Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-458
86 Az országgyűlés képviselőházának 4« magyar kereskedőt még fokozottabban beállítva a termelés szolgálatába, meg tudjuk erősíteni.» (Jánossy Gábor: Ez csak igaz!) Ha a t. miniszter úr ezt erősítésnek veszi, akkor én csak utalok az Omke. legutóbbi ülésére, amely meglehetősen viharos volt és ahol meglehetősen erősen meg kellett fogni az embereket, olyan nagy volt a felháborodás. Az Om'ke.-ben 75%-ban kiskereskedők ülnek, akik maguk is ott voltak és két embert kivéve, akik a szövetkezetet vezetik, egytől egyig egyhangúlag nemcsak hogy perhorreszkálták az egészet, hanem azt mondták, hogy ez a keresekedelem hátrányára válik az egész vonalon. Persze, azt tudom, hogyha egy miniszter hatalmon van, akkor az összes kereskedők a fejük tetejére állhatnak, ha a miniszter akarja, mégis másképpen lesz. Mi nagyon jól tudjuk, hogy ilyen állapotban mi kereskedők vagyunk a szamarak és a miniszter úr az okos ember. (Jánossy Gábor: Ne tessék . ilyen erősen nyilatkozni. — Derültség,) Bocsánatot kérek, saját magunkra csak szabad ezt mondonam. (Farkas Gyula: A tétel helyességét elfogadjak, hogy a miniszter az okosabb.) T. Képviselőház! En csak egyet csodálok. A miniszter úr az egyik helyen azt mondotta, hogy ez a 300,0000 pengős dolog a minisztertanácson keresztülment, aminthogy ez kétségtelen is. De bocsánatot kérek, én nem tudom elhinni, hogy ezen a minisztertanácson Wekerle pénzügyiminiszter úr jelen lett volna, mert Wekerle pénzügyminiszter úr sokszor hangoztatta, hogy ilyen dolgokra neki nincs pénze. En az ő tudására és praktikus érzésére való tekintettel kizártnak tartom, hogy a pénzügyminiszter úr ebhez hozzájárult volna. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Hogyan méltótatik ezt képzelni'?) Talán a helyettese volt ott, t. miniszter úr, de hogy ő jelen lett volna, azt elképzelni nem tudóim En kizártnak tartom, ismerve az ő mentalitását, hogy ehhez a dologhoz hozzájárult. Sajnos, az időm nem engedi meg, hogy beszédemet akár csak félig is elmondjam. Tekintsenek azokra az alakulatokra, amely alakulatoknál eddig milliókat és milliókat veszített el az ország. Nézzék meg az Alföldi Gyümölcstermelő és Értékesítő Szövetkezetet, a Mezőgazdasági Egyesített Termelők Értékesítő Szövetkezetét, a Burgonya Szövekezetet, amely a legnagyobb konjunktúra idejében megkontreminálta a burgonyát és elveszítette az állam pénzét. Bugyi Antal, nem is fogadta el, hogy ezeket egyesítve, annak élére állítsák, mert úgy látta, hogy ez a kereskedelemellenes alakulat. Nézzük a Közalkalmazottak Országos Gazdasági Szövetkezetét, a Kogszo.-ot: milliókat veszített az állam ennél is. Nézzük a Horticultúrát. Magkereskedelmünk híre eljutott a világ minden sarkába, és meg kellett teremteni a Horticultúrát, amelynek négy-öt igazgatósági tagja volt. Az állam ennél is rölvid idő alatt 350-000 koronát veszített le. Nézzük a Futurát, nézzük a Hangyát, a Köztisztviselők "Szövetkezetét. Csak ezeket a nagyobb szövetkezeteket sorolom fel. Nem tudjuk kontrollálni, hogy a« államnak mennyi pénzébe kerültek ezek a szövetkezetek és mindamellett most ilyen szűkös viszonyok között. amikor a kereskedők nem akarják, nem 'kívánják az ilyen alakulatokat, amikor tiltakoznak az ellen, hogy ilyen módon akarjanak segíteni a kereskedelmien: a t. miniszter úr a kereskedelmi érdekképviseletek véleménye és a kereskedők jól felfogott érdeke ellen ad ilyen kiváltságot. . ülése 1931 január hó 28-án, szerdán. Én utalni szeretnék egyes dolgokra. Ott volt egy tizenhárompróbás kormánypárti ember a mi gyűlésiünkön, — talán mindenki ismeri: Hölzer Sándor — aki tizenhárompróbás kormánypárti ember, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) aki felszólalt a mi. gyűlésünkön—a nagy Holzer-áruház főnöke, detaillista úgy, mint a többiek -— és azt mondotta, hogy egy berlini gyáros megkérdezte tőle ,miért van szükségük a magyar kereskedőknek arra, hogy állami támogatást kapjanak, és hozzátette, hogy külföldi bonitásunk szempontjából rendkívül vészedelmesniek kell tartani ezt a támogatást. Ebben neki teljesen igaza van, mert ha az a külföldi ember, áki eddig az egyes oégnek saját veszélyére adta el az áirut, most egyszerre megszokja azt, hogy az állam neki garantál 50%-ot, hová jutunk? Milyen különbség vau azon cég között, amelynek állami garanciája nincs és azon cég között, amelynek állami garanciája van! Vagy miután az állami garancia a külföilldä árakra kiterjed 50%-ig, a fűsíserárusoknak szintén adott a miniszter úr 200.000 pengőt. A füszerárusok pedig áruikat majdnem kizárólag külföldről hozzák, külföldről hozzák a teát, a kávét és más cikkeket. Itt az állam egyesek rovására másoknak ad 50%-os garanciát. A magyar ipar fogja a legkevésbbé megköszönni ezt; a magyar ipar fogja a legtöbb kárát látni annak, hogy a miniszter úr ezt megadta, mert ezzel a miniszter úr elősegítette a dumpinget is mm egész vonalon. Hiszen mi tudjuk, hogy mi külföldi dumpinggel állunk szemben. Most a miniszter úr garantálni fogja a dumpingárakat és dumuingárakon sokkal könnyebben jönnek be az árucikkek, mithogy állami garancia van. Tiszta naivitás, hogy a t. miniszter úr ezt a segítséget megadta ßa egész vonalon. Itt van azután a Fővárosi Kereskedők Egyesülete, egy fővárosi egyesület, amely csak detailist ákból áll, ez azt mondja, hogy a hazai gyáripar fogja megszenvedni ezt a támogatást. De itt van más is, itt van Kreybig tábornok, aki ma kereskedő, aki szintén az Omke. tagja, aki szintén felszólalt egyszer és rámutatott ennek a kérdésnek etikai szempontjaira, (olvassa): «A mai súlyos gazdasági viszonyok között a kereskedő-társadalom szolidaritására van szükség. Bud miniszter éket akar verni a kereskedő-társadalom közé egy olyan támogatással, amelynek gyakorlati jelentősége, haszna nincs. Lehetetlen, hogy az egyik kereskedő kapjon állami támogatást, a másik pedig nem kap.» T. Képviselőház! Most rátérek a legfontosabbra: a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarára. Nincs időm, hogy felolvassam a Kereskedelmi- és Iparkamarának azt a felterjesztését, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amely klasszikus^ képe az egész 'kérdésnek. Ezt a felterjesztést, iaimely határozottan tiltakozik az ellen... (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Én majd egy másikat is felolvasok!) Kérem, tessék felolvasni, miniszter úr, (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Majd örömmel üdvözli!) A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ebben a felterjesztésében tiltakozik, hogy a miniszter úr ilyen egyoldalú előnyöket adjon. Ismerjük azt a másik beadványt is. Én jelen voltam egyszer, amikor az egyik miniszter — már itt megmondottam a nevét is, nem szükséges, hogy felemlítsem, mert nincs köztünk — egyszerűen megrendelt magának egy ilyent. (Jánossy Gábor: Az nem lehet! Nem lehet ilyet megrendelni! — Zaj. — Derültség.) Bocsánatot kérek, én akkor bebizonyítottam. (Jánossy Gábor:
