Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-458
Az országgyűlés képviselőházának ^58 vagyunk hajlandók asszisztálni. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. Háznak, hogy a Ház legközelebbi ülését 'holnap délelőtt 10 órakor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki a ma tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, azt elfogadottnak jelentem ki. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, jelentem a t. Háznak, hogy Kéthly Anna és Sándor Fái t. képviselőtársaink interpellációjuk elmondására nézve cserére kértek tőlem engedélyt. Eihlhez én hozzájárultam és így elsőnek Sándor Pál képviselő 'úr interpellációja következik % Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz egyes protekciós kereskedő-szövetkezetek részére biztosított kiváltságok tárgyában. 1. Tudomása van-e a kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy egyes protekciós kereskedőszövetkezetek részére nyújtott különleges kedvezményekkel a kereskedelem széles rétegeiben keltett hangos felzúdulást és jogos elégületlenséget, - mert a) ezzel az akciójával a kereskedelmi miniszter a privilegizált szövetkezetek mellé most már privilegizált kereskedőket is soroz, lb) mert ezzel az akciójával a kormány tovább folytatja azt a számos esetben kompromittált irányzatot, amely egyes protekciós vállalatoknak a versenytársak hátrányára állami kedvezéseket juttat, c) mert az ilyen egyéni kedvezések juttatásával a miniszter úr nemhogy hozzájárulna egyes szakmák válságának megoldásához, hanem ellenkezőleg, az illető szakmákban állami támogatással segíti elő a kereskedelem egyik integráns részének, a nagykereskedelemnek kikapcsolását és ezzel segédkezet nyújt a kereskedelem szervezetének további aláásásához. IL Mi indította a kereskedelemügyi miniszter urat arra, hogy a Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara erélyes óvása dacára megszavazza a Kereskedők Árubeszerző Szövetkezete számára a 300.000 pengős veszteségi garanciát 1 ? III. Miután a kormány által megszavazott veszteségi tartalék a textilszakma csak egy elenyésző kisebbsége számára nyújthat támogatást, mivel óhajtja ellensúlyozni a kereskedelmi miniszter úr azt a súlyos hátrányt, amit a szakma detailkereskedőinek többsége számára jelent azt a körülmény, bJogy a miniszter úr mesterséges állami beavatkozással megszüntette a szakmára nézve a versenyfeltételek egyenlőségét ? IV. Hajlandó-e a miniszter úr a textil- és fűszerszakma más hasonló árubeszerző kereskedőszövetkezeteit is hasonló támogatásban részesíteni és hajlandó-e a töbibi szakmák számára is hasonló kedvezniényeket biztosítani az egyenlő elbánás elve alapján, vagv pedig hajlandó-e a két protekciós szövetkezet részére biztosított kedvezményeket megszüntetni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál: Tisztelettel kérem az elnök urat és a t- Házat, méltóztassanak anterpelláülése 1931 január hő 28~án, szerdán. 83 cióm időtartamát negyedórával meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Megadjuk!) A Ház a hosszabbítást megadta. Sándor Pál: T. Képviselőház\ f (Halljuk! Halljuk!) Az utolsó tíz évben számtalanszor szóvátettem azt a, kereskedelemellenes hangulatot, amely általában az országban dívott és amely igen erősen kapott lábra itt a Házban is. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Érthetetlen előttem ez a kereskedelemellenes irányzat! Érthetetlen előttem különösen ma, amikor a kereskedelem jóformán teljesen kipusztult ebből az országból. Annak a hatalmas kereskedelemnek, amely valamikor itt Magyarországon virágzott, amely mintaképe volt a kereskedelemnek, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) ma már csak roncsait látjuk (Zaj. — Rassay Károly: Halljuk! — Elnök csenget.) és minduntalan meg kell vívnia ennek a nyomorult kereskedelemnek olyan tendenciákkal, amelyek további elnyomorítására és egyszer valószínűleg eltűnésére fognak vezetni. Ha nem kaptunk volna semmit sem, ha interpellációmat' be sem terjesztettem volna, — mert ami ellen irányul, az is egy kereskedelemellenes akció — akkor is csak rá kell világítanom arra a tényre, tamely éles világításban áll különben is — amelyet Baracs Marcell t. barátom ma a kartelljavaslat tárgyalása alkalmából érintett, a, 17. Vra. Nem irtózatos az, t. uraim, hogy képesek kicidentaliter egy lex Marsehallt behozni» amelyben kimondatik, hogy ha összebeszélések történnek ^egy piacon, rögtön statáriális eljárás alapján el lehet valakit csukni, el lehet csukni egy kereskedőt még azon az alapon is, hogy esetleg nem vesz részt a vásárlásban? Itt most egy karteil,i avaslatot tárgyalunk;' milliomos vállalatokról van szó, amelyeknek visszaéléseit a'karják ostorozni, amely visszaélések beigazolódtak az évek folyamán, s amelyek alkalmasak arra, hogy a tö'bbtermelést akadályozzák, exportunkat megbénítsák. Ezeknek a 'hatalmasoknak a visszaélései tekintetében elsősorban békéltetőtárgyalások történnek, csak azután kerül az ügy a miniszterhez és a minisztertől függ az, hogy egyáltalában eljárnak-e az illetők ellen. S amikor az ilyen hatalmasok ellen, ilyen komplikált eljárás folyik, amely időt és módot ad az illetőnek arra, hogy még laiz egyedüli büntetést, a pénzbüntetést is esetleg elkerülje, akkor itt egy kereskedővel szemben rögtön rendőrileg, statáriálisan, egyszerűen minden más tárgyalás nélkül járhatnak el; egy paragrafust csinálnak, amelynek alapján a kereskedőt beziehet csukni. T. uraim, önök nagyon jól tudják, — a bizottságban is mondottam — hogy semmiféle ilyen összebeszélés " nem felelj meg a kereskedelmi becsület szabályainak és mindenütt, ahol jelentkezik, irgalmatlanul le kell törni. A két eljárás között azonban, amelyet önök egyfelől ezen nagyvállalatok érdekeivel, másfelől azon kereskedőkkel szemben követni akarnak, akik odalenn vannak és akiket odalenn a rendőr kénye-kedve szerint rögtönösen megbüntethet úgy, amint neki tetszik, rémséges nagy különbség van és ez az a pont, amelyre szinte fényszóróival rá lehet mutatni, hogy íme csak kereskedelemellenes tendencia lenét ott, ahol képesek arra, hogy egy kartelltör vényben ilyen megkülönböztetést statuáljanak. En nem hiszem, ihogy lex Marschall benne marad a törvényjavaslatban. (Gáspárdy Elemér: Törlési indítványt adunk be!) Mondom, magam
