Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-473

Az országgyűlés képviselőházának 473. került a kezembe egy röpirat, amelyet néhány évvel ezelőtt a t. egységespárt adott ki és amely így kezdődik (olvassa): «Fellendülés vagy nyomor. Száznál több külföldi bankár várja jelenleg a budapesti szállodákban a választások kimenetelét. Mind kölcsönpénzt kínál különböző beruházásokra, gazdasági célokra, az ország egész életének valóságos felpezsdítésére. Bethlen István gróf miniszterelnök azonban csak a választások után fog a tömeges kölcsönajánlatokra választ adni, vagyis akkor, amikor tisztán látja, hogy milyen parlamentje lesz, mire lesznek alkotmányos lehetőségei. Minden iparos, 'kereskedő, gyáros, magántisztviselő, munkaadó és alkalmazott gazdasági boldogulása attól függ, hogyha belső rend immár megteremtett teljes biztosítása után megkezdheti-e Bethlen István hagy tervei megvalósításának második szakaszát, az általános gazdasági jólét megteremtését.» Nem az általános titkos választójog, hanem az általános gazdasági jólét megteremtését! «Az ehhez szükséges és rengeteg tőkét az egé^z világ máris kínálja neki.» Ez a röpirat akkor nem is tévesztette el a hatást, mert ennek hatása alatt még a titkosan szavazó budapesti és budapesti környékbeli közönség is bizalommal fordult az egységespárt felé és beküldte azokat a prominens férfiakat, akiket ez a röpirat megnevezett, egy úrnak, Siegeseu József úrnak kivételével, akivel egy kis baleset történt, ami miatt azután nem jöhetett be ide a Házba; a többi urakat mind beküldték. E röpirat szerint jólétnek kellett volna az országban támadnia, az iparnak, a kereskedelemnek fejlődnie kellett volna, egyszóval a népnek jólétben kellene úszni! Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a magyar nép soha ilyen rettenetes, gazdaságilag ínséges helyzetben nem volt. mint az utóbbi években és a magyar nép, különösen pedig az iparral és kereskedelemmel foglalkozók soha még ilyen válságos időket nem éltek át, mint az utóbbi esztendőkben. Érzi ezt maga a kormány is, mert amikor a miniszterelnök úr észrevette, hogy ennek a röpiratnak hatása már elpárolgott, és az ennek á röpiratnak hatása alatt keletkezett hangulat már eloszlott, szükségesnek tartotta egy másik programmot kiadni a naiv gyermekek vigasztalására és nagy gyermekek elcsitítására. Eb ben a prqgrammban már benne áll, hogy 200 milliót kapott az idén a mezőgazdaság és a kisipar a kormány útján. Itt következik azután a felsorolása annak, hogyan és miképpen, milyen eszközökkel támogatta a kormány az ipart, főleg a kisipart, hogyan nyúlt a kisipar hóna alá, micsoda óriási összegeket áldozott a kormány a kisiparra. Nem akarok arról beszélni, hogy a kisipar ma milyen helyzetben van. Minden képviselő úr, aki kissé körülnéz a kerületében, látni fogja, hogyha a mezőgazdasági és ' az ipari munkások nyomorát nem is haladja túl. de azzal egy szinten van a

rf kisipar nyomorúsága. Álig lehet találni iparost, aki valamiképpen félszínen tudná magát tartani. A közelmnlt napokban jártam Szombathelyt, tehát NyugatMagyarország egyik nagyon kulturált városában. Amikor ott voltam, éppen akkor vonultak fel a kisiparosok a polgármesterhez -munkát ; kérni. Az első percbén azt hittem, hogy szegény munkanélküli munkások vonulnak fel a polgármesterhez, hogy tőle munkát kérjenek. Még mosolyogtam naivitásukon, hogy mit is tud csinálni az a polgármester Szombathelyen, aki bojiíog, ha elsején ki tudja fizetni a hivatalnokokat a város jövedelméből. Azután felvilágosí•• tottak, hogy ezek nem munkanélküli munkásuk, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX51V. ülése 1931 február 27-én, pénteken. 9 — ami már abból is látszik, hogy a rendőrség egészen passzíve viselkedik, holott munkanélküli munkásokkal szemben nem viselkedik így a rendőrség — ezek iparosok. Ott álltam, miut egy sóbálvány; ennyi rongyos embert egy rakáson még nem láttam, mint Szombathelyt, amikor a kisiparosok felvonultak a polgármesterhez, hogy támogatást kérjenek, mert különben mind elpusztulnak és náluk beáll a gazdasági lehetetlenülés. Ennek a nagy támogatásnak, ennek a kilátásba helyezett nagy gazdasági jólétnek ilyen következményei vannak? Már előre tudom, hogy a miniszter úr feláll és azt fogja válaszolni: pardon, képviselő úr, elfelejti, hogy mennyi pénzt adtunk mi az löksz, rendelkezésére a kisiparosok közt való szétosztásra, sőt — fogja mondani a miniszter úr — .megenyhítettük a visszafizetés feltételeit is. Igen t. miniszter úr, ez mind igaz! (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Miért nem bízza rám, hogy mit mondok? Várja meg nyugodtan !) Kétségtelen, hogy a kormány adott pénzt az Ipksz. rendelkezésére, de jó házból való szülőktől származzék az az iparos, aki onnan pénzt tud elvinni. Annak olyan garanciákat kell adnia, amelyeket a kültelki nyuzdaszövetkeaet igazgatója is szívesen fogad el. Ez a legsúlyosabb. Kétségtelenül igaz igen t. miniszter úr, hogy a kormány az íoksz.-nak pénzt bocsátott rendelkezésére. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Fővárosi ipari hitelre!) Az is igaz, hogy ez a hitelakció megindult, de én azt mondom, hogy először is ez nem használ semmit, mert eladósodnak ezek a szegény kisiparosok és maholnap nem tudnak adósságaikból kivergődni, másodszor pedig ennek a hitelnek feltételei olyan szigorúak, hogy csak egészen jómódú ember tud ennek eleget lenn:., mert vagy ingatlanbiztosítékot kell nyújtania, vagy két abszolút jó kezest kell állítania és természetesen csak váltó ellenében kaphatja meg a pénzt, holott annakidején, amikor erről volt szó, magam is megemlítettem a miniszter úrnak, hogy feltétlenül szükséges \olna az ingójelzálog bevezetése a közép- & kisiparban, mert ha valakinek egy kis viskója van, akkor kap rá kölcsönt, ha ellenben valakinek akármilyen szép modern üzemi berendezése van motorokkal, gépekkel, amelyek sok esetben hatszor annyit érnek, mint az a ház, amelyre a másik iparos kap hitelt, nem kaphat kölcsönt azért, mert az intézet alapszabályai szerint ingó-jelzálogra kölcsönt nem adnak. ' Tehát egészen konzervatív, egészen régi módszerek szerint, a való élet megismerése nélkül csinálták meg a hitelakciót. (Folytonos zùj a Ház minden oldalán.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Lehetetlen a szónokot hallani a folytonos társalgás miatt. (Farkas István: Nagy érdeklődés mellett kezdjük tárgyalni a javaslatot! — Zaj.) Malasits Géza: Mondom, a való élet ismerete nélkül^ csinálták meg ezt

; a hitelakciót. Ennek hatása egészen elenyészően csekély és főleg az érdekelt iparosok azok, akik ennek legkevésbbé látják hasznát. De maga az a tény, hogy az ipart ilyen módon támogatják, bizonyítja azt, hogy az iparnak Magyarországon nagyon gyenge gyökerei vannak és éppen ennek következtében nem tud az ipar fejlődni még annak ellenére sem, hogy a kormány állítása szerint iparfejlesztési célokra rengeteg összegeket költött. Hogy miért nem fejlődik <az ipar Magyar;' országon, hogy Magyarországon miért kell 2