Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-477
Az országgyűlés képviselőházának U7 Ma szerte az országban nagy a munkanélküliség. A nagy üzleti pangás mellett még nyomasztóbbá teszi a helyzetet a kisiparosság részére az a körülmény, hogy a közvéleményt kialakító sajtó állandóan nagy cikkeket közöl a közeljövőben várható olcsóságról is. A fogyasztó közönség tudatába belevitték azt a gondolatot, hogy hamarosan olcsóbb lesz itt minden és ilyen körülmények közt még az a fogyasztó is vár rendeléseivel, akinek egyébként módja volna a vásárlásra. Pedig a nagy munkanélküliség már amúgy is arra kényszerítette a kisiparosságot, hogy az árakat a legminimálisabbra szállítsa le. A megfelelő munkaalkalmak teremtése szempontjából elengedhetetlenül szükségesnek tartom a közmunkák mielőbbi megindítását. De feltétlenül szükséges, hogy a kisiparosság is minél nagyobb mértékben részesedjék a közszállításokban. Éppen ezért szükség van a közszállítási szabályzatnak a kisiparosság érdekében való módosítására. * A munkanélküliség enyhítése szempontjából a legnagyobb fontosságot az építkezések mielőbbi megindításának kell tulajdonítani. Az építőipar nem kevesebb, mint 43 iparágat foglalkoztat közvetlenül, közvetve pedig még ennél is többet. Ez mutatja leginkább, mennyire fontos az építkezések megindítása. Mivel azonban nagyobbarányú középítkezésekre csak a felveendő nagy külföldi kölcsön folyósítása után lehet számítani, a kormánynak a magán építkezés megindítását kellene minél hathatósabb eszközökkel előmozdítania. Feltétlenül szükségesnek tartanám ebből a szempontból a múlt évben megszavazott törvény alapján a népjóléti minisztérium útján megindított lakásépítési akciónak az eddiginél szélesebb keretben való folytatását. Azt hiszem, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet felhalmozott tartalékait is hozzáférhetőkké lehetne tenni a magánépítkezés támogatása számára. ;A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat törvényerőre emelkedése a védővámos rendszerrel kapcsolatban szerintem kellően biztosítani fogja álmagyar gyáripar boldogulását. Az ipar fejlesztés szempontjából azonban nagyon fontos a kézműiparosság megfelelő támogatása is. A külkereskedelmi forgalomban például úgyszólván kizárólag csak a magyar^ gyáripar yes;» részt, míg a kézműves iparosság ezen a téren teljesen háttérbe szorul, holott van számos» olyan kivitelre alkalmas iparcikk is, — mint például a biítor, a hordó, a kályha stb. — amelyek előállítására a magyar kisiparos kiválóan alkalmas. Szükséges azonban, hogy e téren a kézműiparosságnak ugyanazokat a kedvezményeket biztosítsuk, amelyekben a gyáripart akarjuk részesíteni. A magyar kisiparosság súlyos helyzetéhez hozzájárul még az is, hogy a fogyasztóközönség nem ismeri eléggé és nem becsüli meg a ma gyár árut; idegen gyártmányt még mindig szívesebben vásárol. Hozzá kell tehát szoktatni a fogyasztókat ahhoz, hogy a gyáripari és külföldi terményekkel szemben becsüljék meg a kisiparos munkáját, mégpedig a magyar kisiparosét, mert az tartósabb, jobb és ízlésesebb is. Igen lényeges és fontos kívánsága a magyar kézműiparosságnak az is, hogy a társadalombiztosítás szervezete összhangban legyen az élet követelményeivel. A magyar kisiparosság tisztában van azzal, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet a modern kor szociális követelményei szempontjából szükséges intézmény, de nem szabad szociálpolitikát csinálni az egyik társadalmi osztály érdekében '. ülése 1931 "március 6-án } pénteken. 145 egy másik társadalmi osztály rovására. Ebből a szempontból felette szükségesnek tartom mindazoknak a rendelkezéseknek módosítását, amelyek a társadalombiztosítás intézményével kapcsolatban olyan nagy súllyal nehezednek a magyar kisiparosság vállaira. Ilyen a túlmagas járulék, az előlegek befizetésének rendszere és különösen a már szinte uzsoraszámba menő 12%-os késedelmi kamat. A kisipari hitel t kellő megszervezése, az állami, várpsi és községi közüzemek ipari konkurrenciájának csökkentése, a tanoncügy rendezése, :' a kirakodóvásárok korlátozása, a munkabérmegállapító intézmény felállítása, a kézműiparosság jóléti intézményeiről való gondoskodás és az ipartestületek reformjának megvalósítása: mind egy-egy láncszem ahhoz, hogy a kisiparosság boldogulása útjából az akadályok elháríttassanak. A törvényjavaslat 34. §-a azt az intézkedést tartalmazza, hogy egy éven belül meg kell vizsgálni az összes közüzemeket abból a szempontból, vájjon fennállásuk közérdekből indokolt-e vagy sem? Amennyiben valamely közüzem szükségtelen volta nyerne megállapítást, a kormány elrendelheti annak megszüntetését. Kívánatosnak tartanám, ha a törvény eme rendelkezésének végrehajtásánál meghallgatást nyerne a helyi ipartestület, valamint az illető szakmában dolgozó ipar külön helyi képviselete is, mert csak ilyen módon lehetne elérni azt, hogy az intézkedő hatóság az illető szakma termelőképességéről és helyzetéről világos és összefoglaló képet nyerjen. Végezetül még ismételve fel akarom hívni az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét a már régebben megígért önálló kézművesipari szerv felállításának kérdésére. Az országban ma körülbelül 240 000 kisiparos dolgozik, kereken 250.000 munkással. Ez a hatalmas társadalmi osztály tehát, mint az ország lakosságának igen jelentékeny tényezője, méltán elvárhatja, hogy saját sorsának intézésére olyan szervet kapjon, amely érdekeit minden irányban kellő súllyal és szakértelemmel képviselhesse. Minthogy úgy látom, hogy a törvényjavaslat egyes rendelkezései nemcsak ja gyáripar, hanem az or« 7 ág kézműve«iparosságának megsegítését is célozzák, a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás .alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. KénvipelŐház! Beck Laios előttem szólott igen t. képviselőtársam elmondotta azokat az általános okokat, amelyek a magyar kormányt 'arra késztették, hogy r ezt az iparfejlesztési törvényjavaslatot a Ház elé hozza. Nem kívánok foglalkozni ezekkel az általános okokkal, mert mindnyájunk előtt nyilvánvaló, hogy tényleg úgy van, amint Beck Lajos mondotta: egyenesen rá volt kényszerítve a kormány arra, hogy az 1907 : III. te. után most már egy 'másik iparfejlesztési javaslattal jöjjön.^Bár így nagyon helyesen cselekedett ia kormány akkor, amikor különösen a mai súlyos időkben hozta a Ház elé ezt a kérdést. Nézetem mégis az, hogy momentán nem iparfejlesztésről kell beszélnünk, hanem az ipar megsegítéséről. Az ipart ma meg kell segíteni. A törvényjavaslat nem egy vagy két évre készül, — lehet, hogy megint 25—30 esztendő múlva fog sor kerülni arra, hogy új iparfejlesztési törvényjavaslatról beszéljünk — le kellett tehát fektetni a törvényjavaslatban min-
