Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-456

Az országgyűlés képviselőházának -i5i fogja bénítani. Ha még felsorakoztatnám azt a nyomorúságot, amelyet a munkanélküliek körében tapasztalni lehet, akkor attól valósággal meg kellene borzadni. Es ma már nemcsak a fizikai munkát végzők körében van ilyen mérhetetlen ' nyomor, hanem az úgynevezett szellemi munkások körében is és a szabadfoglalkozásúak is olyan mérhetetlen nyomorba jutottak bele, amely mellett nem haladhat el továbbra is teljesen közönyösen és érdektelenül a kormány. (Farkas István: Hol a. kormány? Hol a minisztérium?) Ez a kérdés elérkezett ahhoz a pontjához, amelynél igenis meg kell állanunk és a törvényhozásnak kell a kormányt kényszeríteni cselekvésre.'. Nem lehet ezt a rideg, ezt a könyörtelen álláspontot tartani, hanem, a munkanélkülieken igenis segíteni kell. Miután a közmunkák gyors elrendelése meg nem történlhetik, szükséges gyors anyagi segítséget nyújtani, mert amidőn, azt tapasztaljuk, hogy habár jkicsiny mértékben, de a vidéki városok és Budapest főváros maga is, a Budapest környékén fekvő városok is a maguk anyagi erejéhez mérten vágy legalább azt megközelítően odaállottak a" munkanélküliek anyagi segítségére, akkor egyedül az állam az, amely megtagad a munkanélküli előkel szemben minden közösséget, a legridegebb, a legkönyörtelenebb , álláspontra helyezkedve, nem törődve azzal, ha a munkanélküliek naponta százával pusztulnak, el és kétségbeesésükben az öngyilkosságba menekülnek. . (Esztergályos János:. Kíméletlen és lelketlen ez a politika! -Zaj.) Elnök: Ne szóljon közbe . a képviselő úr! Tessék csendben maradni! A szónokot pedig kérem, szíveskedjék tartózkodni ilyen kijelentésektől, (amelyek a társadalmi osztályok közti gyűlölet szítására alkalmasak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ez a politika kitermeli a gyűlöletet! Mesterségesen tenyészti!) Csendet kérek! Esztergályos képviselő urat ismételten figyelmeztetem. Ka bók Lajos: Legjobb tudomásom szerint egyáltalán nem tettem olyan kijelentést, amely a társadalmi osztályok közötti gyűlöletet kiélezi, de igenis, állítom, hogy a társadalmi osztályok közötti gyűlöletet kiélezi az a tény, hogy' százezrek éhen nyomorognak (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ezzel szemben rideg, könyörtelen a törvényhozás, rideg, könyörtelen a kormány, amely százezerek sorsával egyáltalán nem törődik. (Zaj és ellenmondások jobbfelől és a középen. "— Esztergályos János: Közönyösen nézi a túlsó oldal ezt az irtózatos nyomort! Hangzik egy szó ottan fel a túlsó oldalról?) Elnök: Esztergályos képviselő urat ismételten figyelmeztetem, ne szóljon közbe! Kabók Lajos; Nem lehet állandóan abban bízni, hogy a kormány.rendelkezésére álló fegyveres erő egy ilyen nagy kérdést mindig el tud intézni. Nem lehet bízni abban, hogyha a munkanélküliek nyomora kikerül az utcára, majd állandóan rendőrkarddal lehet a nyomorúság kifakadását elintézni. Éppen azért, hogy ne történjék olyasmi, ami katasztrófát idéz elő, hogy ne történjék olyasmi, ami a munkanélkülieket végső meggondolatlanságba is; beleviszi, éppen ezért szükséges, hogy a kormány és a törvényhozás szakítson eddigi magatartásával és törődjék a százezerek nyomorúságával és éhezésévei, mert itt a jövő nemzedékről is van sző. Gyermekek: pusztulnak el! Elnök: Képviselő úr, méltóztassék ^beszédét befejezni; beszédideje lejárt. (Esztergályos Já. ülése 1931 január 23-án, pénteken. 25 nos: Apák gyermekeiket gyilkolják már a nyomor miatt!) Kabók Lajos: Kérek egy kis meghosszabbítást. Elnök: A házszabályok ebben az esetben nem engedik meg. a beszédidő meghosszabbítását! Kabók Lajos: T. Képviselőház! Miután a házszabályok úgy rendelkeznek, hogy én erről a rendkívüli fontos kérdésről tovább nem beszélhetek, kénytelen vagyok meghajolni a házszabályok és az elnöki rendelkezés előtt. Amidon befejezem beszédemet, ismételten arra kérem a törvényhozást, lássa be végre, hogy eddig hibázott; hogy eddig — azt is merem mondani — bűnözött a munkanélküliekkel szemben, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) tegye jóvá hibáját, tegye jóvá »bűnét, törődjék végre a munkanélküliek sorsával és éppen ezért fogadja el indítványomat, amely egy olyan indítvány megindokolásának napirendre tűzését kéri, amely indítvány elfogadásával a munkanélküliek nyomorúságán segíteni lehet. (Helyeslés^ a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! Az elnöki napirendi indítványt fogadom el. (Peyer Károly: Sejtettük!) Igazságtalan volnék, ha be nem ismerném, hogy a munkanélküliség problémája felette időszerű; igazságtalan volnék; ha be nem ismerném, (Kabók Lajos: Mindig ezt mondják és nem tesznek semmit sem!) hogy ezzel a kérdéssel komolyan kell foglalkoznia a törvényhozásnak és a kormánynak. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Ha tudnám, hogy azzal, hogy mi napirendre tűzzük és megtárgyaljuk ezt a kérdést, meg is tudnók oldani^ nyugodt lehet, t. képviselőtársam, szívesen járulnék hozzá napirendi indítványához, (Esztergályos János: Egy kevés jóakarattal meg lehetne oldani!) ha azt a házszabályok is megengednék. Amint azonban nagyon jól tudjuk... (Rothenstein Mór: Miután nem megoldható, nem csinálunk semmit!) Elnök: A képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. .Váry Albert: ... a házszabályok szerint csak olyan kérdést lehet napirendre tűzni, amely házszabalyszerűen elő van készítve. Az ország törvényhozása, a Képviselőiház, az ország első tanácskozó testülete;. Nagyon szeretném, ha itt a napirendi indítványoknál a házszabályokat, amelyek végre is a mi tanácskozási rendünket szabályozzák, igyekeznénk megtartani. Ez a kérdés kétségtelenül időszerű kérdés, amely interpelláció formájában a Ház előtt letárgyalható volna, avagy pedig egy olyan indítvány formájában, amelyet házszabalyszerűen készített elő .a bizottság. (Kabók Lajos: Ez iiázszabályszerü. képviselő úr! — Esztergályos János: Az éhezői; nem törődnek vele, hogy házszabályszerű-e vagy sem! — Meskó Zoltán: Pécsi MacDonald!) En mint jogász szeretném megtartani a házszabályokat; ezt csak azért vetettem közbe s nem azért, hogy a kérdés elől kitérjek. Mint mondottam, a fölvetett kérdés időszerű. Az időszerűséget nem tagadom. Sajnos azonban, azzal, hogy napirendre tűzzük, a kérdést megoldani nem tudjuk, öriási probléma ez, amelyet nemcsak Európában, hanem az egész világon sem tudnak megoldani. Hiszen, amint méltóztatnak tudni, e pillanatban 15 millió munkanélküli van az egész világon, magában Európában 11 és félmillió. (Kabók' Lajos: Másutt törődnek velük, itt azonban semmit sem