Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-472

482 Az országgyűlés képviselőházának U72. szítő indítványt benyújtani, amely szerint a szakasz végére új 6. bekezdésként a következő szöveg vétessék fel (olvassa): «A bemutatási kötelezettség alól a m. kir. közgazdasági miniszter indokolt esetben a fél kérelmére felmentest adhat.» Azoknak az érveknek ellenére, amelyeket azigen t

r igazságügyminiszter úr tegnapi beszédében es a kereskedelemügyi miniszter úr mai felszólalásukban adtak elő a bemutatási kötelezettség védelmében, én továbbra is azon az állásponton vagyok, amelyet bátor voltam ugy a bizottsági tárgyaláson, mint az általános vitában már előadni, hogy tudniillik a bemutatási kötelezettséget nem tartom a gazdasági élet érdekében lévőnek -^'"' Ebben a tekintetben hivatkozhatom arra, hogy semmiféle külföldi kodifikáció ezt a bemutatási kötelezettséget ki nem mondotta, sőt az az igen nagytekintélyű bizottság is,' amely Németországban 1929-ben működött,' az Ausschuss zur Untersuchung der Erzeugung und der Absatzbedingungen der deutschen Wirtschaft, amelyben Németország jogászi és gazdaságpolitikai kitűnőségei egyöntetű álláspontot foglaltak el a kartellkodif ikáeió tekintetében, határozottan állást foglalt a legkülönbözőbb okokból a bemutatási kötelezettség ellen. Az igén t. igazságügyminiszter úr tegnap hivatkozott az interparlamentáris unió londoni konferenciájára és mint legfőbb döntő tényezőre, az Országos Ipartanács elnökére, Szterényi József báróra, aki szintén ezen az állásponton volna. Kezeim között van a londoni konferencia w által elfogadott határozati javaslat, amelyből nem látom ennek a bemutatási kötelezettségnek a kimondását. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A teljes szövegében benne van.) Azt mondja tudniillik ez a londoni konferencia, hogy (olvassa): «a visszaélések leküzdésének legalkalmasabb módja, egyben az ellenőrzés . alapfeltétele, a nyilvánosság, amely alatt azt értjük, hogy a kartellek és hasonló alakulatok kötelezve legyenek működésüket bejelenteni és magukat az erre a célra felfektetett állami jegyzékbe felvétetni.» Tehát: bejelenteni a működésüket és magukat az e célra felfektetett állami jegyzékbe felvétetni. A továbbiak folyamán azt mondja ez a javaslat, hogyJolvassa): «A kartellek és trösztök megalakulásának tényét az illetékes hatóságoknak záros határidőn belül közzé kell tenniök, ellenben a megállapodások szövege csak abban az esetben tétetnék nyilvánossá, ha visszaélés bizonyulna az illető alakulatra. A visszaélés mértéke szerint ez a közzététel vagy az egész szövegre, vagy csak a szöveg egy részére terjedhet» En ebből nem látom ezt a bemutatási kötelezettséget statuálva. De akár benne volna, akár nem, itt van az óriási különbség az elméleti elgondolás és a gyakorlat között. Ha egy nemzetközi fórum képes volna egy unifikált nemzetközi kodifikáció alapján minden országban kötelezővé tenni a bemutatási kötelezettséget, akkor nem merülnének fel olyan aggályok, amelyek^ felmerülnek gyakorlatilag akkor, ha a többi államban nincsen kimondva a bemutatási kötelezettség és eg_y állam önállóan terjeszti ki ezt a bemutatási kötelezettséget. Én különben, ha nem ez volna a gyakorlati elgondolás, nem. tudnám elképzelni azt, hogy akár a német kodifikáció, akár bármely kodifikáció ne tenné magáévá ezt a bemutatási kötelezettséget. Ha minden állam egyformán bemutatási kötelezettség alá vonná ezeket az összes szervezeteket, akkor elismerem, ülése 1931 február 26-án, csütörtökön. hogy a bemutatási kötelezettségre itt is szükség volna. Ez azonban nincsen meg. A bemutatási kötelezettség ellen nem is hadakozom, mert hiszen módosító indítványt errevonatkozólag nem tettem, ezt már a kormány többszöri kijelentései alapján igen nagy sajnálatomra eldöntött dolognak tekintem. Az én módosító indítványom arra vonatkozik, — bátor leszek ezt megindokolni — hogy egyes indokolt esetekben, amikor bizonyos termelési érdekek érintve vagy sújtva volnának azáltal, hogy ez a bemutatási kötelezettség fennáll, a kormány felmentést adhasson. Vonatkozik^ pedig ez a nemzetközi kartellekre. Az első időben eredeti elgondolásom szerint nem is tartottam volna a nemzetközi kartelieket egy ilyen magyar kodifikációba beilleszthetőnek. Ettől az eredeti elgondolásomtól eltértem, mert úgy láttam, hogy csakugyan nagyon nehéz volna egy nemzeti kodifikációt csinálni, a belföldi kartelleket ez alá vonni, ellenben minden olyan megállapodást, amely a külföldiekre vonatkozik, kihagyni, mert hiszen abban igaza van a mélyen t. igazságügyminiszter úrnak, hogy akkor a kartelikérdésnek egy nagy része kicsúsznék a belföldi kodifikáció megítélése alól, úgyhogy én most nem is ez ellen szólalok fel. Dea helyzet az, hogy külföldön vagy kartellkodifikácin nem létezik, vagy bemutatási kötelezettség nincs és pedig sehol sincs. Lehetnek ugyan és tudtommal vannak olyan megállapodások, amikor a, magyarországi bemutatási kötelezettség implicite azt vonná maga után, hogy nem tartozhatnának tovább olyan szervezetekbe, amelyekhez való tartozás magyar termelési és magyar exportérdekekből fontos, azért, mert a külföldiek egy része, nagyon kis része — nem is a kontinentális emberekre gondolok — nem tartja összeegyeztethetőnek az ő egész felfogásával azt, hogy olyan szerződését, amely az ö saját nemzetének kodifikáció ja alapján ellenőrzés alá nem juthat, nyilvánosságra hozni engedje egy külföldi kodifikáció alapján. Az angol-szász embernek, az angol-amerikai üzletembernek mentalitása ellen a magyar kodifikáció nem küzdhet. Nagyon sajnálnám, hogy amikor ilyen teoritikus elgondolásokból kifolyóan az igen t. kormány igen messzemenő felhatalmazásokat adat magának ebben a törvényjavaslatban, .olyan messzemenő törvényes felhatalmazásokat, amelyeket a magam részéről a gazdasági élet és a termelés szempontjából túl messzemenőknek tartok, — amit ezt az általános vitában alkalmam volt kifejteni — ugyanakkor nem adatná meg magának a kormány ezt az igen kis felhatalmazást, amely lényegileg abban állna, hogyha valaki bebizonyítja a kormánynak, hogy valamely ilyen megállapodás már magában véve azt mutatja, hogyha azt ismertté kellene tenni a kormány előtt, ez bizonyos termelési érdekeket sújtana, a kormány a bemutatási kötelezettség alól felmentést adhat. Mondom, nem hiszem, hogy ez igazságügyi probléma volna, ezt kizárólag gazdaságpolitikai problémának tartom. Nagyon sajnálnám, ha az igen t. közgazdaságügyi miniszter úr ezt az álláspontot nem tenné magamévá és lm ilyen felhatalmazás híján a magyar termelési érdekek egeszén felesleges módon érintetnének. Felelősségem teljes tudatában mondom az igen t. miniszter úr- ' nak, hogy igenis van a gyakorlatban olyan esetem, hogy amikor látom, hogy bizonyos exportérdekek szenvedni fognak, ha ilyen kivételes felhatalmazást a kormány önmagának nem fog adni. Nagyon kérem az igen t. kormányt, mé\-