Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-478

Az országgyűlés képviselőházának £7'< napról-napra érezhető és ha itt a fogyasztóképesség csökkenéséről beszélünk, akkor nekünk, akik ipari érdekeket képviselünk, követelnünk kell, hogy az ország gazdatársadalmának helyzetén minél ^előbb segítsenek. (Ügy van! a középen.) Az ipar pangásának legfőbb oka az, hogy a gazdatársadalom tönkrement. (Ügy van!) Nem lehet a mezőgazdasági és ipari rétegeket egymástól függetlenül légüres térben kezelni. (Ügy van! a baloldalon. Ezek szorosan összefüggnek. Aki iparpártolást, iparfejlesztést akar propagálni, annak követelnie kell, hogy az ország mezőgazdasági fogyasztórétegeit felemeljék a mai nehéz helyzetből. A német közmondás szerint: «Hat der Bauer Geld, hat die ganze Welt», ha a parasztnak van pénze, van az egész világnak. A mi fogyasztóképességünk hiányának alapoka tehát az, hogy ma a gazdának nincs pénze, hogy ma a gazda a megélhetés nehézségeivel küzd. (Krisztián Imre; Százpercentes igazság!) Ennek az egyszerű ténynek felismerése és megállapítása igazolja tehát, hogy az ipar ma nincs termelőképességének százszázalékáig kihasználva. Ennek megint az a következménye, hogyha az ipar kapacitásának csak bizonyos százalékáig- van kihasználva, viszont rezsiköltségei megvannak, akkor ezek a rezsiköltségek annál nagyobb százalékban esnek a termelési költség rovására és így a termelés drága, ellenben ezzel szemben az értékesítés lehetőségei napról napra gyöngülnek, befelé egy gyilkos verseny következtében, kifelé pedig egy merev elzárkózás következtében. Befelé egyik iparos gyilkolja a másikat. Ha az ember a versenytárgyalásokat megnézi, akkor az irreális ajánlatok tömegét látja maga előtt, akkor látja azokat az ajánlatokat, amelyeknél tudni kell, hogy az illető tönkremegy bele, mégis ajánlkozik és megpróbálja azt a lehetetlent, hogy a nyersanyagok áráért az egész kész munkát szállítsa. Sokszor előfordul, hogyha kikalkuláljuk az árlejtési legolcsóbb ajánlattevő ajánlatához szükséges anyagok árát, ez az ár eléri az ajánlati összeget. Irreális gyilkos verseny van tehát az iparosságban és ez a verseny leszorítja az eladási lehetőségeket. Ezzel szemben kifelé merev elzárkózás, vámhatárok és gazdasági hátárok vannak, amelyek a magyar ipar természetes piacait ezidőszerint a kivitel szempontjából lehetetlenné teszik. Nekünk tehát sürgős segítségre van szükségünk éppen a kisipar szempontjából, éppen a kisiparosság érdekében és ha ezt már sokan kifejtették előttem, legyek én eggyel több, aki erre az abszolút igazságra a Ház figyelmét felhívom. A másik mostohagyermeke ennek a javaslatnak az építőipar. (Kun Béla: Ügy van!) Az építőiparról az egész törvényjavaslatban egyetlen szó sincs, pedig ne felejtsük el, hogy ez a legmagyarabb ipar. Amint a régi Nagy-Magyarországon azt mondottuk, hogy a Tisza a legmagyarabb folyó, mert Magyarországon ered, Magyarországon folyik végig és Magyarországon ömlik a Dunába, úgy azt kell mondanunk az építőiparra is, hogy ez is a legmagyarabb iparág, mert Magyarországon termelik nyersanyagszükségletét, — az egész építőipari anyagszükségletet Magyarországon termelik — Magyarországon végzi munkáját és ebben az országban maradnak az ő produktumai, mert exportra az építőiparnál gondolni sem lehet; legfeljebb építőiparosexportra lehet gondolni, ami van is, mert hiszen ha az ember akár Párizsba, akár Londonba, akár Kairóba megy, magyar építőiparossal mindenütt találkozik, ilyen az egész világon mindenütt található, csak itt '. ülése 1931 március 10-én

} kedden. 153 Magyarországon küzd a megélhetés gondjaival, a nyomorral. A törvényjavaslat tudniillik minden kedvéleményt két feltételhez köt: az egyik feltétel az, hogy a 2. § szerint legalább 20 munkást kell foglalkoztatni, a másik feltétel pedig az, hogy legalább 30 lóerőnyi géperővel kell az illető iparosnak dolgoznia, hogy ezekben a segítségekben részesülhessen. A 20 munkás foglalkoztatása a legkisebb építőiparosnál sem okoz nehézséget, hiszen ennek a számnak sokszorosa az, amivel az építőiparos dolgozik, ellenben az általa igénybevett motorikus erő 4—5, legfeljebb 10 lóerő; ilyen erős gép szükséges ahhoz, hogy a malterfelvonóját, téglafelvonóját, betónkey erőgép ét hajtani tudja. Ha tehát nem kívánjuk azt, hogy improduktív termelést kezdjen azért, hogy a javaslat kedvezményeiben részesedjék, s 30 lóerős gépet állítson be ezeknek a munkáknak elvégzésére, amivel munkáját drágítja meg, akkor azt keH mondanunk, hogy a két kikötés foly-* tán és építőipar mindezekből a kedvezményekből ki van zárva. A harmadik fejezet 15. §-ában a segélyeknél, amelyek ipari vállalatok létesítésére, bővítésére és fenntartására fordíthatók, implicite ide lehet ugyan érteni az építőipart is, mert ennél azok a feltételek, amelyeket a 2. § előír, nincsenek kikötve, ezek tehát vonatkozhatnak rá is, de én azt hiszem, hogy ezek a kis kölcsönök és ezek a kisméretű segélyek, amelyekkel a kereskedelemügyi kormányzat az ő alapjában rendelkezik, az építőipar lábraállítására teljesen alkalmatlanok. Itt a segítség egyesegyedül a jelzálogkötvények emittálása, amiről már a kartelljavaslat vitájánál is és más alkalmakkor is beszéltem. Bátor vagyok ezúttal felemlíteni . a magyar mérnököknek azt a memorandumát, amelyet a kormányelnök úrhoz intéztek egy belföldi aranyjelzálogkölcsön emittálása érdekében. Ez a javaslat lényegileg a következőket tartalmazza. A magyar mérnökök azt kérik, hogy a Tébé.-ben, a Gyosz.-ban és a Biztosító Intézetek Országos Szövetségében tömörült vállalatok és intézetek alaptőkéjéből és tartaléktőkéjéből az államkincstár 5%-ot kötelezően foglaljon le aranyjáradékkötvények kibocsátása céljaira. Ez belföldi emisszió volna, amely az ő számításuk szerint kereken 100 millió pengőt jelentene. Azért van szó aranyjáradékról, hogy egyrészt a bankok és a vállalatok felé a biztonságot elérjük, — mert hiszen az aranyjáradékkötvények biztonsága százszázalékos, ott tehát nem történhetnek meglepetések, biztosítva van, hogy r ez az igénybevett kölcsön megtérül — másrészt pedig azért, hogy viszont a kötvények vásárlói felé a bizalmat felébresszük, mert a hadikölcsönkötvények kibocsátása óta^ a kötvényvásárló közönség bizalma a kötvényekben teljesen megrendült. Csak akkor lehet a bizalmat újból felkelteni, ha minden változástól mentes aranyjáradékkötvényeket bocsátunk a közönség rendelkezésére. Ez azt jelentené, hogy ' az így igénybevett tőkékből 6%-os amortizációs kölcsön létesíttetnék, amelyben 5%% volna a kamat és H% a törlesztés. Tudniillik 5K% a Magyar Nemzeti Bank ezidőszerinti kamatlába és %% törlesztés hozzászámításával lehetne 30—35 . év alatt lejáró, 6%-os amortizációs kölcsönt létesíteni, amelyből az építési érték 60%-ának megfelelő kölcsönöket lehetne első helyen az építtetőknek adni. Ez az egész egyszerűen elgondolt és ki23'