Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-476

Az országgyűlés képviselőházának 476. ülése 1931. évi március hő 5-én, csütörtökön, Almásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az iparfejlesztésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak: Buday Dezső, Bárdos Ferenc, Pintér László, Jánossy Gábor. — Az állandó igazoló bizottság beterjeszti jelentését. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Pataesi Dénes felszólalása személyes kérdésben. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány réseérői jelen van: gróf Bethlen István, (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitóim. A mai- ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Urbanics Kálmán jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Szabó Zoltán jegyző úr. Napirendünk szerint következik az ipar fejlesztéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása (írom. 1049, 1125). Szólásra következik Buday Dezső képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Buday Dezső képviselő urat illeti a szó. Buday Dezső: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ennek & törvényjavaslatnak tárgyalásánál örömmel állapítom meg, hogy a kormányzat a produktív törvényalkotás terére lépett. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Képviselő urak, az ülés megkezdődött. Csendet kérek. (Pakots József: Kevesen vagyunk és mégis olyan nagy zaj van!) Buday Dezső: Ha csak a közelmúltban letárgyalt energiatörvényjavaslatra gondolunk vissza, amely az ország rendelkezésére álló motorikus erők gazdaságos felhasználása felől intézkedik, intézkedik pedig abban az időben, amikor mindenki gondolkodóba esett azon, hogy vájjon az államok a termelés során felhasználandó motorikus erőket miképpen tudják beszerezni, azt látjuk, hogy ez a fontos kérdés akkor vetődött fel, amikor a széngazdaság terén mindenütt krízis van; krízis van főleg Magyarországon — és. amikor a széngazdaság terén mutatkozó ezt a krízist a földolajokba vetett bizodalom váltotta fel. Azt mondhatnám, hogy a szén után elkövetkezett a benzin, a legközelebbi jövőben pedig az elektromos energia fog bennünket kisegíteni úgy a mezőgazdasági, mint az ipari termelés során és bizony már ma komolyan kell foglalkoznunk azzal, hogy a vizi erő kihasználása esetén pedig elmellőzhetjük az imént említett drága energiaforrásokat. Mind komoly gonKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXIV. dok ezek, amely gondokat a kormány az energiatörvényjavaslat letárgyalásával, törvényalkotással igyekezett idejében valamenynyire is megelőzni. Ezt az energiatörvényjavaslatot követte a kartelltör vényjavaslat, amely törvényjavaslatban szintén a gyakorlati törvényalkotás terén szándékozunk a gazdasági életben rendet teremteni. Mert bizony méltóztassanak elhinni, úgy, ahogy én belsőleg meg vagyok győződve, gazdasági életünk mindezideig meglehetősen anarchisztikus volt. Majdnem azt merném mondani, hogy az «aki bírja, marja» volt az elmélet és a kicsik, a törekvők és a közepesek adták meg az árát annak a versenynek, amelyet a gazdasági életben a nagyok diktálnak. Ez a kartelltörvényjavaslat kétségtelenül alkalmas a gazdasági élet megjavítására. Most előttünk van az ipar fejlesztéséről egy törvényjavaslat, amelynek tárgyalása szinte azt merném mondani, kényszerű szükség elé állította a kormányzatot és a törvényhozást és még mielőtt ezt a törvényt megalkottuk volna, máris beterjesztette a pénzügyminiszter úr a földbirtok tehermentesítésének szabályozásáról szóló törvényjavaslatát. Csak így rövidesen említem fel ezeket a — hogy úgy mondjam —produktív törvénytervezeteket, törvényjavaslatokat, amelyekből rövidesen valamennyiből törvény válik és amelyekhez valamennyien azt a reményt fűzzük, hogy gazdasági eletünkben javulást fogunk előidézni. Az iparfejlesztési törvény a kényszerítő szükség szüleménye. A világháborúban győztes államok nagyon korán rájöttek arra, hogy az ő győzelmük nem teljes, hogy az ő győzelmüket teljessé csak akkor tehetik, ha a gazdasági életben is igájuk alá hajtják a legyőzött államokat. Folyt tehát tovább a háború, nem a csatamezőkön, hanem folyt ipari és mezőgazdasági területen, mert hiszen ezeknek a győztes államoknak együttvéve az volt a közös megállapított tervük, hogy most elérkezett és elkövetkezik a legyőzöttek gazdasági kihasználása. Könnyű valakit kihasználni, akit előbb letepertünk, könnyű a legyőzött ember zsebéből akár a bugyellárist is kivenni. A győztes államoknak tehát e tekintetben nem volt valami különösebb nagy nehézségük, csak egyedül azt a nemzetközi kartellt kellett megalkotniok, amelyet a kisentente-tal együtt Franciaország vezetése mellett nagyon szépen meg is alkot14