Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-458

Az országgyűlés képviselőházának 458. hozhat eredményeket. De különben is, a törvényhozásnak nem szabhat mértéket az, hogy valahol egy szabályozás nem sikerült, mert a mi kötelességünk az, hogy igyekezzünk jobban megcsinálni azt, amit másutt talán megcsinálni nem sikerült. Én úgy fognám össze a kartellre vonatkozó nézetemet, hogy indokolt a kartell akkor, ha védekező célzatú és jogosult, ha nem lépi keresztül a jogos védekezés határait. Szerintem ugyanis a kartellek keletkezését az. ipar védekezési és ön-fenntartási ösztöne sugallja. Igaz, hogy, ha erre a nagyon egyszerű és könnyen belátható álláspontra helyezkedem, akkor rögtön felmerül a másik igazság is, az, hogy a fogyasztó szorult, helyzete sohasem lehet kényszerítő körülmény az ipar számára, hogy saját védekezéséről kellene gondoskodnia. Körülbelül ez a francia álláspont. Amint méltóztatik tudni, a Code Pénale 419. §-a büntetendő cselekménynek minősíti azt, ha többek összebszélése folytán az árak a közösség rovására alakulnak. Igen ám, de méltóztassék a francia gazdasági életet megnézni. En nagyon boldog volnék és akkor talán Baracs Marcell t. képviselőtársamnak volna igaza, ha ilyen egyszerű eszközökkel, ilyen paragrafussal minden kartell-kinövést meg lehetne szüntetni. Mondom, méltóztassék a francia gazdasági életet megnézni. (Zsitvay Tibor igazságügyniiniszter: Ott is van már újabb törvény!) A 419. § életbeléptetése, ' de különösen annak 1923-ban és 1926-ban történt novelláris szabályozása óta a legnagyobb francia kartellek alakultak. Egy hatalmas kartellbe lépett úgyszólván az egész francia gzdsági élet. Érdekes különben, — ezt csak felemlítem — hogy ennek a novelláris szabályozásnak parlamenti referensei a francia képviselőházban a javaslat tárgyalásaikor azt mondotta: Isten mentsen bennünket attól, hogy a 419. §. és ennek novelláris szabályozása kerékkötője legyen a népek ipari versenyében a francia szervezetnek. Ezért állítom én azt, hogy nem szabad, nekünk sem a kartelitörvény rendezése, törvénybeiktatása; sem pedig a meglevő törvényes rendelkezések alkalmazásai tekintetében vakon idegen külföldi példák után indulni, nem pedig azért, mert minden állam a. konkrét veszélyesség nagyobb, vagy kisebb foka szerint köteles alkalmazni a mértéket, de főleg azért, 'mert a kartelleknek úgy gazdasági, mint jogi elbírálása a nemzet individuális szükségleteinek és a gyakorlati politikumnak ai kérdése marad mindig, bármit is írtak légyen össze e kérdésről a tudósok. Az én szerény és igénytelen felfogásom szerint nagyon hibás dolog volna akár a német, akár a norvég, akár a kanadai, vagy az argentínai törvényt magyarra átültetni akarni, aminek legjobb bizonyítéka — a nélkül, hogy belebocsátkoznék a kérdés részletes fejtegetésébe —a német kartelljog terén végbement metamorfózis. Felmerül a kérdés, — és itt szándékozom felelni Baracs Marcell t. képviselőtársam nagyértéikű fejtegetéseire f

— nem volna-e lehetséges a kartellek korlátozását egyelőre, ma, ebben a percben, éppen ama szempontok miatt, amelyeket sokfelé hallunk, ama szempontok .miatt, amelyek ellene vannak a kartellkérdés mai törvényes rendezésének, egyelőre a bírói joggyakorlatra bízni. Remélhető-e nálunk a kartellkinövések megszüntetése azáltal, ha végrehajtjuk az e téren fennálló törvényes rendelkezéseket, mégpedig, mint méltóztatik bölcsen tudni ülése 1981 január hó 28-án, szerdán. 71 az igen t. Képviselőháznak, az 1923 :V. és az 1923 : XV. tcikkek alapján? Meg kell itt jegyeznem, hogy a bíróságoknak erre a feladatára utal a magánjogi törvénykönyv javaslatának 6. %-& is, mely azt mondja, hogy «olyan jogi kérdésekben, amelyeket a törvény nem rendez, a bíróság a hazai jog szellemének, a jog általános elveinek és a tudomány megállapításainak figyelembevételével határoz». Ez a javaslat még a bizottsági tárgyalásig sem jutott el, ha 3Ó1 emlékszem. Ha a bizottság és annakutána a törvényhozás bölcs esége ezt magáévá fogja tenni, ez egy lépéssel több s egy eszközzel több lesz a kormány Kezében, a. kartellkinövések megfékezésére. Rá kell mutatnom azonban ennél a kérdésnél arra, hogy amiként a múltban sem volt felperes, aki ezeknek a meglévő törvényszakaszoknak alapján keresetet indított volna valamelyik kartell ellen, azt hiszem a jövőben sem fog ilyen akadni. S különben is, méltóztatik jól tudni, hogy a kartellszerzŐdések megtámadása a kartelltagok belső ügye lévén, vitás kérdésekre legtöbbször nem a rendes, hanem a választöttbírósági eljárás van kikötve, abban a feltevésben, hogy az könnyebben túl fogja magát tenni a magánjogi törvénykönyv skrupuIn s a in. Nem marad tehát más hátra, mint megmaradni azon az egyetlen helyes alapon és úton: számolni a kartellek szükségszerűségével, de kinövések meggátlására az állami beavatkozástól várni eredményt. Feladatunk csak az lehet — és én ezt megmondom őszintén, akármennyire kartellmelleti álláspontnak is látszik talán hogy ne a kartellek megrendszabályozását, hanem a helyes alapon való szabályozást tűzzük ki célul. Nem lehet büntetőexpedició a cél. Az állam gazdasági feladatait hozzá kell illeszteni a gazdasági élet folytonos és feltartózhatatlan fejlődéséhez és az ennek kapcsán kifejlődött alakulatokat .bele kell illeszteni a jogrendbe azért, hogy a köz javára fejthessék ki működésüket. Polgárjogot akarok és szeretnék adni ezeknek az alakulatoknak. Mert kétségtelen az, hogyha szem előtt is tartom azt, hogy büntető kirándulást ezzel a törvényjavaslattal végrehajtani nem akarok, mégis, ha magán- vagy csoportérdek szembekerül a közérdekkel, ez eggyel több ok, amely a kormányt arra indíthatja, bogy a monopolisztikus hajlamú kapitalizmust helyes mederbe terelje. A kapitalizmus előnyeit erősíteni akarom, hátrányait ellenben vissza akarom szorítani. Előny a szervezkedés lehetősége és útja, de viszont kétségtelen az is, hogy minden szabályozás nélkül olyan erőt teszünk szabaddá a monopóliumokban, amely előbb vagy utóbb szétfeszítéssel fenyegeti az egész gazdasági rendet. Ideérve azonban, igen t. Képviselőház, vigyáznunk kell arra, hogy ne olyan törvénnyel gazdagítsuk a magyar Corpus Jurist, amelynek szülőanyja egyedül és kizárólag a politikum, (Ügy van! a jobboldalon.) vagy pedig amely a gazdasági válság által felzaklatott emberi lelkek megnyugtatására szolgáló olyan törvényalkotás, amely vagy végrehajthatatlan, vagy pedig olyau. intézkedéseket tartalmaz, amelyek javulást nem 'fognak (hozni, ellenben felettébb alkalmas arra, hogy a külföldi tőke és a külföldi gazdasági élet ezt az országot céljainak és törekvéseinek meg nem felelő talajnak minősítse. Talán túlságosan aggódónak és óvatosnak méltóztatnak látni az én álláspontomat, de meg méltóztatnak érteni, ha két körülményre leszek 12*