Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

Az országgyűlés képviselőházának 460. ülése 1931 január SO-ún, pénteken. 151 jesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére ós napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket folyó évi február hó 4-én, szerdián délelőtt 10 órakor társuk (Farkas István: Miért szerdán? Megint szünet?) s annak napirendjére tüzes* sék ki a mai napirendünkön 'szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen! Nem! — Várnai Dániel szólásra jelentkezik.) Akik elfogadják... (Várnai Dániel: A napirend ellen jelentkeztem szólásra! — Farkas István: A napirend megállapításához szót kért! — Felkiáltások a jobboldalon: Az elnök már kimondta a határozatot! — Farkas István: Ne zúgjanak az urak olyan nagyon! Farsangolni akarnak menni? — Jánossy Gábor: Feliratkozott, joga van szólni! — Zaj.) Elnök: Várnai Dániel képviselő úrnak a napirendi javaslathoz megadom a szót. Várnai Dániel: T. Ház! Meg vagyok róla győződve, hogyha nem jött volna közbe ez a kettős ünnep, akkor az igen t. elnök úr napirendi indítványa is másképpen hangzott volna. En azonban ennek a családias, kedélyes felfogásnak érvényesüléséhez nem akarok hozzájárulni és egy másik napirendi indítványt teszek. Az elnök úr napirendi indítványával szemben javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését február hó 3-án, kedden, délelőtt tíz órakor tartsa s napirendjére tűzessék ki: 1. Kéthly Anna és társai indítványa a munkanélküliek segélyezéséről; 2. a kartellj avaslat további tárgyalása. T. Ház! Arról is meg vagyok győződve, hogy napirendi indítványom első pontjával kapcsolatosan talán most is fog akadni itt egy Váry Albert, mint a múltkor, aki azzal vádol meg bennünket, szociáldemokrata képviselőket, hogy a munkanélküliség kérdését monopolizáljuk, egészen magunkévá tesszük, nem engedünk hozzá másokat. Majdnem azt mondotta, hogy állandóan politikai népszerűségi pecsenyéket sütögetünk ebből a kérdésből. Nagyon sajnálom, de az ilyen felfogásokkal, az ilyen nyilt és hurkolt támadásokkal nem törődhetünk, mert méltóztassék csak meggyőződve lenni arról, hogy aki törvényhozó, látja a munkanélküliséget, a mértékét, látja azt az irtózatosan sötét, tragikus uszályát a nyomornak, lamely a munkanélküliség után jár, húzódik, az nem alter alhat ja magát az ilyen támadásoktól, az ilyen felfogásoktól, az végzi a kötelességét és minden egyes esetben, ha erre alkalma van, idehozza, a Háznak, a törvényhozásnak, a kormánynak figyelmét kötelességszerűen ráirányítja a munkanélküliek helyzetére. Magam is ezt akarom most tenni, nem általános, országos vonatkozásban, hanem azért, mert az elmúlt héten a munkanélkülieknek egy érthető és jogos megmozdulása, küldöttségjárása történt Pestkörnyék városaiban. Ez a mozgalom becsapott a vármegyeházára is, egyelőre csiak küldöttségjárások formájában. Azért kívánom én a gyors segélyezésnek a provokálásia, kérése, követelése érdekében — ezúttal az országos vonatkozásoktól eltekintve — a pestkörnyéki munkanélküliek rettenetes helyzetére a figyelmet ráfordítani. (Szűcs István: Az Általános Fogyasztási Szövetkezet egy fillért sem adott jótékonysági akciókra! — Kabók Lajos: Hogy mondhatja ezt? Nem igaz! Adott! — Farkas István: Magának nem adott, magának nem kell!— Zaj.) Erre a közbeszólásra csak annyit, hogy az Általános Fogyasztási Szövetkezet sohasem zárkózott el laittól, hogy ilyen akcióban résztvegyen. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIII. (Farkas István: Minden esztendőben adott!) Pénzben és élelmiszerben mindig támogatta a munkanélkülieket! (Farkas István (Szűcs István felé): Magának nem adott! Persze, hogy nem adott! — Zaj.) Éppen ezért az igen t. képviselő úr közibeszólása teljesen alaptalan és teljesen jogtalan is. (Szűcs István: Levél van nálam, meg tudóim mutatni, hogy nem adott ! — Zaj.) T. Ház! Ha Pestkörnyéknek akármelyik városát veszem, valamennyiben tűrhetetlenül nagy a munkanélküliség mértéke és ezzer larányosan tűrhetetlen, kétségbeejtő a munkanélküliek helyzete is. Van olyan város Pest környékén: Kispest, amely a háború előtt és a háborút követő néhány esztendőben még — viszonylagos értelemben méltóztassék ezt érteni — virágzó ipari város volt és Kispest ma egészen sivatag. Méltóztassék csak néhány dátumot, néhány adatot meghallgatni. A háború előtt Kispesten 7900, majdnem 8000 munkás dolgozott, ma mindössze 1650 munkás dolgozik. A Hofherr-gyárban a háború előtt 1800 munkás állandóan, rendszeresen dolgozhatott, most csak 500 dolgozik. A TeudloffDietrich-gyárban 550-nel szemben ma csak 150 munkás dolgozik és amennyiben a Teudloff és Dietrich olyan szomorú körülmények közé jutott, hogy az Ipari Jelzálogbank el akarja árvereztetni, maholnap ott állunk, hogy ebből a gyárból ez a 150 munkás is kiszorul, minden nyugbér- és nyugdíjigényével együtt, és ennyivel több lesz a munkanélküliség Kispesten. Kispest, mint gyárváros egészen sivataggá lett. A Láng-gyárat felszippantotta egy koncentráció, amelyet szintén úgy hajtottak végre, mint a magyar koncentrációkat^ nem az iparfejlődés, a termelés szervezése érdekében, hanem hogy legyilkolják a versenytársat, a nagyobb hal egyszerűen lenyelte a kisebb, a gyengébb halat. T. Képviselőház! Pesterzsébeten, Csepelen, Budafokon és Hj pesten sem különb a helyzet. Pesterzsébeten 5000 a munkanélküliek száma; ez érint körülbelül 10—12.000 lelket. Most méltóztassanak elképzelni, hogy egy olyan városban, mint Pesterzsébet, 12.000 olyan lélek van, aki a társadalmi nyugtalanításnak állandó matériája, koplalással és nyomorgassál éli, tengeti napjait, és sehol senki, se hatóságok, se város, — a város ebben a tekintetben tehetetlen, ezt konoedálnom kell — se megye, se kormány részéről nem látják azt a mozdulatot, amely segítene, a segítségnek még a szándéka sem jelentkezik a horizonton, hogy az ő helyzetükön némileg enyhíteni próbáljanak. Kispesten, Újpesten éppen olyan a helyzet, mint Pester zseb éten. Fordultak a vármegyén keresztül a kormányhoz, de azt a kilátásba helyezett segítséget sem utalta még ki a kormány, amelyet Kispest, Pesterzsébet és Üjpest helyi közmunkáinak megindítására kilátásba helyezett, s amellyel ezek a közmunkák valóban megindíthatok volnának. Kisnest egy megfelelő kormánysegítség, egy megfelelő összeg kiutalása következtében abba a helyzetbe kerülne, hoigy ezt a momentán nyomorgást, ha nem is megszüntetni, de lényegesen és alaposan enyhíteni tudná. Hasonlóképpen Pesterzsébet ás eljárt a megyénél, a megye egyebet Ígérni nem tud, mint hogy a kéréseket továbbítja a kormányhoz. Ezt már hatszor is megigérte, továbbította egészen bizonyosan a bürokrácia útján szép csendesen, nyoma, eredménye azonban ennek még mindig nem mutatkozik. Itt ül éppen az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, — a hivatalos optimizmusnak a szob23