Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-478
Az országgyűlés képviselőházának U78. járülások. Ha a törvényjavaslat 16. §-a a nagyipar részére rendkívül kedvezményeket nyújt, finanszírozza a kivitelt, biztosítja a hitelkockázatot, miért nem hozhatna kis áldozatot a kisipari hitelkockázati alap létesítése érdekében is? (Ügy van! a balközépen.) Szellemi vonatkozásban gondolva át az iparoskérdést, megcáfolhatatlanul jelenthetjük ki, hogy eredményes iparpártolásról mindaddig nem beszélhetünk, míg a kézművesiparosság társadalmát a tudás fegyvereivel fel nem vértezzük. Művejetlen emberek kezében a leggazdagabb tőketámogatás is háládatlanul olvad el, a legprecízebb gépek is fatuskókká, a legnemesebb anyagok is mártírokká válnak. Nagyon sokat haLlunk napjainkban a bal túrfölényről. Mátyás király korában is volt kultúrfölény, de mit ért az, amikor a királyi udvar, mint kultúrközpont és a sötétségben botorkáló nép milliói között át nem hidalt szakadék tátongott. Hiába ontják tehát a közép- és főiskolák, meg az egyetemek kiművelt tömegeiket, mint^ nyári zivatarban a csapadékot az esőcsatornák, ha a nép, vagyis a nemzet zöme, a kiélesedett gazdasági küzdelemben a szükséges szellemi páncélzat nélkül kénytelen a harcot felvenni. így a tanonciskolák sem tudnak addig megfelelni a .hozzájuk fűzött várakozásnak, amíg a tanoncok műveltsége^ az analfabéták és a négy-öt középiskolát végzettek között hullámzik. Es nem segít ezen még az sem, ha a képzettebb tanulókat külön csoportba osztjuk be, mert a tanociskolai tananyag és tanterv tudvalévőleg egységes, nem differeneiálódhatik és így semmi haszon nem lesz abból, ha külön-külön csoportokban oktatnók a tanoncokat. Szent meggyőződésem, hogy nemzeti és gazdasági céljainkat csak úgy érhetjük el, ha az új nemzedék minimális iskolai képzettségét nyolc elemi osztályban, nagyobb községekben és városokban pedig a négy elemi fölé állított négy polgári osztályban szabjuk meg. Erre az alapműveltségre fel lehetne építeni az/után a rokoniparokként csoportosított tanonciskolákat, ahol nem a betűvetést, vagyis a legelemibb ismereteket, hanem mar a gépek és eszközök ismeretét, anyag- és áruismét, szakrajzot, a színek és ízlés tanát, az iparművészet elemeit, a kalkulációt, levelezést és könyvvezetést adhatnák elő. A falusi inasképzés falura nevel, de a nagyobb községekben és városokban adva vannak mindazok az előfeltételek, amelyek e nagyobbvonalú programm végrehajtására szükségesek. Egy művelt iparos sokkal előrehaladottabb művésziességgel tudja a mai fogyasztó közönség kényesebb igényeit kielégíteni, jobban tud a változó hazai, sőt külföldi ízléshez és igényekhez hozzásimulni, jobban képes a nagyipar felbontó és felszívó törekvésének is ellentállni, mint műveletlen sorstársa, sőt feltételezhető az is, hogy ezek közül a művelt és ügyes kisiparosok közül fognak később majd kiemelkedni a középiparosok és a nagy gyáriparosok is. Egy művelt iparosnál, aki kalkulálni és könyvet vezetni tud, aki rendszeresen leltároz, előtűnnek minden esztendőben az esetleges^ meglévő hibák vagy hiányok, amelyeket azután kiküszöbölhet; rájön például arra, hogy több emberrel dolgozik, mint kellene, hogy nem találta meg a megfelelő beszerzési forrásokat, hogy könnyelműen hitelezett, hogy esetleg minden szükség nélkül kamatveszteségeket szenvedett, hogy forgótőkéjének egy részét improduktív kiadásokra vonta el. ülése 1931 március 10-én, kedden. 173 Tudom, hogy az előadott ha jókat és fogyatékosságokat egy kategorikus imperatívusszal elfújni, megszüntetni nem lehet; tudom jól, hogy egy ilyen programmnak megvalósítása a mi viszonyaink között nagy gondot okoz, de mégis kérdem^ én, ha egy díjnoki vagy Írnoki állás elnyerését a középiskola négy osztályához köthetjük, ha a teóriákkal foglalkozó ifjú nemzedék részére — megjegyzem, hogy igen helyesen — ösztöndíjakat, tanulmányi segélyeket rendszeresítünk, drága hazai és külföldi intézeteket tartunk fenn, .miért ne áldozhatnánk valamit a produktív, a gyakorlati pályákra készülő- fiainkért is? (Ügy van! Ügy van!) Miért ne áldozhatnánk az elzüllött inaskérdésre, miért ne rendszeresíthetnénk kiváló iparosifjak részére is ösztöndíjakat; s ha mindezeket másképpen nem lehet -megtenni, akkor az állam, a közületek és az ipari érdekeltségek áldozatos« ágával is! Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Gyulay SáncTor: Befejezem. Némely túloldali képviselőtársaink részéről nap-nap után gúnyos megjegyzések és közbeszólások hangzanak el, hogy komédia az egész, hogy ez a törvény írott malaszt marad és hogy nem is egyéb ez az egész, mint a közelgő választásokra ravaszul kieszelt kortesfogás. Engedjék meg, hogy ez ellen az önkényes ráfogás ellen úgy a magam, mint pártom névéiben tiltakozhassam (Helyeslés a jobboldalon.) m kijelenthessem, hogy ilyen hipokritaságra sem a kormány, sem a kormányt támogató pártok sohasem voltak és nem is lesznek kaphatók. A javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Vargha Gábor! Vargha Gábor: T. Ház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet a holnapi ülésen mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak f ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárult. Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom s előterjesztésit teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom & t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a ma tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos vitája. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, azt határozatként mondom ki. Következnék az indítványkönyv felolvasása. Minthogy azonban abban újabb bejegyzés nincsen, annak felolvasását mellőzöm. Kérem a jegyző urat, méltóztassék az interpelláció sköny vet felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Patay Gyula — a pénzügyminiszterhez — a földteherrendezési kötvényeknek a Magyar Nemzeti Banknál leendő lombardírozhatása tárgyában, (írásban.) Griger Miklós — a belügyminiszterhez — Kecskemét törvényhatósági város erdőhivatalának szervezeti szabályzata, erdőgazdasága vadászati bérletének és vadkárának tárgyában. (Szóval. Halasztva 1931. évi március hó 4-ről.) Györki Imre — az összkormányhoz — a cukor és tej, valamint más élelmiszer drágítása tárgyában. (Szóval. Halasztva 1931. évi március hó 4-ről.)
