Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-472

472 Az országgyűlés képviselőházának $,72, zony hatalmasabb arányokat öltött, mint amelyek megengedhetők lettek volna (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) és ez is hozzájárult ahhoz, hogy sok tekintetben olyan áralakulás következhetett és következett be, amely ellen méltán tiltakoznak azok, akik nem tudnak abba a helyzetbe kerülni, hogy a maguk szükségleteit kielégítsék. (Erdélyi Aladár: Lásd a műtrágyakar telit! — Jánossy Gábor: Meg a többit!) Ezek a tünetek az egész világot idegessé teszik, mert hiszen a kartellellenes mozgalom neon korlátozódik erre a kis országra. Nem ment ettől «egy ország sem és felvetem azt a kérdést, hogyha nem így állna a dolog, akkor miért kell nemzetközi organizációknak, a Népszövetségnek és hasonló intézményeknek ezzel a kérdéssel foglalkozni ok f Mindenki érzi, hogy itt valami hibaforrás van, ezt a hibaforrást el kell tüntetni és hogy eltüntessük, az, merem állítani, etikai kötelessége is minden kormányzatnak. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Baracs Marcell: Éppen ezért nem szabad a kormánynak a kartellekkel szövetkezni, a kartellek 'haszonirészesévé lenni!) En nem foglalkozom ezzel, mert egészen más állásponton vagyok, igen t. képviselő úr. A kartellt nemcsak ezért kell szabályozni, hanem szabályozni kell azért is, mert az idők olyan gazdaságpolitika felé haladnak, hogy tulajdonképpen gazdaságilag is az országok egymás között organizációkon át kezdenek érintkezni. Hogy egy példával megvilágítsam, méltóztatik ismerni a német-lengyel kereskedelmi szerződést, melyben a lengyelek hatalmas sertéskontingensre kaptak lehetőséget, de hogyan történik a lebonyolítás? Egy kimondott organizáción keresztül! Es így el tudom ezt képzelni sok vonatkozásban. De más példát is fogok idézni. A német kormány szükségét látta a francia kormánnyal egyetértve, hogy egyenesen elrendelje kartell alakítását a káli-termelés terén. Azt mondhatom tehát, hogy ezért hibásak azok a felfogások, amelyek a kartellel, mint kartellel szemben érvényesülnek, mert látjuk, hogy kartellre szükség ; van, szükséges lehet a termelés érdekében. Látjuk azt, hogy kartellek kormánybeavatkozással, kormányingerencíával keletkeznek és lehet, hogy a jövő még erősebb kialakulást^ f og mutatni a kényszerkartellek, kényszertársulások terén. De éppen ezért kell, hogy meglegyen a kormánynak: az a hatalma is, hogy világosan lássa a kartellek működését, tisztáiban legyen azoknak összas funkcióival, (Helyeslés a jobboldalon.) és hogy azokat szervesen, organikusan és a nemzet egyetemes gazdasági érdekében tudja beilleszteni általános gazdasági politikájába. De hozzájárul, t. Ház, a gazdaságpolitika is ahhoz, hogy a kartellek kialakultak. Nem aikarok sokat időzni ennél a kérdésnél, hiszen elég sokat beszéltem erről a problémáról, de kétségtelen, hogy az az elzárkózási politika, az a folytonos, vámemelési tendencia, amely Európában, sőt világszerte érvényesülj a másak vonalon pedig az, hogy az egyes államok féktelenül le akarják egymást versenyezni a világpiacon, hogy a háttérben a legmesszebbmenő támogatásokat nyújtják, ezek is odavezettek, hogy majdnem szükségszerűen kialakuljanak a kartellek. De oda is vezettek, — talán anélkül, hogy a kartellben résztvevők akarták volna — odairányították ezek a fejlődést, hogy olyan nyereségre törekedjenek, ami nem áll talán mindig összhangban a gazdasági élet egyetemes érdekeivel. Ezt meg kell mondani nyíltan és őszintén ülése 1931 február 26-án, csütörtökön. Ezért helyes az, hogyha látja az ember azt, hogy a gazdasági élet ebben az irányban fejlődik, akkor mindenki tisztában legyen ezek nek az alakulatoknak működésével, engedje meg nekik mindazt, ami jogos, igazságos és méltányos, ami a termelés egyetemes érdekeit szolgálja és lenyesse mindazt, ami visszásság, mindazt, ami esetleg visszaélés. T. Ház! Amikor így megindokoltam a magam álláspontját, hogy miért foglaltam nyíltan és őszintén állást ebben a kérdésben, akkor mindent megmondottam és állok szemben azokkal, akik mást mondanak. Áilok szemben azért, mert én a magam részéről a gazdasági életben sein vagyok a negáció álláspontján. Ha a gaz dasági élet átalakul és fejlődik, (iirdélyi Aladár: Ügy van! Minél hamarább!) törekszem a következtetéseket őszintén és nyíltan levonni, minél hamarább. Nem lehet egyoldalúan azt mondani, hogy ez az irányzat helyes és a másik oldalon semmit sem kell tenni. Én ezt nagyon elhibázott gazdasági politikának tekintem. Nem tudom hová fog kifejlődni a gazda sági élet, hiszen ma tulajdonképpen egy forrongó időszakban vagyunk, de biztos vagyok abban, hogy azokat, akik talán első ízben mer tek állást foglalni ilyen szabályozások mellett, szemrehányás soha a későbbi időben sem fogja illetni. Én azt hiszem, lesz idő még, amikor azokra a gazdaságpolitikusokra dícsérőleg hivatkozni fognak, akiknek megvolt a bátorságuk kellő időben állást foglalni a kérdésben. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Amikor erre az álláspontra helyezkedtem, rá kell mutatnom arra, amit örömmel állapítottam meg, hogy itt a Házon belül egykét, talán szélsőséges felfogástól eltekintve, nyugodtan tárgyalták ezt a kérdést. Nem akarom végigsorolni az összes képviselőket, de mondhatom, hogy kimerítően és mélyrehatóan foglalkoztak a kérdésekkel és egy szónokot sem találtam, különösen éppen a gazdaérdekeket képviselő egységespárt részéről, aki csak a legkisebb mértékben is állást foglalt volna az ipar ellen. (Erdélyi Aladár: Sőt!) Végig mindenki kivétel nélkül azt hangsúlyozta, hogy ő az ipar barátja, és soha nem volt olyan célja, amely az ipart megsemmisíteni akarná. (Jánossy Gábor: Nem is lehet egy magyar embernek ilyen véleménye, ez csak ráfogás!) Ha ez is a helyzet, iiekem a magam részéről kötelességem azokkal a támadásokkal szemben, amelyek az ipart összességében érintik és amelyek ma már a gyűlölet terére lépnek, itt is határozottan állást foglalnom. Nem áll az a beállítás, hogy az a kartelitörvényjavaslat csak alátámasztani akarná az iparfejlesztési törvényjavaslatot. Az iparfejlesztési törvényjavaslat sokkal későbbi időpontban született meg, akkor, amikor ez a törvényjavaslat már munkában volt és egészen más célokat kíván elérni az egyik, mint a másik. (Erdélyi Aladár: De ha az volna is!) De ha, az volna is, akkor is nyugodtan vállalnám a felelősséget, mert akkor határozottan mondhatnám azt is, hogy amikor az állam tudatosan és határozottan akar a maga részéről iparpolitikát folytatni és hozzá akar járulni az erősebb fejlődéshez, akkor végeredményben senki sem vitathatja el azt a jogát, hogy ezt a fejlődést úgy akarja vezetni, hogy az a jog és a gazdasági rend követelményeinek megfeleljem (Jánossy Gábor: Es a tisztesség követelményeinek!) En csak azért szólalok fel ebben a kérdésben, mert nem találom szerencsésnek ezt az örökös harcot, amely a^ mostani időkben fennáll a különböző gazdasági ágak között. Rá fogok térni, hogy hol