Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

1Ü8 Az országgyűlés képviselőházának h76. ülése 1931 március 5-én, csütörtökön. rint csak nyilvános versenytárgyalás útján van helyük.» Most jön 'az én megítélésem szeriint az egész törvényjavaslatnak legértékesebb része (tovább olvassa): «A kisiparnak fenntartott közszállítások és munkálatok nyilvános versenytárgyalás mellőzésével is kiadhatók.» Ezt azért helyeslem, mert ezek a versenytárgyalások teszik tönkre ezeket a kisiparosokat. Aki hat—nyolc—tíz versenytárgyaláson vesz részt, annak az sok pénzébe kerül, megcsinálja a terveket, mindenütt ott van, sehol munkát nem kap, számára tehát minden pályázat veszteséget jelent, mert ha a munkát nem kapja meg, akkor a pályázat elkészítése, a pályázati minták összeállítása mindig pénzbe kerül, jtízt tartom ia legfontosabbnak és nem tartozom azok közé, akik nem bíznak a munka odaítélésére hivatott tisztviselők tisztességében. En ebben abszolúte bízom, nekünk nincs okunk egy-két sporadikus megtévedést általánosítani, (Ügy van! a baloldalon.) hanem százszázalékosan okunk van megállapítani azt, hogy a köztisztviselők a maguk nyomorúságos fizetésük mellett a lehető legnagyobb lemondással és tisztességben teljesítik a maguk funkcióját. (Ügy van! a baloldalon.) En nem félek ettől, én hiszem azt, hogy azok a magyar emberek, akik a magyar emberek iránti jó érzéstől át vannak hatva, tisztességesen fognak itt eljárni. (Ügy van! balfelől.) Méltóztassék még megengedni azt, hogy jelentsem az igen t. kereskedelemügyi kormánynak, hogy a Keresztény Kisiparosok Országos Szövetségének most vasárnap lezajlott nagygyűlése egy határozati javaslatot fogadott el, amelyet én egész szövegében nem kívánok ismertetni, mert hiszen vannak olyan részek, amelyekből nagyon erősen kicsendül az elégületlenség, azonban annak lényege tekintetében méltóztassék megengedni, hogy felhívjam rá egypár szóval a figyelmet. Átmentem ezen a témán, de kumulative felsorolom, hogy mii szerepel ebben a határozatban, amelyet nekem átadtak. Először is kérik — és ebben egyetértünk valamennyien — az ipari képesítések szigorú betartását. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Ez egészen helyes dolog, mert méltóztassék elhinni, hogy azok a liberális gazdasági szólamként iszálló igék, hogy: «szabadipar és szabadkereskedelem», hozták létre a kontáripart, (Ügy van! a baloldalon^ és az a gyönyörű szép, a művészet vonaláig felemelkedő kézművesipar teljesen elhomályosult. A emberek kezdik eltanulni azokat a rossz fogasokat, amelyekkel csak rossz munkát lehet végezni. Azt hiszem tehát, hogy e tekintetben nincs köztünk eltérés és hibáztatom azt, hogy míg egy kitanult iparossegéd, aki önálló iparűzéshez kíván kezdeni, annyi nehézséggel küzd, míg az okmányokat megszerzi, míg a költségeket előállítja, addig más, akinek tőkéje van, három-négy iparigazolvánnyal rendelkezik. Egy ipart sem tud, egyikben sem szakember, de az iparigazolvány ott van EL zsebében, ha akarja szabó, ha akarja kocsmáros és így tovább. Itt valamit tenni kell, mert annak az iparossegédnek nem lehet imás a célja, minthogy kisműhelytulajdonos legyen, mert másképpen nem lehet berendezni egy életet egy olyan államban, amely nem tud gondoskodni az emberekről öreg korukban. Módot kell tehát adni neki arra, hogy az iparigazolvány birtokában egy kis műhelyhez tudjon hozzájutni. Másik kérelmük az, hogy a kisipari hitelt olcsóbban kapják, enyhébb feltételek mellett. Itt van. még egy momentum, amelyet szintén méltóztassék teljes mértékben figyelembe venni és ez a teljes (hitel nyújtása. En magam is tapasztaltam, nem egyszer történik, hogy hitelért jelentkezik egy kisiparos, mert szüksége van rá és a felét kapja. Ez nagy divat. Mindig lecsípik a felét, pedig r a kölcsön felével nem tudja a dolgot elintézni, csak elkölti és bajt okoz magának, a nélkül hogy helyzete javuit volna. Ez nagyon súlyos körülmény. Ha meg akarják segíteni, akkor segítség meg úgy, hogy boldoguljon, mert, ha a kölcsön összegét lecsökkentik, akkor felesleges módon adósítják el ezt az embert. A harmadik pontban a közterhek csökkentését kérik. Igazuk van abban, hogy àz Oti. adókulcsát revízió alá kell venni, mert már bebizonyított dolog az, hogy bár a kisiparnak és a nagyiparnak egyforma kulcs szerint kell fizetnie a munkások után a járulékot, azonban a rekompenzáció, a viszontszolgáltatás a kisiparban igen csekély, a gyáriparnál sokkal nagyobb. Ezt statisztika mutatja; szakértőkkel beszéltem, akik azt mondották, hogy a kisiparos feleannyi rekompenzációt vesz igénybe, mint a gyáripar. (Egy hang a középen: Miértf) Nem olyan veszélyes az üzem a kisiparban és ha kisebb baj is van, nem megy mindjárt el, mert fél, hogyha kimegy a műhelyből, abból több kára lehet, mint haszna. Szóval igen sok apró, személyes természetű ok van, amelyek miatt nem jelentkezik a táppénzért. Ha fennáll az, mint ahogyan fennál, hogy a kisiparos rekompenzáció ja kisebb, akkor indokolt, hogy a kisiparos viszont kisebb adókalcs szerint adóztassék meg. Az egyfájzisú forgalmi adórendszer behozatalát kérik. En ágy tudom, hogy a pénzügyminiszter úrnak is ez a tendenciája, ő is akarja a kérdést megvalósítani, mi szintén akarjuk. Azonban itt is megállok és az objektív igazság alapján kell, hogy ebben a kérdésben pár szóval elmondjam felfogásomat. En az ilyen közszolgáltatások eltörlését csak akkor • vagyok hajlandó eszközölni, ha az annak javara szolgál, kinek a kedvéért eltörlik. Egy pár példát hozok fel. A főváros, amikor nagy húsinség volt, s amikor a húsfogyasztás ténylegesen f a harmadára szállott alá, látta, hogy a lakosság teljesítőképessége nem megfelelő, tehát kapta magát s a vadfogyasztási adót teljesen eltörölte. A fővárost 640.000 pengő kárt érte, de nem akadt az égvilágon egyetlen ember sem, aki megállapította volna, hogy itt valami olcsóbb lett. Még klasszikusabb dolog az a másik eset, amikor a közhangulat nyomása alatt és a szociális igazság szerint is — mert hiszen a közvetett adóknál progresszió nincs, ezek nem igazságos adók, antiszociális adók — a kormány leszállította ezeket 3%-ról 2%-ra; igen nagy öszszeg maradt ki a kasszából. Elienben kérdezem: hol van az, akinek ebből jutott valami? Ilyen módon leszállítani, hogy ne tudjuk garantálni, hogy a leszállítás annak javára érvényesül, aki miatt teszik, igazán nem érdemes. Akkor még megnyugtatóbb, ha ez a pénz a közület kezében van, mintha a bank kezében van. Ebben a tekintetben teljesen egyetértek az iparostársadalommal. A közmunkapályázat tekintetében már vol tarn bátor kifejteni nézetemet. A közkedvezmé uyek tekintetében azt tapasztaljuk, hogy a kisiparos nem kap kedvezményt, sőt odáig megy a dolog, hogy a kisiparos a maga elfoglaltságában, lekötöttségében még a túladóztatást sem tudja kiparirozni, mert hiszen ezt csak akkor tudja meg tulajdonképpen, amikor már végrehajtásról van szó, amikor nincs semmi jog-« orvoslatnak helye. A gyárak, nagyvállalatok,