Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-472

488 Az országgyűlés képviselőházának 472 gazdasági életben és épp a vámpolitika terén kell a legnagyobb óvatossággal eljárni, még akkor is, ha kartellekről, vagy hasonló kérdésekről van szó. Hiszen a legvégzetesebb dolog az, ha bizonytalanság van ezen a téren, mert ez a tőkét mindentől visszatartja. Nem lehet ezt oda fokozni, hogy a nélkül, hogy tudna, sejtene valamit kartell, egy olyan intézkedés történjék, amely esetleg annak az egész gazdasági létét megrendítheti. De okszerűen nem is tudom ezt elképzelni, mert végeredményben az illetékes miniszternek előbb meg kell győződnie a tényállásról és csak azután tehet intézkedéseket. Éppen azért javasolom az indítvány elfogadását, (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek sincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 6. §-t eredeti szövegezésben Biró Pál képviselő úr indítványával szemben elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a 6. §-t eredeti szövegezésében nem fogadta el és így Biró Pál képviiselo úr indítványát jelentem ki elfogadottnak. Következik a 7. §. Kérem annak felolvasását. . Héjj Imre jegyző (olvassa a 7. §4). Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! A közérdekű keresetek ügyében nagy vita volt a Ház bizottságában (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) és nagy vita volt magában a plénumban is arról, hogy a közérdekű kereset megindítását kizárólag a közgazdasági miniszter kezébe tegyéL-e le, avagy pedig koneedáljanak más fórumot is a közérdekű kereset, a magánké res et megindításia tekintetében, igen-e vagy nem? A kartellvifca keretében kifejtették egyesek e tekintetben álláspontjukat a bizottságban is. (Állandó zaj. — Halljuk! Halljuk!) En ennél a vitánál azt az álláspontot foglaltam el, hogyha a kartellkérdésiben hatályossá akarjuk tenni a védelmet, ezt a törvényjavaslatot csak az esetben látóim ; hatályosnak, ha a közérdekű kereset kérdésében a Ház módosítja a javaslat eredeti álláspontját. En tudniillik nem tudom elfogadni azt a tételt, amelyet az igazságügyminiszter úr tegnapi beszédében részletesen indokolt;, hogy meg kell bízni a miniszter judiciumában, abban, hogy ő a közjót amúgy is, külömiben is megvédelmezi és így ennek folytán teljesen szükségtelen mások részére is koncedálni a közérdekű kereset megindítását, hiszen ezzel kétségbe vonnánk a miniszternek azt a ténykedését, hogy ő a közjót szobaija. Végeredményben ez a miniszteri omnipotencia alaptétele és ez esetben az alkotmányos tényezők együttműködése többé szinte nem is volna szükséges. En mindig feltételezem az eljáró •miniszter legmesszebbmenő jóhiszeműségét, belátását, a közjó megoltalmazására irányuló tőre kyését, mégis lehetségesnek tartóik más felfogást is, hiszen végeredményben különféle indokok adódhatnak a gazdasági életben. Nekem felfogásom, hogy a kartellkérdésben — és mondom ezt, aki ebben az ügyben a radikálisabb megoldás híve vagyok — mindent el kell követnie az államhatalomnak a végből, hogy a kartell káros kinövései ellen hathatósan tudjon védekezni. A védekezésnek pedig egyiik legnagyobb, legfontosabb eszközét látom a közérdekű kereset megindításában. Ezidőszerint ez a k artellj avaslat is az ipari termelésre vonatkozik, az áruk forgalombahozatalával kapcsolatban intézkedik. Az . általános vitában kifejtettem, hogy a mezőgazdaság teljesen védtelenül áll az ipari kartellek. ülése 1931 február 26-án, csütörtökön. kel^ szemben, mert hiszen nem kartellizálható és így kétségtelen dolog, hogy a mezőgazdaság önvédelmét a legszélesebb vonalon és a legszélesebb alapon koneedálni kell. Ha szembenállanak az ipari kartellek a mezőgazdasági kartellekkel, ha mint két egyenlő tényező viaskodnának, akkor beszélhetnénk arról, hogy csak az ipari kartell kinövéseire vonatkozólag akarok intézkedni. De az egész mezőgazdaság védtelen a kartellekkel szemben és nem is kartellizálható, mert hiszen olyan óriási nagy tömeg termelő áll szemben az ipari termeléssel, ihogy nem lehet azt megszervezni, nem lehet megorganizálni. Látjuk, hogy az ipari kartelleknél is mindig megszorítják a termelést, az egyik gyárat a másik után szüntetik meg, hogy a termelés korlátozódjék, és ennek folytán a monopolisztikus rendszer jobban jöjjön érvényre. Ezt pedig a mezőgazdasági termeléssel megcsinálni nem lehet. .- A r mezőgazdaságnál tehát e tekintetben egy óriási hiányt látok a mezőgazdaság önvédelme kérdésében. Amint arra rámutattam az általános vitában is; sajátságos dolog, hogy bár agrárádlam vagyunk, de az agrárérdekek következetes oltalmazását nem akarjuk belevenni a Corpus Juris-ba. Mindig túltengett az ipari védelem a mezőgazdaság védelmével szemben. Innen vannak ma is a nagy panaszok a mezőgazdaságnál, hogy tudniillik ez az agrikultúr, mezőgazdasági állam a mezőgazdaságban nem olyan védett, nincs olyan biztos sáncok mögé helyezve, mint az ipari termelés. En a harmóniát kívánom mind a kettőnél, tehát nehogy azt vegyék ki szavamból, mintha én az ipari termeléssel szemben kívánnék állást foglalni. Nem szoktam ilyen álláspontot elfoglalni, de^ a mezőgazdasági kérdésnél kétségtelen, — látjuk az egész vonalon, hiszen ' végeredményben a búzaárak kérdésébe való benyúlás mutatja — hogy államig ingerenciát koncedálnak. Ha volna a termelés és az értékesítés kérdésében magántevékenység, akkor nem volna indokolt az állami ingerencia ilyen mértékben, mint ahogy azt akarják, kontemplálják, ahogy az árak megszabásánál és az árak kialakulásánál állami ingerenciát kíván az egész Ház, holott végeredményben én a kínálat és a kereslet nagyon szabad érvényesülését szeretném inkább az árak kialakulásánál látni. A mezőgazdáság önvédelmét abban találom, hogy koneedálnám egyes mezőgazdasági fórumok számára a közérdekű kereset megindításának jogát. Ennél a kérdésnél a legmesszebbmenő óvatossággal formuláztam meg javaslatomat, mert kétségtelen dolog, hogy a termelést nem akarom zavarni, nem akarok indokolatlan közérdekű kereseteket látni. Korlátozom tehát a közérdekű kereseteket olyan előkelő testületek kezébe, amelyekről feltehetem, hogy ezek a testületek csak a legnagyobb belátással, a legszorgosabb mérlegelés útján indítanák meg a közérdekű keresetet. .Elejtettem a költségekre vonatkozó részt is, mert hiszen azt mondja a javaslatom, hogy a közérdekű keresetet megindíthatják, de a költséget nekik kell előlegezni, vagyis annak a mezőgazdasági fórumnak, amely a keresetet megindítja. Ez is óriási biztosíték, mert hiszen meg fogják gondolni, hogy indokolatlan közérdekű keresetet indítsanak-e, ha egyszer a költségeket maguknak^ kell viselni. Azt látom, hogy a magyar kormány ezeket a testületeket mindig bevonja, megkérdezi. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek!