Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

Az országgyűlés képviselőházának U76. vonja azt, hogy a termelési rendszer bukásával együtt bukik meg az egész polgári társadalmi rendszer is

% Vannak ma már polgári politikusok, akik rájöttek arra, hogy a tőkés és haszonra dolgozó termelési rendszerekhez való konok ragaszkodás nem lehet a felvilágosult polgár feladata. Ahol a konmányok igyekeznek magukat elválasztani és felszabadítani ez alól a,

r mondhatnám rögeszme alól, ott megvan a kilátás arra, hogy a mai, egészen súlyos és lehetetlen kapitalista termelésből folyó gazdasági anarchiából ki fognak tudni lábalni. A legnagyobb tragédia ott fog bekövetkezni, ahol egészen vakon ragaszkodnak, a mai, az eddigi termelési rendszerekhez, mert itt azután misem természetesebb, mint az, hogy ennek a rendszernek bukása jelenti majd azután mindazok bukását is, akik ettől a termelési rendszertől magukat elválasztani képtelenek. Tapasztalhatjuk nálunk például azt, hogy éppen ennél az oknál fogva, mint az imént említettem, alakítottak még munkásszervezeteket is s a munkásszervezeteket arra az elvi alapra igyekeztek helyezni, hogy a termelés mai rendje a jó termelés, a mai rend az, amelyhez ragaszkodni kell és a termelés mai rendjén változtatni nem szabad, abban a téves felfogásban lévén, hogy akkor a természetes rend megváltoztatása után, vagy ezzel kapcsolatban a társadalom minden megnyilvánulásában is alapvető változás kell hogy bekövetkezzék. Ahogyan nem szabály az, hogy a mértani háromszög zöld-e vagy fekete, úgy nem szabály az sem, hogy a termelési rendszer megváltoztatásával együtt a társadalom minden megnyilvánulásában nyomban ugyanilyen mélyreható változás kell hogy bekövetkezzék. Sokat hallottunk itt beszélni a racionalizálás kérdéséről is. Jellemző, hogy a racionalizálással kapcsolatban is csak egy, mondhatnám félutat tud megtenni maga az indokolás is. Az indokolás azt mondja (olvassa): «Szükséges, hogy a nem gazdaságos termelés elkerültessék; ez elv szabja meg a határt az okszerű termelésnek is. Szociális és nemzetpolitikai szempontból — mondja az indokolás — nem lehet olyan racionalizálást megvalósítani, amely a munkáskezek ezreit tenné feleslegessé.* (Folytonos zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Bárdos Ferenc: Mintha bizony a racionalizálás elválaszthatatlan volna a munkanélküliségnek, ; vagy a munkanélküliek számának szaporodásától. Az indokolás azt mondja, nem szabad a racionalizálás terén nagyon messze menni, (Jánossy Gábor: Túlzásba nem szabad menni!) mert akkor a munkanélküliek számát fogjuk növelni. (Vanczák János: Már túlestünk rajta!) Hát igen, nem lehet a racionalizálással kapcsolatban egyéb intézkedéseket tenni, nem lehet pedig ezzel a Képviselőházzal, és ezzel a többséggel. Ezt elhiszem. (Pintér László: Frázis!) A racionalizálással kapcsolatban gondoskodni kellene egyben arról is, hogy a munkaidő megfelelően megrövidíttessék. Mert ha újabb gépek alkalmazásával a termelést fokozni lehet, (Pintér László: Csődöt mondott a racionalizálás!) akkor ez azt jelenti, hogy lehetővé tesszük a fokozottabb munkásvédelmet. De az indokolás és a kormány inkább nem megy el a racionalizálás terén messzire, csakhogy a munkásvédelmi törvényes intézkedéseket ne kelljen foganatosítani. (Jánossy Gábor: Ez nem áll!) Ez a helyzet. Es ha a kormány valóban helyesen fogná fel hivatását, akkor nem mondaná azt, hogy a racionalizálást bizonyos ponton meg kell akasztani, hanem azt mondaná, hogy ülése 1931 március 5-én, csütörtökön. 113 igenis, a racionális termelést, amennyire lehetséges, fokozni kell, vele együtt azonban gondoskodni kell arról is, hogy a munkások kizsákmányolása ne legyen olyan korlátlan, mint amilyen korlátlan eddig volt. Amerikában is racionalizáltak, sőt mondhatnám, hogy a termelés racionalizálása Amerikából indult ki. (Pintér László: Azért van ott annyi munkanélküli!) De ott egyúttal gondoskodás történik a munkás védelméről is, bár én kijelentem, hogy a gondoskodás mértékével nem vagyok megelégedve, valószínűleg nagyon sok amerikai munkás sincs ezzel megelégedve, Amerikában azonban mégis történtek bizonyos intézkedések. Ki ne olvasott, ki ne hallott volna arról, hogy egész sereg nagyüzemben ma már bevezették az ötnapos munkaidőt és kétnapi munkaszünete van a munkásnak. Egész sereg üzemben ma már egész komoly megfontolás tárgyáváteszik a hatórás munkanapot, mint ahogyan indokolt is, mert akkor, amikor még a cipésznek három napra volt szüksége ahhoz, hogy a cipőt elkészítse, indokolt volt, hogy a munkás, 12, vagy 14 órát dolgozzék naponta, hiszen a szükségletet másként kielégíteni nem volt képes, ma azonban, amikor a nagy gyárak 10 és 100 ezer számra ontják a cipőket és az egy-egy cipőre eső munkaidő alig tesz ki néhány percet, nem indokolt az, hogy a munkást éjjel-nappal dolgoztassák. Amilyen mértékben haladt tehát előre a technika, olyan mértékben és olyan méretekben kell hogy gondoskodjunk arról, hogy a munkaidő leszállíttass ék. (Pintér László: Es a munkabér felemeltessék!) Általában elfogadott nézet az, t. Képviselőház, hogy a nagyipar felszívja a kisipart. Mégis azt kell mondanom, hogy a nagyipar fejlődésével kapcsolatban olyan újabb iparágak fejlődnek ki, amelyek mellett még nem kell okvetlenül az egész kisiparnak megszűnnie és ennek folytán azokat a kisipari rétegeket, azokat az iparágakat, amelyek életképesek, életképességükben csak meg kellene hagyni, nem kellene megfojtani őket, mint ahogy; azt nálunk teszik. A kisiparosságról azt mondják, hogy nálunk ezt a réteget elhanyagolják. En erre azt mondom, hogy bár teljesen elhanyagolnák, bár egyáltalán ne törpdnének vele. Az a baj, hogy nagyon is sokat törődtek és törődnek vele; a forgalmi adóval, a kereseti adóval és az adók egész seregével, különböző megkötöttségekkel megnyomorították a kisipart és így mondhatom, hogy a kisiparosságnak sokkal többet ártott az, hogy foglalkoztak vele, mint amennyit ártott az, hogy elhanyagolták. Minden alkalommal, amikor ilyen gazdasági kérdésekről szó esik, önkényesen felállítanak tételeket és azt mondják, hogy ezek a tételek szocialista tételek. Így nem egyszer lehet hallani azt, amikor szocialista társadalomról sokszor komolyan számbavehető egyéniségek is nyilatkoznak, hogy azt mondják: a szocializmus elvezet bennünket a Madách falanszter-rendszeréhez. Amilyen^ tudománytalan és komolytalan ez az állítás, éppen olyan komolytalan az, ha valaki — nem tudom — például Bellamy «Visszapillantás» című művét veszi olyannak, amely mintául szolgálhat a szocialista berendezkedésnek. Egy kétségtelen, t. Képviselőház: a technika fejlődését megakadáVozm nem lehet és nem szabad. Eltévesztett dolog az és már eleve magában rejti a bukás csíráját, amikor a fejlődés elé akarunk gátakat emelni. (Jánossy Gábor; Senki sem akar!) Az angol takácsok pél16*