Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

Az országgyűlés képviselőházának 4-76. akarom elsorvasztani, én ezt erősíteni akarom és ha az ő javára tudnék ilyen közüzemeket megszüntetni, az első szekundumban kapható vagyok rá. Sajnos azonban nem tudom megcsinálni. A közlekedési vállalatokat átvennék az üzletemberek, a bankok. Nagyon természetes. Amikor azok a vállalatok a közületek által rendbehozatnak, akkor jó átvenni, ellenben, amikor lerongyolódnak, amikor hasznot nem hoznak, akkor vagy az államban, vagy a fővárosban keresnek vevőt. (Felkiáltások half elöl: A Hév!) Igen, ott van a Hév. Ez így van, mert, amíg prosperál a közüzem, eszébe se jut senkinek átadni, ki sem lehetne venni a kezéből, de amikor dekadenciában van, amikor nincs haszon, akkor jöjjön elő az állam, jöjjön elő a főváros, azt a rossz üzemet vegye át és állítsa talpra. Amikor a Beszkárt. veszteséggel járt, nem volt semmi haszonra se kilátás, át akarták adni, de ma, amikor helyre van állítva, természetesen pályáznak trá, mert jól jövedelmező üzem. Ebben a kérdésben tehát jól kell orientálódni. Teljesen lehetetlen, hogy szólamszerűen döntsük el ezt a kérdést. * Sokszor látom kisiparos gyűléseken a hangulatot. Legutóbb vasárnap a Keresztény Kisiparosok Országos Szövetségének egy országos gyűlése volt, ahova Nyíregyházáról, Debreceniből, Szegedről, mindenünnen feláramlottak a kisiparosok. Ezen a gyűlésen jelen voltam, láttam azt a rettenetes közüzemellenes hangulatot, amely ott uralkodott. Még a vidékiek is nagyon a közüzemek ellen voltak. De ha az ember négyszemközt beszél egy ilyen kisiparossal, az belátja, hogy nem segítettek azzal, hogy a cipőüzemet, a szabóüzemet megszüntették a városban. Ezzel senkit sem segítettek, ellenben a cipőüzemből kidobtunk 87 családot, a szabóüzemből kidobtunk 141 családot. Természetesen a kikötés minden egyes esetben az, hogy: ezeket azonban nem szabad földönfutókká tenni. Nem ás teszik két kétig. három hétig, de^ a harmadik héten végrehajtják rajtuk a szokásos «leépítési» rendszert. Nagyon vigyázzunk ezekben a kérdésekben. En nem vagyok a közüzemek mellett, azonban közüzem megszüntetését okos, objektív meggondolás nélkül nem vagyok hajlandó magamévá tenni. Sőt ha egy közület gazdasági élete megkívánja, akkor én ma is hajlandó vagyok közüzemet létesíteni. (Mozgás a baloldalon.) Tessék ezt objektív alapon elbírálni. (Rassay Károly közbeszól.) Rendben van, képviselő úr, például az, hogy a téglának háromszoros az ára, rendben van az, hogy ugyanakkor,^ amikor a tégla ára háromszoros, a munkásság keresete meg alatta van a békebelinek

1

! Bocsánatot kérek, lehetetlen dolog, hogy egész építőiparunkat megfogja a téglakartell. A város kénytelen volt magát kiszolgáltatni a banknak, mert máskép a téglakartellre lett volna utalva, ami drága építkezést jelent. Mert -olcsón építkezni tudtak a bankok, amennyiben benne voltak a téglakartellben. Önmaguknak adják olcsón a téglát, de külső embernek nem. Semmi sem indokoltabb, mint Budapesten létesíteni egy községi téglagyárat. (Zaj a baloldalon.) Ez így van, mert akkor 14 pengős téglával tudok építkezni. Ma nem^ tudok építkezni 35 pengős téglával, de tudnék építkezni 14 pengős téglával. Ma nem építkezem, mert nincsen arra lehetőség. (Rassay Károly: Akkor tekintsünk Moszkvára és rendezkedjünk be moszkvai mintára. — Zaj.) Még csak egy tételt hozok fel, mert ez eklatáns eset. Nagyon eklatáns ugyanis a tejkérdés. Hihetetlen dolog, amit mi tűrünk a tejkérdésben. Amikor a gazda 8—10 fillérért kénytelen ülése 1931 március 5-én, csütörtökön. 105 átadni a tejet, akkor itt nekünk bebizonyítják, hogy 40 filléren alul nem lehet tejet kapni. Bocsánatot kérek, mi történik vele? Corvin-áruházi esetek történnek, mert annyit pancsolnak azzal a tejjel, annyi visszaélés történik azzal a tejjel, hogy valóban annak ellenére, hogy potom áron veszik meg termelőnél, a fogyasztó mindig meghamisított tejet fogyaszt. (Kassay Károly: Azt nem lehet mondani, hogy a fogyasztó Pesten hamisított .tejet iszik!) De igen, tessék a razziák iránt érdeklődni, tessék a tejhivatali igazgatót megkérdezni. Neki hatvan razziása van és nem győzik a tejet kiönteni az utcán, mert megállapítják, hogy hamisított. A megállapított esetek száma ezer és ezer. Méltóztassék most elgondolni, hány van, amit nem lehet megállapítani. így történnek ezek a mérgezési esetek. Most is kimutatták, hogy a Corvin-áruházban a tömeges mérgezésnek a rossz tej volt az oka. Vannak olyan árucikkek, amelyeknek egészséges, olcsó voltát mindenképpen biztosítani kell. Ha van ilyen, akkor az elsősorban a tej. Igenis indokolt, r hogy a tejellátást ne egy idegen magánvállalkozó, hanem maga a főváros biztosítsa a lakosság számára olcsó árban és egészséges állapotban. Egyébként is a legnagyobb; baj az, hogy noha a fővárosban lakik az ország lakosságának nyolcadrésze, a legnagyobb fogyasztótömeg, mert hiszen a legtöbb igénye a városi lakosságnak van, a főváros és a mezőgazdasági termelők közt semminemű összefüggés nincs. (Ügy van! a baloldalon.) Nincs itt organizáció, amely ezt a kérdést elintézné, pedig meggyőződésem szerint, ha a kettő közt összefüggést tudok konstruálni minden termesztmény árának tekintetében, akkor mind a termelőre, mind a fogyasztóra nézve helyesen és jól cselekszem. Természetesen bizonyos, hogy amikor átalakítok egy termelési vagy egy értékesítési viszonylatot, lesznek, akiknek ebből nem nem lesz hasznuk, vagy talán káruk lesz. de ebben a kérdésben a nagy többség érdekei szerint irányítom elgondolásomat, nem bizonyos speciális érdekek, hanem a közérdek és a nagy többség erdeke szerint. Es én abban látom a megoldást, ha meg tudnám konstruálni a mezőgazdasági termesztmények és a budapesti piacok összeköttetését -Nem akarom én kizárni^ a legális kereskedelmet, de tessék csak tudomásul venni, hogy a legális kereskedelem mellett kiburjánzik az a lánckereskedelem, amelyről olyan sokat beszéltünk a háborúban és amelyről azt hittük, hogy meghalt. Nem halt meg, Itt van ma is: a nagykereskedő, azután a középkereskedő, majd a kiskereskedő, a detail kereskedő és végül a kofa. (Rassay Károly: Hát miért olcsóbb a kereskedő, mint a községi élelmiszerüzem? Tessék megmondani!) Ez is tévedés! (Rassay Károly: Pontosan megállapították!) Átmenetileg! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztattak hallani, hogy a közvágóhíd 30 fillérrel le akarta szállítani a sertéshús árát. Az összes mészárosok fellázadtak ellene, fellázadtak és tiltakoztak, hogy ezt ne tegye meg a főváros. Ezek ilyen dolgok. (Zaj a baloldalon.) Tudom, hogy kényszerárusítás volt. Denique nem egyeztek bele, hogy ez a hús ilyen módon forgalomba kerüljön. Elvégre nem mondom, hogy nem merülhet fel a közüzem ellen valami kifogás, de nem a közüzemet kell kidobnunk, hanem a rossz sáfárt, aki abban a közüzemben benne van. Mert nem a birtok a hibás, hanem a birtok kezelője, nem a birtokot kell eladni, hanem a birtok kezelőjét kell elcsapni. (Zaj.) De ezen túl va-