Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

54 Az országgyűlés képviselőházának 457. ülése 1931 január 27-én, kedden. A választott bíróságra vonatkozólag elmondottam a bizottság álláspontját. Még csak a 14. §-szal kapcsolatban vagyok bátor arra utalni, hogy a javaslat egész rendszere háttérbe szorítja a büntető rendelkezéseket, annak dacára, hogy a kartellkérdésekkel kapcsolatban tulajdonképpen valamikor a kiindulási pontnál ezek a büntető rendelkezések voltak a legfontosabbak és ezekre fektették a múltban a törvényhozások a legnagyobb súlyt. A törvénynyel szemben való engedetlenséget igenis bünteti a törvény, de nem alkalmaz ilyen civilis jogsértésre drákói rendszabályokat és kizárja a szabadságvesztés büntetését is, illetőleg nem alkalmazza, ezzel szemben azonban nem limitálja a pénzbüntetést, egyszerűen csak az illető cselekménnyel elért vagy elérni kívánt haszon és az illető vagyoni viszonyai a mértékadók, a pénzbüntetés tehát nagyon erős lehet. Méltóztassanak még megengedni, hogy csak az új 17. §-ra vonatkozólag mondjak még valamit erről az agrárszakaszról. (HaŰjuk! Halljuk!) A bizottság és a kormányzat is úgy gondolta, hogy azt a gondolatot, amely a kartelltendencia érvényesülésének megrendszabályozására irányul, végig kell vinni az egész közgazdasági életen és le kell vinni egészen a falusi piacokig. Vagyis, hogy lehetőleg megelőztessenek az olyan összebeszélések, amelyek a piaci ár kialakulását mesterséges befolyással irányítják, megváltoztatják. Ezért vette fel a bizottság az új 17. §-t, amely szerint a rendőri hatóság kötelessége a vásári rendészet körében ezt az áralakulást lehetőleg figyelemmel kísérni és amennyiben lehetséges, megelőzni, ha pedig nem, egy delictum sui generis-t állapít meg, kimondván, hogy az illető kihágást követ el és a paragrafus szerint büntethető. (Esztergályos János : Kovács János kisárust majd megbüntetik ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A kisember bánja meg !) Ezeket én is tudom, meg is mondom. Ezzel a paragrafussal szemben sok ellenvetés hangzott ei. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk ! Halliuk ! jobb felől.) Az egyik ellenvetés éppen az, hogy túlságosan belenyúl a gazdasági életbe, ott künn, a perifériákon is. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Majd meg fogják hallani, t. Képviselőház, mert hiszen úgy tudom, hogy módosítói, vagy törlési indítvány is van beadva errevonatkozólag- A másik ellenvetés az, hogy ez végrehajthatatlan. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Én csak regisztrálom, megállapítom a bizottság álláspontját, megállapítom az egyik oldalon az argumentumot, a másik oldalon az ellenargumentumot. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halíjuk! Haltjuk! jobb!elől.) Itt az előadói székben nem hivatásom, hogy disputáljak, és pláne önmagammal szálljak vitába, én csak egyszerűen leszögezem és megállapítom ezt a kérdést. (Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház ! Befejezésül méltóztassék megengedni még azt, hogy felvessek három kérdést és egészen távirati stílusban válaszoljak rájuk. Igaz-e az, amit széltében-hosszában hangoztatnak, hogy ezt a javaslatot politikai hangulat szülte és politikai obligó hozta a törvényhozás elé ? (Malasits Géza : Igaz !) Igaz-e az, hogy iparellenes hangulat van, amelyet az agitáció is szít. Igaz-e az, hogy a javaslatot az agrárkrízis szülte f (Jánossy Gábor : Egyik sem igaz !) Méltóztassanak megengedni, hogy már most itt magam beszéljek és saját felelősségemre beszéljek, nem a bizottság háta mögül. (Helyeslés.) A leghatározottabban nem-mel kell, hogy válaszoljak mindhárom kérdésre. Hogy kartellellenes hangulat van, azt senki sem tagadja. (Jánossy Gábor : Ki okozta?) Kartellellenes hangulat mindig volt és mindig lesz, hiszen a kartelltendencia árpolitikában, árdiktatúrában, monopolisztikus helyzetek teremtésében éli ki magát, tehát valakivel szembenáll és ez az árpolitika nagyon természetes, az egyik zsebnek használ, a másiknak árt. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Bizonyos tehát, hogy ellentétek ki fognak alakulni és ellentétek mindig lesznek is. Az is bizonyos, hogy a háború után ezek az ellentétek kiéleződtek, mert a kartelleknek működése, sokszor kényszerű működése, sokszor azonban igenis a business szem előtt tartása, a minél nagyobb haszon szem előtt tartása nagyon nagy súllyal nehezült ennek az országnak közgazdasági életére. (Jánossy Gábor : Most is úgy van !) Az is igaz, hogy ez a közhangulat követel, ez a közhangulat vár. Hanem, hogy ezt a közhangulatot vette volna éppenséggel zsinórmértékül a kormány és a bizottság akkor, amikor hozzájárult ehhez a javaslathoz, ezt vagyok bátor egyszerűen tagadni. Ilyen közhangulatot agitációval sem lehet szítani. Agitációval fel lehet korbácsolni ideig-óráig, de ne méltóztassanak elfelejteni, hogy ez a közhangulat már nagyon messze időkre nyúlik vissza. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Tehát nemcsak a közhangulat, hanem gazdasági és politikai szükségesség, hogy idehoztuk ezt a javaslatot. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) És ha csak a közhangulatot vesszük is figyelembe, az az én hitem és nézetem, hogy egy ilyen általános közhangulatot feltétlenül észre kell venni és valahogyan meg kell oldani. (Helyeslés jobbfelől.) Ha az a közhangulat igazságtalan, akkor le kell szerelni, ha pedig van neki alapja, (Jánossy Gábor: Aminthogy van!) elébe kell menni. Parlamentáris országban igenis a közhangulat is irányadó tényező. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) És az az iparellenes hangulat igazán abszolút lehetetlen állítás. Minden magyar ember, mi pláne, a régi időkből valók, akik még tulipánt hordtunk és a «Pártoljuk a hazai ipart» jelszóval el tudtunk volna menni a barrikádokra, akik tudtuk azt, hogy az egyszerű falusi embernek öt gyermekéből legalább hármat oda kell adnia az iparba, a bányába, hogyan szíthatnánk, hogyan szíthatna bárki ebben az országban iparellenes hangulatot 1 ! Még azt a kérdést is felvetem magamnak, hogy mi lesz ennek a kartelltendenciának jövőbeli iránya ? (Jánossy Gábor : A jó Isten tudja ! — Derültség.) Én azt hiszem, hogy nem hosszú idő múlva döntenie kell a világ gazdasági rendjének és az azt irányító tényezőknek, hogy milyen irányt válasszanak, ezt a termelési formát, vagy azt a termelési formát válasszák. És ha a kartellek azt a nagy hivatást, amelyet maguknak tulajdonítanak és azt az erőt, amelyről mi is hisszük, hogy megvan bennünk, megfelelő irányban fogják gyümölcsöztetni, megfelelő irányban fognak dolgozni, akkor lehet, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy nemcsak a gazdasági, hanem a szociális kérdéseket is ezek a nagy gazdasági organizációk fogják megoldani. Én abban a véleményben vagyok, hogy amint meg kellett teremteni a szabad verseny féktelenségei ellen az egyensúlyt az egyéni szabad verseny idejében a kartellekkel és más gazdasági organizációkkal, éppen úgy meg kell teremteni a nemzetközi organizációk közt folyó féktelen verseny egyensúlyát az államok kooperációjában. Önként adódik, akár ki akarunk előle térni, akár nem, a legközelebbi jövendő nagy politikai feladata, a kooperáció gondolata és ennek kiváltódása, nevezzük azt Páneurópának, konföderációnak, vagy akárminek. A legközelebbi jövő gazdasági feladata feltétlenül ennek a kooperációnak megkeresése éppen abból a célból, amely célból az !