Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-457

Az országgyűlés képviselőházának 457. ülése 1931 január 27-'én, kedden. 49 akkor még mindig le lehet kötni azt a külföldi tőkét a magyar termelés javára. Habár a jövőbe nem láthatok s habár nagy koncepciójú bankkérdésekkel nem foglalkozom, mégsem hiszem, hogy a külföldi tőke ettől valami nagyon megijedjen és ha talán átmenetileg valami kis zavaró momentum közbe is játszhatik, amit szintén nem tudok feltételezni, akkor még mindig az a kérdés: melyik a nagyobb érdek, az-e hogy megmentsük a magyar közgazdasági életet a teljes lezülléstől, vagy pedig az, hogy teljesen a külföldi tőke járszalagjára kössük magunkat? Ismét egy kérdés, egy ellenvetés, amelyhez kevesebbet értek, mert be kell vallanom, hogy egyetlen kartellhez sem közel, sem távol nem vagyok, sőt a kartellvezérek közül is minél kevesebbet ismerek. Az én ismereteim elméleti alapon nyugszanak, mert a gyakorlati életben eme vonatkozásban nem dolgoztam és nem is kivánok dolgozni. Ennélfogva nem tudom megítélni azt, jgaz-e, igaz lehet-e, bekövetkezhetik-e az, hogy a magyar nemzeti kartelleket a kartelitörvény úgyszólván kirekeszti, kizárja a nemzetközi kartellekben való részvételtől. Ha ez igaz volna, ebben bizonyosfokú veszedelmet látnék. (Friedrich István : Részben igaz. — Mozgás. — Jánossy Gábor: Csak feltevés!) Mert ahogy az egyéni verseny idején a féktelen szabadság korlátozására létre kellett hozni bizonyos organizációkat, hogy a szabad verseny rombolásait ellensúlyozzák, tehát egy vámhatáron belül szervezeteket és hasonló célú alakulatokat létesítettek, ezzel átterelődött a verseny nemzetközi térre s most már a nemzetközi organizációknak kell keresni azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel mindig a közgazdasági általános érdek szem előtt tartásával a nemzetközi verseny féktelenségét zárják ki. Az tehát, hogy ennek a kis országnak azok a közgazdaságilag hasznos kartellalakulatai tagjai legyenek a nemzetközi kartelleknek és helyet kapjanak azokban, amelyek mint a másik oldalról, különösen a Gyosz. berkeiből mondják, bizonyos kiméleti területet és kivételi lehetőséget biztosítanak a kartelleknek, igenis közérdekű szükségesség. Itt sem látok azonban közvetlen imminens veszedelmet, hiszen azoknak a nemzetközi kartelleknek is fűződik bizonyos érdekük ahhoz, hogy lekössék maguknak a magyar kartellek erőit és azok részvételét biztosítsák. Itt azután majd az üzleti érzék és az ügyesség fog érvényesülni, és nagyon büszkék leszünk a magyar ipari termelésre, ha pozicióját, amelyet eddig nagy nehézségek árán ki tudott vívni, meg fogja tudni tartani, amit remélünk is. T. Képviselőház ! Ennek az országnak körülbelül 55—60%-a a földből és a földön él. (Jánossy Gábor : Hatvanöt !) Nem kérem, annyi már nem lesz. (Malasits Géza : Talán 100%-a, hiszen mindannyian a földön járunk !) Igen, végső vonalban azt állítom, hogy ha valahol kerestek 10 pengőt, azért valahol kapáltak, kaszáltak vagy kalapáltak. Ez természetesen így áll. (Jánossy Gábor : Szántottak, vetettek !) A föld azonban nem szaporítható, a föld termőképessége is korlátolt, ennélfogva feltétlenül biztos az, hogy Magyarország azon a néhány millió hold földön, amelyet Trianon még nekünk meghagyott, a mezőgazdasági népesség összes szaporulatát elhelyezni nem képes. (Malasits Géza : Ügy van, négyzetkilométerenként 94 lakos !) 93. Nekünk tehát feltétlenül érdekünk az indusztrializálódás előmozdítása, hiszen statisztikai adatok mutatják, hogy évi 70.000-re tehető népszaporulatunknak talán felét, 50—55%-át az ipar szívta fel magába, s az ott talált elhelyezést. Jaj volna tehát annak, t. Képviselőház, aki Magyarországon az indusztrializálódásnak útját akarná állani, {Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : A kormány ezt csinálja. — Malasits Géza : Mesterségesen pusztítja az ipart ! — Kabók Lajos : Bethlennel az élén !) és amikor a kartellek visszaéléseihez, hlpertrofiáihoz, kinövéseihez hozzá akarunk nyúlni, akkor szó sem lehet arról, hogy ezzel célunk lehetne az indusztrializálódásnak legkisebb mértékben való korlátozása is. Ne méltóztassanak tehát félni azok, akik a kartellrendszabályoktól az indusztrializálódás megakasztását féltik, (Farkas Isván : Ettől nem is fél a kapitalizmus Î) — majd ráutalok arra is — mert ha ilyen hatása váltódnék ki az életben ennek a jogszabálynak, még akkor is lesz magyar kormány és magyar parlament, és még akkor is lesznek emberek, akik megmondják véleményüket, akik idehozzák tapasztalataikat es mindig olyan irányba lehet terelni ennek a törvénynek végrehajtását, hogy ettől az indusztrializálás meglassítását félteni nem lesz szükséges. A régi klasszikus közgazdasági iskola úgy tanította, hogy a gazdasági élet törvényszerűsége féket vet minden túlhajtásnak, mert amikor valamely közület az egyes, vagy valamely organizáció a gazdasági hatalommal visszaél, abban a pillanatban kifizetődik a verseny, jönnek az outsiderek és megrendszabályozzák azt, aki gazdasági hatalmával visszaél. Legjobb a német terminológia : az Übermacht és a Missbrauch. Az élet ezzel ellenkező példákat produkál. Hiszen már egy-egy ilyen nagy organizációnak megteremtése előtt megszületik, sőt megteremtődik ennek ellensúlya, úgy hogy a külső verseny úgyszólván eleve teljesen ki van zárva, és amikor az élet azt bizonyítja, hogy ezek a gazdasági igazságok úgyszólván csődbe kerültek — hiszen Magyarország egyik nagyon előkelő közgazdája jelentette ki, hogy a szabad verseny iránya, amely a múltban érvényesült, körülbelül megbukottnak tekinthető és a szabad versenynek befellegzett — akkor nem várhatjuk azt, hogy majd az élet a maga törvényszerűségével reparál, hanem igenis az államnak, az államhatalomnak is bele kell nyúlnia ezekbe a kérdésekbe. (Úgy van ! Ügy van ! a jobboldalon.) Jelszavakkal dolgozunk, nemcsak az általános politika terén, amely az embereket jobban érdekli, mint az ilyen száraz téma, hanem a gazdasági élet terén is és azt mondják, hogy nem szabad hozzányúlni ehhez a kérdéshez, mert az ellenkezik a gazdasági liberalizmussal. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István : Hol van az már 1) Én is azt akarom kérdezni, hogy mi az a gazdasági liberalizmus? A gazdasági liberalizmust az élet az erősebb jogává változtatta, aki bírj a marja, érvényesüljön az erősebb, legyen több annak, aki élelmesebb, aki jobban tudja az erőket szervezni, összehozni, összetartani, és az a gazdasági liberalizmus, amely annakidején még a klasszikus nemzetgazdasági iskola tanításai nyomán kialakult, felvette a néhai nevet, a jogutódai pedig kénytelenek voltak álláspontjukat revideálni. A gazdasági liberalizmussal tehát ne méltóztassék senkinek sem argumentálni, (Propper Sándor : Egykor esküdtek rá !) mert a gazdasági liberalizmus, amely csak ár diktatúrákat teremt és árdiktatúrákat tombolt, — ezt a kifejezést nemrég vettem egy lapból — nem gazdasági liberalizmus, hanem más termelési ágak érdekeire való tekintet nélkül a minél nagyobb haszonra való törekvés. (Propper Sándor : És valamikor esküdtek rá!) Minden kornak megvan a maga uralkodó eszméje. Abban az időben, a kapitalizmusnak abban a korában éppen a feltétlen és a féktelen szabadság volt az uralkodó eszme és ez a feltétlen és féktelén szabadság annyira érvényesült, hogy a gyár embereket evett, a gyár terhes asszonyo-