Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-477

Az országgyűlés képviselőházának iff. ülése 1931 március 6-án, pénteken. 187 nem lehet addig nyugalom az iparoskérdésben, míg a magyar iparosság nem jut ahhoz a szervhez, amellyel más osztály rendelkezik. Itt van az egyik oldalon az agrártársadalom, az megkapta a mezőgazdasági kamarát, itt vannak az ügyvédek, akiknek már régen megvan a kamarájuk, itt vannak az orvosok, akik szintén meg fogják kapni és amikor minden osztálynak megvan a maga önrendelkezési joga és megvan a maga önálló érdekképviselete, akkor méltánytalanság megvonni ezt a lehetőséget az iparosságtól, annyival is inkább, mert ezt egyszer úgyis el kell érnie, az óramutatót meg lehet ; állítani â tizenkettedik óránál, de az idő továbbmegy, akár tetszik, akár nem tetszik nekünk. Szüksége van az iparosságnak arra, hogy saját ügyeit, saját osztálybeli kérdéseit önálló érdekképviseletben tárgyalja le. Ebben a kérdésben az iparosság maga is megszólalt. Soha sem f történt meg, hogy Magyarországon egy osztályt megkérdeztek volna törvényalkotás előtt, hogy kíván-e ilyen Önálló szervet és kívánja-e^ viselni a terheket. Egyik osztályt sem kérdezték meg és nekem az a meggyőződéseim, hogy, ha a munkásosztályt magát, vagy a munkaadókat megkérdezték volna, hogy az Országos Társadalombiztosító kell-e, akkor, azt hiszem, óriási többségben leszavazták volna a ' Társadalombiztosítót. Az iparosságot megkérdezték, és az iparosság óriási többségben kimondotta a határozatát, — egyenénenként szavaztak le — és kérte a kormányt, hogy adják meg neki az önálló érdekképviseleti szervet, a kézműveskamarát. Ezt a számot nem lehet letagadni, ez a szám itt van az ország előtt. Amikor^ megkérdezték^ hatósági biztosok felügyeletével az iparosságot, akkor óriási erővel vonultak fel egy olyan időben, amikor ez valóban heroikus volt és én, aki tudom, hogy az iparosság egysége mennyire gyenge lábon áll, az iparosság mennyire nehezen szervezhető, láttam, hogy a legnagyobb, 30 fokos hidegben vonultak fel érdekeik mellett. Egyik osztály se mmtatott ennyi öntudatot ebben a kérdésben, mint az iparososztály. Az a mélységes meggyőződésem, hogy ez a kérdés közmegnyugvást csak úgy fog kelteni, ha az iparosság kérelmét az ország parlamentje teljesíti. Minden államban megvannak ezek a szervek, óriási számban vannak kézműveskamarák. Németországban önálló érdekképviseleti szerveik vannak, a fasiszta Olaszország már régen megalkotta ennek az osztálynak érdekképviseleti szervét, tehát Magyarországon is meg kell adni a kézműveskamarát. Ne dugjuk fejünket a homokba egy ilyen nagy, fontos kérdés előtt. Azt szokták mondani, hogy sokba kerül; a másik ellenérvként azt szokták mondani, hogy a kereskedelmi kamarák ebben az esetben szétbomlanak. A kereskedelmi és iparkamarák eddig három osztályt egyesítettek: a gyáripart, a kereskedelmet és a ^kézműipart. Ismerjük azonban azoknak az időknek a viszonyait, amikor 74 évvel ezelőtt megalkották a kereskedelmi és iparkamarákat, akkor totaliter más volt az ipar organizációja, akkor nem voltak éles ellentétek a különböző termelési osztályok között, ma azonban, amikor a kereskedelem és a gyáripar, a gyáripar és a kisipar között vannak bizonyos gazdasági ellentétek, ezeket nem lehet egy organizációba, mint érdekképviseleti szervbe belenyomni. A kereskej delm'i kamarák kell, hogy az ország Önálló és előkelő véleményező testületei maradjanak, de nem lehetnek sohasem érdekképviseleti szervek, mert ezt.a három osztályt, az ipart, a kereskedőmet és a kézműipart nem lehet egy kalap alatt képviselni. Hiszen mutatja ezt minden kereskedelmi és iparkamarai tanácskozás, egyszer a gyáripar akar kivonulni, egyszer a kézműipar nincs megelégedve, egyszer pedig a kereskedők elégedetlenek. Lehetetlenség f így sokáig fenntartani egy olyan organizációt, amelynek előbb-utóbb érdekképviseleti szervvé kellene átalakulni, ez nemcsak itt Magyarországon van így, a fejlődés mindenütt maga után hozza ennek az organizmusnak megváltozását. En magam mindig kalapomat megemelve említem meg a kereskedelmi és iparkamarákat és a magyar ipar nem fejlődött volna, ha a kereskedelmi és iparkamarák nem lettek volna, és volt idő, amikor a kereskedelmi és iparkamarák egyedüli őrszemei voltak az ipari és kereskedelmi érdekeknek és hiszem, hogy a jövőben is a kereskedelmi kamaráknak nagyon fontos hivatásuk lesz, azonban sohasem lehetnek a kézműiparasok érdekképviseleti szervei is, mert ennek az osztálynak érdeke, ennek az osztálynak kívánsága sohasem érvényesülhet a kereskedelmi kamarákon keresztül. Milyen furcsa, amikor méltóztatik látni, hogy az elő- * kelő gyárigazgató mellett, aki egyetemet végzett, Európát járt, tanult ember, ott ül az egyszerű szabómester, aki Budapesten kívül soha más várost, más országot talán sohasem látott. Hogy lehet ezt a két embert ott egymás mellett egyenlő félnek elképzelni? Ennek a helyzetnek rendesen az szokott a vége lenni, hogy nem egyenlő felek egymással szemben, hiszen annak a kézművesiparosnak ehhez nincs meg sem a szellemi fegyvere, sem a gazdasági felkészültsége, nem lehet tehát egyenlő erőknek nevezni őket. Ezért nem tanácsos érdekképviseleti szervvé kialakítani <a kereskedelmi kamarákat és csak a kereskedelmi kamaráktól független érdekképviseleti szerv lehet az, amely megnyugvással töltheti el a magyar kézmű iparosságot. Ez nekem mélységes hitem és meggyőződésem. Ha az az orvos, az az ügyvéd, ' az a ; magyar gazda megérdemli, hogy önálló érdekképviseleti szervet kapjon, akkor minden erővel hozzá kell segíteni a magyar iparost is ahhoz, hogy ő is megkaphassa a maga jogát. Bízom benne, hogy a javaslat, amely ebben a tekintetben elkészült, M fogja, elégíteni a magyar iparosságot és itt, éppen a lényegre való tekintettel, nem szabad nézetkülönbségnek lennie. Azt gondolom, hogy amikor a magyar parlament elé fog kerülni ez a kérdés, akkor azok a képviselők meg fogják szavazni ezt, akik belátják, hogy teljes erővel oda kell állani a magyar iparosság mellé. En hiszem azt, hogy itt közmegnyugvást csak úgy lehet kelteni, ha az iparosok megkapják a maguk érdekképviseleti szervüket. Amikor ezt Kállay államtitkár úr figyelmébe ajánlom, a javaslatot magát iparos szempontból igenis,^ nagyjelentőségűnek tartom; igenis nagy lépésnek tartom a kézműiparosság szempontjából, tehát nincs igazuk azoknak, akik ázt mondják, hogy ez a javaslat semmi, csak üres paragrafusokat rejt .magában. Igenis, lényeges és életbevágó rendelkezések vannak benne és meggyőződésem az, hogyha ez a javaslat átmegy az életbe, igenis, erős fejlődés előtt áll nemcsak a gyáripar, de a kézműipar is, amiért is a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Élénk helyeslés, éljenzés és tavs a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Beck Lajos! Beck Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk!