Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-472

±80 Az országgyűlés képviselőházának 472. összehasonlítást tesz ennek 1. Va és a javaslatnak 1. Va között, akkor megállapíthatja, hogy az általiunk beterjesztett tör vény javaslat túlmegy azon a kereten, amelyet a t. igazságügyminiszter úr és a kormányzat képvisel, mert lehetőséget ad, hogy olyan kartellek ellen is eljárás indíttassék, illetőleg tétessék folyamatba, amely kartellök ellen és amely megállapodások miatt az igazságügyminiszter úr által képviselt javas-lat szerint ezt az eljárást megindítani nem lehet. Utalok e tekintetben arra, amire már az általános vitánál tartott felszólalásaikban rámutattak egyes 'szociáldemokrata képviselőtársaim, hogy nincs intézkedés és nincs lehetőség arra, hogy a bankkartell visszaélései ellen és a közönség e ' tekintetben való megvédése érdebében valami történjék az igazságügyminiszter úr által és a kormány által képviselt javaslat alapján, nincs lehetőség: arra, hogy a biztosítási kartell ténykedései ellen valami intézkedés történhessék. Sőt felhívom az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, hogy lassan-lassan kialakul még egy lakás- vagy lakbérkartell is ebben a városban, vagy^ az egész országban is, mert hiszen most már annyira kialakult lakásforgalommal és lakásárakkal találkozunk, hogy egészen pontosan meg lehet állapítani, hogy vannak szobánként 1000 pengőre, 900 vagy 800 pengőre értékelt lakások és ezt a normát, ezt a. mértéket a Háztulajdonosok Egyesülete megtartja tekintet nélkül arra, hogy a lakások építése milyen Összeget igényel, hogy régi építkezés-e

% az amortizáció teljesen kifizettetett-e papírkoronában, tehermentes-e a há:z, vagy pedig a mai eléggé magas áron történt valamely lakásnak a termelése. Azonkívül súlyos ellentét van a két javaslat között, különösen az 1. és a 2. § kérdésében. Az igazságügyminiszter úr' egész elgondolása, tegnapi beszédének felépítése jórészt csak abban nyilvánult meg, hogy a miniszter úr megvédje a kartellen kívül álló versenytársiakat a kartell túlkapásaival szemben, ellenben teljesen figyelmen kívül hagyta úgy az igazságügymin iszter úr, mint pedig a közgazdasági vagy kereskedelemügyi, vagy nem tudom kartelkniniszter úr (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Helyes! Helyes! — Propper Sándor: Röviden K-aniniszter, (közgazdasági, kereskedelmi vagy kartelkniniszter! — Zaj.) a fogyasztók érdekeit. Elnök: Csendet kérek. Györki Imre: Nem gondoltak arra, hogy tulajdonképpen a fogyasztók nagy érdekeit is meg kellene védeni e javaslat kapcsán, már pedig ezen a szón van a hangsúly, és itt van, igen t. miniszter úr, egy lényeges eltérés mindjárt az 1. § rendelkezésében a kormány javaslata és a mi javaslatunik között. A mi javaslatunk ugyanis.

: megállapítja azt, hogy a hallgatólagos megállapodásokkal egyértelmű megállapodások és cselekmények is hatálya alá tartoznak ennek a törvénynek, viszont itt, ebben a rendelkezésben osak úgy érvényesek ezek a megállapodások, ha azokat írásba foglalják. A miniszter úr a bizottságban és az általános vitánál közbeszólás alakjában s ha jól emlékszem, tegnapi felszólalásában is, azt mondotta, hogy a mi nincs írásba foglalva, az érvénytelen. Azt hiszem, így méltóztatott mondani. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Semmis!) Azt a kifejezést méltóztatott tehát használni, hogy semmis. Tökéletesen igaza van az igen t. igazságügyminiszter úrnak és mint joülése 1931 február 26-án, csütörtökön. gász, vallom azt az álláspontot, hogy semmis az olyan kartellszerű megállapodás, amely nincs írásba foglalva, már a versenytárssal szemben, s arra nem lehet hivatkozni. Ellenben méltóztassék a gyakorlati életet figyelembe venni a miniszter úrnak. Tudjuk azt, hogy a gyakorlati életben vannak olyan kartellszerű megállapodások, amelyek a közönségre kihatnak, amelyek a közönség terheit növelik, amelyek azonban nem írásbeli megállapodás alapján állanak. Sőt meg kell állapítani azt is, hogy ehhez nem is kell egy ilyen kartellszerű testületet alkotni. Rögtön fel fogok olvasni egy vizsgálóbírói végzést az igazságügymini sz 1er úrnak, amelyben a vizsgálóbíró megállapítja, hogy munkaadói érdekeltség vagy valamely szakmai érdekeltségnek a szervezete, szövetsége vagy munkaadói testülete is megbeszélés alakjában létrehozhat olyan határozatot, amely kihat a fogyasztók nagy tömegére, amelyet nem lehet e törvény 1. Vának írásos rendelkezései alapján eljárás alá vonni, azzal szemben eljárást indítani és semmikép sem tudja a fogyasztók érdekét megvédeni. Egy konkrét esetet ajánlok az igen t. igazságügyminiszter úr figyelmébe. Az történt, hogy egy Budapesten lakó bőrkereskedő olyan vagyoni viszonyok közé jutott, hogy készpénzen tudta beszerezni a maga raktárát, és e készpénzzel való beszerzés folytán olcsóbban tudta azokat a cikkeket árusítani, mint a hasonló kereskedők, akik nem készpénzre, hanem hitelre voltak kénytelenek vásárolni. Felolvasom az egész vizsgálóbírói végzést, amely a következőképpen szól (olvassa): «A kir. ügyészség .... számú azon indítványát, hogy — nem nevezem meg — X. Y. sérelmére meerkísérelt zsarolás vétsége miatt a vizsgálatot elrendeljem, a bűnvádi perrendtartás 1. és 105. Va,alapján elutasítom. Indokolás: A királyi ügyészség X. bőrkereskedő következő panaszát teszi vizsgálati indítványa tárgyává. X. Y-t azért, mert készpénzzel vásárolt kereskedő létére olcsóbban adja az árut más borkereskedőknél, konkurrensei előbb üzenetekkel zaklatták, majd 1929 január 26-án írásban elhívták a Magyar Borkereskedők Országos Egyesületének Budapesten, VI., Paulayutca 45. sz. alatti helyiségébe, ahol — a (megnevezett bőrkereskedők — őt, de mások is, akiket név szerint meg nem jelöl, tettleg bántalmazták úgy, hogy a bemutatott orvosi látlelet szerint arcának balfelén nyolc napon belül gyógyuló^ sérülést szenvedett, de megverése után a távozásában is akadályozták őt. Történt pedig mindez azért, hogy őt eddigi üzleti elveitől, az olcsó eladástól eltérítsék és ezzel maguknak, mint a konkurrencia révén közvetlenül érdekelt bőrkereskedőknek, jogtalanul vagyoni hasznot szerezzenek. Az egyik terhelt a detektív által történt kikérdezésekor beismerte azt, hogy X. Y-t kérdéses alkalommal egyízben arculütötte, mások beismertek annyit, hogy a távozni készülő sértettet visszatartani igyekeztek és ennek érdekében még a karját is megfogták s*a panaszlott testi bántalmazásának megtörténte kellőképpen valószínűsítve van » Most következik a vizsgálóbíró további okoskodása (olvassa): «Minthogy azonban sértett előadásán kívül nincs semmi adat arra vonatkozóan, hogy bántalmazása a panaszlott zsarolási célzattal, történt volna; minthocv sértett egyoldalú — és figyelembevéve sértetti minőségét — talán nem is egészen tárgyilagos előadása a zsarolás vétsége kísérletének nyomatékos gyanúját megállapítani nem alkalmas; — végül — minthogy vizsgálat csak az ellen ren-