalmasabbak magánál a kormánynál, sőt magánál az államhatalomnál is, (Jánossy Gábor: Mesebeszéd! — Sándor Pál: 6%%-kal (szállították le a szén árát! — Jánossy Gábor: Adják majd még olcsóbban! — Sándor Pál: A szerződést már megkötötték.) Olyan súlyos vádak ezek, olyan súlyos megítélése a kormányzatnak és az állam mindnyájunk által féltékenyen őrzött hatalmának, (Jánossy Gábor: Ügy van!) hogy ezek súlyos következmények nélkül nem maradhatnak és ezek a következmények éppen azokon fogják magukat megbosszulni, akik ma jónak látták az állam hatalmát és tekintélyét kétségbevonni. Ilyen feltevések és ellenmondások mellett nyugalom a kartelltörvény után nem alakulhatott ki; sőt ha még hozzáveszem, amint azt Kun Béla t. képviselőtársunk mondotta, hogy a kartelltörvény nem egyéb mint porhintés a nemzet szemébe, (Sándor Pál: Az is igaz!) akkor teljesen igazat kell adnunk az igen t. igazságügyminiszter úr közbeszólásának, aki azt mondotta: hát akkor ne csináljunk semmit. (Jánossy Gábor: Kun Béla csak költői hasonlatot mondott! — Sándor Pál: Első javaslata jó volt! — Jánossy Gábor: Majd az élet megmutatja! — Zaj.) En is azt mondom, maradjon minden a régiben, garázdálkodjanak — bocsánatot kérek a kifejezésért, csak idézek az elhangzott beszédekből — továbbra is a kartellek, nyomorogjon továbbra is az ipar, a kereskedelem, egész közgazdasági életünk és legyen, ahogy lesz, mert amint jó boldogult Bánffy Dezső megmondotta, sohasem volt úgy, hogy vaiahogy ne lett volna. Én azonban nem látom olyan tragikusnak a helyzetei Én mindig azt hallottam, hogy az ördög sem olyan fekete, mint amilyenre festik, (Sándor Pál: Nem is fekete! Fehérek az ördögök!) a levest sem eszik olyan forrón, mint ahogyan főzik és így azt gondolom, hogy abban a pillanatban, amikor a kartelltörvény életbe fog lépni és mint Damokles kardja ott fog függni a kartellek felett, (Sándor Pál: Dámok les kardja? Haha!) azok kétszeresen is meg fogják gondolni, hogy ismét törvényellenes cselekedetre ragadtassák magukat, hanem igenis, meg fognak szűnni azok a visszaélések, azok a túlkapások, amelyeket a kartellek eddig elkövettek. (Sándor Pál: Holnapután kiskedden!) Engem sokkal inkább nyugtalanít az iparnak az az agodalma, hogy itt ebben az .országban, ebben a Házban, a kormányban iparellenes hangulat uralkodik és kapott lábra, (Ellenmondások jobbfelől) amely az ipar fejlődését is megakadályozza. (Kállay Miklós: A kormányban nem!) Ezt is mondják. .(Jánossy Gábor: Sok mindent mondanak, ami nem igaz!) Én csak azokra hivatkozom, amiket mondanak. Azt mondják tehát, hogy ilyen iparellenes hangulat kapott volna itt lábra. Ha ez való volna, ez éppen ma, ezekben a nehéz időkben kétszeresen veszélyes volna, mert így nem alakulhat ki egy egészséges, egyöntetű gazdasági közvélemény, pedig ma, amikor újabb kereskedelmi szerződések megkötése előtt állunk, a kormánynak csakis erre az egységes gazdasági közvéleményre lehetne támaszkodnia a tárgyalások folyamán. T. Ház! Ebben a zűrzavaros atmoszférában íme — akár a kormány elhatározásából történt, akár a véletlen folytán — előttünk fekszik egy javaslat, amely a magyar ipar fejlődését kívánja ismét egy nagy léppéssel előbbrevinni. Ennek szükségességében, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk. A kivitelre nézve talán lehetnek közöttünk nüanszbeli eltérések, de abban, hogy a magyar ipar fejlesztésére, hogy iparosodásra feltétlenül szükség van, nem hiszem, hogy véleménykülönbség lenne köztünk. Amely percben pedig mi ebben egyetértünk, önkénytelenül is megszűnik az a vád, mintha itt iparellenes hangulat kapott volna lábra, mert minden világosan gondolkozó fő előtt ott fog állani, hogy itt megnyilvánulhatott bizonyos hangulat, de az sohasem az ipar ellen nyilvánult meg, hanem megnyilvánult éppen a kartellek kinövései ellen, azok ellen a törvénytelen alakulatok ellem, amelyek az ipar érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyva, a közjó és a közerkölcs érdekeivel nem törődve, űzték kisded játékukat. Ennek a törvénynek célja tehát az, hogy ezek a törvénytelen alakulatok megszűnjenek, kiirtassanak és megsemmisíttessenek. Mert egyetlen nemzet kormánya sem tűrhetné el, hogy bizonyos gazdasági szükségszerűség örve alatt alakult társulatok önkényesen, önhatalmúlag beleavatkozzanak a közgazdsági élet menetébe, zavart keltsenek és ezáltal az ipar fejlődését lehetetlenné tegyék. De nem tűrhetné el ezt maga a közgazdasági élet sem, amely éppen ezeknek a visszaéléseknek súlya alatt valóságos élethalálharcot kénytelen folytatni fennmaradásáért m legkevésbbé tűrhetné el az a válságos óráit élő, nyomorgó, koldusbotra jutott mezőgazdaság, (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) hogy ezen visszaélések súlya alatt összeroppanjon és maga alá temesse az ipart, a kereskedelmet és az egész közgazdasági életet. Én egész életemben perhorreszkáltam minden hangulatot, közgazdasági életünk bármely ága ellen, különösen amely alkalmas volna arra, hogy azt a harmonikus együttműködést, ameljr mindig létalapja volt a nemzet erős, egészséges gazdasági fejlődésének, megzavarja. Különösen fontos ez a mi helyzetünkben. Hiszen ennek az országnak közgazdasági élete csak akkor lehet egészséges és fejlődésképes, ha ez a három közgazdasági ág egymást megértve, egymást támogatva, vállvetve küzd nemcsak saját érdekeiért, hanem magának az országnak, sőt tovább megyek, az egész emberiségnek javáért és boldogulásáért. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ennek ellenére, amikor annyira hangsúlyozom e három közgazdasági ág harmonikus együttműködésének szükségességét, mint agrárországnak — amint különben a javaslat is megjegyzi — elsősorban a mezőgazdaság segítésére kell sietnünk, (Jánossy Gábor: A föld-