Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-457
52 Az országgyűlés képviselőházának jobbfelől.) A német Kartellverordnung a választott bíróságot kizárja annak az elgondolásnak alapján, hogy a választott bíróságok egészen más szempontok szerint ítélnek, mint a rendes bíróságok és a két judikatúra között bizony sokszor a jogi alapelvek tekintetében is teljesen ellentétes álláspontok alakultak ki. Nagyon számottevő képviselete van annak az elvnek, hogy a választott bíróságot nálunk is ki kellett volna zárni, és csak a rendes bíróságra, illetőleg a kartelibíróságra bízni minden ilyen kartell-jogviszonyból származó és származható jogvitának eldöntését, A törvényjavaslat éppen azért, mert középúton jár és azért, mert nem akarná a gazdasági életet — legalább egyelőre — nagyon erősen befolyásolni, vagy érinteni, fenntartja ugyan a választott bíróságnak intézményét, azonban bizonyos korrekcióval, nevezetesen azzal a korrekcióval, hogy a választott bíróság ítélete a perrendtartásban lefektetett alaki okokon kívül még abból a szempontból is megtámadható, közkeresettel érvényteleníthető, hogyha ezzel a hozandó törvénnyel és annak rendelkezéseivel ellenkezik. Mármost hol az igazság 1 ? Az egyik oldalnak sok, a másik oldalnak kevés. Az ipari érdekeltségnek sok, mert az ipari érdekeltség azt vitatja, hogy ezzel teljesen tönkreteszik a választott bíróságot, és egy erős instrumentumot ütnek ki a kezéből, a másik oldalnak pedig kevés azért, mert az szerette volna ebből a kérdésből a választott bíróságot teljesen kikapcsolni. A jövendő fogja megmutatni, hogy mi lesz a helyesebb és mi lesz a jobb irány. Egyet biztosítani kellett, hogy t. i. a jogegység valahogyan megóvassék és ennek biztosítására szolgál azután az az intézkedés, hogy a választott bíróságok ítéleteit a királyi kincstári jogügyi igazgatósággal közölni kell, azok 15 napon belül végre nem hajthatók és közkeresettel a választott bíróság ítéletét megtámadhatja a közgazdasági miniszter, amely esetben a kartelibíróság köteles az ítélet végrehajtását felfüggeszteni. így fogjuk a jogegységet megvédeni. Van azután a törvényjavaslatnak egy másik szakasza, amely y egyenesen kimondja, hogy a kartellbíróság határozatai úgy a rendes bíróságot, mint a választott bíróságot kötik, ezzel tehát egyszersmind rést üt egy előbbi per rendtartási szabályon, hogy igenis az anyagi jogszabályokhoz, legalább ebben a vonatkozásban a választott bíróság kötve van Ítéleteiben. T. Ház ! Bármilyen csábító is volna az alkalom, és nagyon érdekes volna a téma, hogy foglalkozzam a kartellkérdésnek az agrárválsággal, valamint a vámpolitikával, a tarifa- és a valutarendszerrel való összefüggésével, erre már kevés az időm, ezért méltóztassanak megengedni, hogy csak pár megállapítást írjak alá. (Halljuk! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy az agrárválságot nem a kartelltendencia idézte fel, mert hiszen az agrárválságnak világszerte mindenütt körülbelül ugyanazok az okai, azonban igenis igaz az, hogy az agrárválságot a kartelltendencia erősen kiélezi és kihasználja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Egy védővámokkal körülvett kicsi agrárország valóságosan melegágya, tenyészdéje a kartelleknek és — amint voltam bátor mondani — még ha feltételezem is a kartellvezérekről azt, hogy a legnagyobb jóindulattal nyúlnak a célhoz, azonban a businesman kitör itt-ott és az emberi önzés érvényesül. Hiába, azt nem lehet letagadni, hogy ahol lehet, a nagyobb haszonra való törekvés is előtérbe lép, tehát igenis feltétlenül igaz az, hogy az agrárválság kiélezésére a háború utáni viszonyok között különösen a kartelltendenciának erős érvényesülése is közrejátszott. 457. ülése 1931 január. 27-^én, kedden. Akik a vámpolitikának a kartellizálódással való összefüggését keresik, talán szintén tévednek, amikor azt mondják, hogy különösen nemzeti kartellek megalakulásának a vámpolitika volt az oka, hogy a vámvédelem kihasználásával alakultak és tartották fenn magukat a kartellek. Lehetséges, hogy a vámvédelem teljes kihasználása céljából kartellek alakultak, ilyen organizációk keletkeztek, de maga a vámpolitika kartelltendenciát létre nem hoz. A vámpolitika azonban hatalmas - eszköz a kartelltendenciák túlkapásai ellen, ezt aláírom és vallom. Az idő rövidsége miatt nem vagyok abban a helyzetben, hogy most itt utaljak a vámtarifának egyes tételeire, ahol statisztikai adatokkal kimutatható az, hogy a vámtarifa hatalmas eszközként szolgálhat a túlkapások ellen. Az azonban nem áll, hogy maga a vámpolitika, a védővámos rendszer, a nevelővámos, vagy akár a pénzügyi-vámos rendszer is létrehozhatná ezt a nagy alakulatot, amely a gazdasási élet erőinek titkos működéséből tört elő. T. Képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy csak nagyon röviden és egyes főpontokra szorítkozva ismertessem a javaslat egyes rendelkezéseit szakaszonként. Az 1. § ellen az a kifogás imitt-amott, hogy a javaslat nem definiálja a kartellt. A bizottságban nem hangzott el ez a kifogás, mert hiszen ott törvényhozók ülnek, akik tudják, hogy a gazdasági törvényhozás irtózik a definícióktól. Ez túlhaladott álláspont, ma definíciót a törvénybe bevenni nem szokás, de veszedelmes is, mert hiszen, ha a kartellt definiálni akarnók, mindenki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozik, hozhatna 40 definíciót, vagy még többet, amely 40 vagy 50 definíció mind jó és mind rossz. Liefmann professzornak az a gyönyörűséges definíciója is, amely évtizedekig tartotta magát, ma már — azt mondják a németek — revízióra szorul, mert ő a monopolisztikus tendenciára szorítkozik, holott nem ez a lényege a kartellkérdésnek. Fel kellett azonban venni azokat a jogilag lényeges momentumokat, amelyek azokat a jogügyleteket alkotják, amelyek a kartelleket létrehozzák. Ezt tartalmazza is a szakasz teljes precizitással és egyszersmind ez a szakasz mondja ki a kartellszerződések írásbafoglalásának kötelezettségét s az erre vonatkozó szabályokat. A definíciókra visszatérve még hozzátehetem, hogy a kartellek és hasonló alakulatok semmiféle definíciót nem tűrnek meg, mert ez egy átalakuló, haladó irányzat, amelyet a gazdasági élet annyi formában termel, amennyi éppen tetszik. A kartellnek jó még a szövetkezet is,"a kartellnek jó a korlátolt felelősséggel alakult társaság — sőt talán ez a legjobb — és a kartell, mint egyik neves jogászunk mondotta, olyan mint a kakuk, amely idegen fészekbe rakja tojását és ott nagyon jól érzi magát. Nincs tehát még jogi ruhája a kartellnek, nincs még normája és formája a kartelljognak. A nemzetközi kartelleknek pedig eo ipso nincs, mert nem lehet. Mert mi a kritérium*? Vájjon az-e a kritérium, hogy több ország területén működik, vagy az, hogy a székhelye hol van? Hiszen ha tetszik neki, csinál Svájcban egy Doppelgesellschaftot, vagy egy Dachgesellschaft vagy nem tudom mit és mindezeket definíciókkal elérni nem lehet. A 2. § nagyon érdekes vitára adott okot és alkalmat. A 2. § tudniillik megkívánja akartellszerződéseknek, valamint az azokat pótló és kiegészítő szerződéseknek, határozatoknak, megállapodásoknak bemutatását. Szembenálló nézet volt az és ma is vitatott nézet, hogy nem elég-e csak a bejelentés, ahogy a németek is bejelentési kötelezettséget állapítottak meg, A bizottság álláspontja szerint bemutatás szükséges. Ennek nagyon kézenfekvő a magyarázata. Senki sem akar
