Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-477

128 Az országgyűlés képviselőházának . fogom mondani, hogy mit kér a kisiparosság. Kéri munkalehetőség teremtését, védelmet kér a lakás-, bolt- és műhelybéruzsora ellen. Olcsó és hosszúlejáratú hitel megszerzésének lehetős-égét kéri. Áruhitelt kér, a közterhek csökkentését^ kéri. A legmesszebbmenő progresszív adózás megalkotását kéri. A létminimum adómentességét, a forgalmi adó eltörlését kérd. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Esztergályos János: A mostani rossz gazdasági viszonyokra való tekintettel legalább két évi moratóriumot kér a kis- és kézműiparosság és ez alatt az idő alatt minden végrehajtás felfüggesztését kéri. A kis- és kézművesiparosság a késedelmi kamatok eltörlését és a közszállításokban legmesszebbmenő részesedés biztosítását kéri. Kéri a kisiparosság, hogy a közmunkák szállításában csakis olyan egyének vehessenek részt, akik a munka elvégzéséhez szükséges szakképzettséggel bírnak. (Perlaki György: Erről is beszéltünk!) Nein szakembernek közmunka nem adható. (Perlaki György: Erről is beszéltünk.) Kizárandó annak lehetősége, hogy nem szakemberek maguk helyett szakembereket állíthassanak be, mint ajánlattevőket és vállalkozókat. Az építőipar jogügyleteinek szabályozását kérik. Az iparos követelését mindenkor az ingatlan biztosítsa. Hiszen az urak nagyon jól tudják, milyen visszás helyzetek állanak fenn. (Perlaki György: Ismerjük, tudjuk!) Száz és száz építő kisiparos, kőművesember vállal valami kis építkezést és mire felépíti azt, benne van a kis tőkéje, benne van a munkaereje, és benne mindene, de addigra már régen nem az az építtető, már régen nem az a tulajdonos, aki elkezdte az építtetést. A kisiparos futhat, keresheti a pénzét, amíg megtalálja. Kéri tehát a kisiparosság, hogy az építéssel járó követelését mindenkor az ingatlanban ... (Zaj.) Elnök: ös

endet kérek. Esztergályos János: ... elsőbbségi jogát mindenkor a telekkönyvben biztosítsák. Az • építési és egyéb ipari pörök lebonyolítására • szakbíróságok állíttassanak fel. Mindazok a munkák, amelyek a vidéki közintézményeknél • adódnak, az intézmény székhelyén lakó iparosokkal végzendők el, ha az ottani iparosok arra vállalkoznak. Nagyon fontos ez, igen t. képviselőtársaim, . mert ha már a fővárosban is óriási nagy a .munkanélküliség, ha a fővárosi kisiparosság. nak százai és ezrei is munka nélkül vannak, amely munkanélküliség nagymértékben hozzájárul az ország munkásságának munkanélküliségéhez, mondom, ha a fővárosban is rossz ezen a téren az állapot, hatványozottabb mértékben súlyosabb a vidéki kisiparosság helyzete azért is, mert úgyszólván divat, hogyha vidéken valamelyik közintézménynél valamely munka adódik, azt egyszerűen felküldik Budapestre. Legyen szabad egy pillanatra hazabeszélnem. Pécsett például a posta eddig minden javítását, a kocsikat, de nemcsak a kocsikat, hanem a bicikliket is, ha azok elromlanak, Budapestre küldi fel. Pedig ott vannak Pécsett a derék, becsületes kisiparosok, akik szívesen vállalnák ezeket a munkákat és az államnak csak előnye és haszna volna abból, ha ezeket a dolgokat nem Pestre küldenék fel szállítási költséggel megterhelve, hanem odaadnák ezeket a munkákat a pécsi kisiparosságnak. Az ország minden részében ehhez hasonlók az állapotok. A kisiparosság tehát joggal kéri, hogy a vidéken az állami intézményeknél minden munkát ott helyben végeztessenek el. \77. ülése 1931 március 6-án, pénteken. Továbbá azt is kéri a kisiparosság, hogy ne legyen^ szabad a kisiparos áruit és félkészanyagát eltranszferálni. Itt térek vissza igen t. képviselőtársam tagadására, aki azt mondotta, hogy nem létezik az, hogy eltranszferálják. Itt a fővárosban a Vámház-kőrúton él 27 esztendő óta egy kisiparos, aki egyúttal az ipartestületnek is alelnöke. Ezt a szerencsétlen kisiparost is, aki szorgalmával tartotta fenn magát és adózási kötelezettségének 27 esztendőn keresztül becsülettel elee-et tett, az általános gazdasági lerongyolódás belesodorta abba a szörnyű és kínos helyzetbe, hogy köztartozásait, adóit nem tudta pontosan fizetni. Eddig fizetett úgy, ahogy fizetni tudott, hordta pengőit az adóhivatalba. Hátralékos adója mégis felszaporodott 1200 pengőre. Tudni kell azt is, hogy az a kisiparos azért a kis boltért ott a Múzeum-kőrúton 6000 pengő évi házbért fizet. Két lehetőség állt előtte: vagy a házbért fizeti és az adóval adós marad, vagy pedig adóját törleszti és házbérével marad adós. A hullámok már-már összecsaptak feje fölött Fizette lakbérét és fizette adóját úgy, ahogy tudta. Erre mi történt! Elment könyörögni az adóhivatalba, hogy adjanak neki kegyelmet, ne tegyék tönkre, ne vigyék el készáruját, ne vigyék el anyagraktárát. Ott rideg kíméletlenséggel, azt mondhatnám szívtelenseggel hallgatták ennek a becsületes kisiparosnak sirámát és nem hallgattak rá.^ Kiürítették a Múzeum-körúti üzletet száz százalékig, elvitték a kész bőrárut és elvitték a

r félgyártmányt a központi raktárba, ott azután beszórták egy sarokba. Talán e pillanatban, amidőn erről beszélek, kérdezi a végrehajtó: ki ad többet érte? E pillanatban folyik az árverés és amennyiben ma nem tudnák befejezni, 14-én folytatják az árverést. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni és biztosítani a tárgyaláshoz szükséges nyugalmat. (Beck Lajos: A szónok hangja biztosítja, olyan hangos!) Csendet kérek! A szónoknak joga van beszélni, nem lehet őt korlátozni ebben; hogy hangosan vagy csendesen beszél-e, a szónok belátására van bízva. Esztergályos János: Ismétlem, talán e pillanatban folyik az árverés. Kérdezem tehát: államérdek-e az, hogy egy kisiparos üzletét, műhelyét kiürítsék? Allamérdek-e az, hogy azt a készanyagraktárt, amelyet üzletében tartott, árverési hiénák kezére adják? Hiszen egészen bizonyos, hogy annak az árunak ellenértékéből, amely árut elhordták ennek a becsületes budapesti kisiparosnak üzletéből és műhelyéből, az állam nem fog semmit sem kapni! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Az elnök nem képes ellenőrizni a szónok képviselő előadását. Nekem kötelességem a házszabályok szerint ellenőrizni a szónokot, a képviselő urak ezt lehetetlenné teszik. Képviselő úr, tessék folytatni beszédét! Esztergályos János: T. Képviselőház! Nem tudom, miért nyugtalanok az urak, talán a lelkiismeretüket féltik? Elnök: Kérem képviselő úr, tessék tartózkodni a személyeskedő megjegyzésektől! Esztergályos János: Ismétlem: államérdek-e ez? Hiszen az egész árukészlet amit kihordták, a hiénák kezébe kerül és egészen bizonyos, hogy az az áru és félkészáru, amit ott összehalmoztak egy sarokban a központi raktáriban, el fog kótyavetyélődni és abból az áruból, amely 6000 pengőre^ volt értékelve és becsülve a zálogolásnál, az állam vajmi keveset fog kapni, úgy szól-