Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

Az országgyűlés képviselőházának .4 65. az egyik ilyen eljárás alatt álló lakónak, Dvorszky Antal vasmunkásnak, aki már hosszabb idő óta munka nélkül van, a felesége bundában jár. Ez volt az érv. Ha tehát valaki bundában jár, akkor tud fizetni. Nota bene az a helyzet, hogy ennek a szegény asszonynak van egy özönvíz előtti kabátja, és minthogy ez 'még megvan, jogcím arra, hogy kilakoltassák. Akinek tehát bundája van, az tud házbért fizetni, az tehát egészen bizonyosan csak vétkes késedelmeskedőUgyancsak megállapították a háztulaj donosnő bemondása alapján, hogy olyan jól élnek ezek az emberek, hogy a házban levő kutyának csontot is tudnak adni. Hát az a szegény asszony eljár takarítani, házimunkát végez, és amit azután így kap természetben, munkabére mellett, annak csontjait odadobja a kutyának. Ez tehát érv a mellett, hogy ezeket a szegény embereket kilakoltassák. De ha a kötött lakásoknál még van is némi lakóvédelem, teljesen ki vannak szolgáltatva azok, akik az ú. n. felszabadított lakásokban laknak. Itt azután a háziuraknak újabb eljárási módjára kell rámutatnom. Nevezetesen, lia a lakó tartozik, mondjuk, 4—5 hónapi házbérrel, akkor a háztulajdonos előbb letörleszteti vele a tartozás nagyrészét, és amikor már egészen kicsi a rizikó, akk.or mond fel neki, mert akármilyen kevéssel tartozik is a lakó az ilyen szabadforgalmú lakásokban, a lakásrendelet értelmében, minden indokolás nélkül fel lehet neki mondani. A szociáldemokrata-pártnak van egy jogvédő irodája. Ehhez a jogvédő irodához az elmúlt negyedben 158 kilakoltatási esetben fordultak a lakók. Már pedig nem fordul mindenki hozzánk, mert hiszen van, aki ügyvédhez megy, van. aki úgy fogja fel a dolgot, hogy talán jobb lesz, ha olyan személyekhez fordul, akiknek a kormánynyal szorosabb a nexusuk, mint nekünk és úgy ítéli meg, hogy talán sokkal jobb lesz, ha ezekhez, akár képviselőkhöz, akár más személyekhez fordul panaszával. A panaszoknak tehát csak kis hányada jut el hozzánk és ha már ez is 158-at tesz ki, akkor elképzelhető, hogy ezen a téren ma Budapesten milyen állapotok vannak. Azt hiszem és úgy gondolom, hogy a népjóléti miniszter árnak volna hivatása, hogy ne mondjam kötelessége, hogy ezeknek a szegényeknek, az elesetteknek, a gyengébbeknek oldalára és pártjára álljon. Mindazok az intézkedések, amelyek akár törvény, akár pedig rendelet formájában váltak is közismertekké az utóbbi néhány esztendőben, csak a háztulajdonosok érdekeit szolgálták és fokról-fokra rosszabbították a lakók helyzetét. Amikor az emberek tízezrei itt a fővárosban is önhibájukon kívül vannak munka és kereset nélkül, amikor nemcsak a munkások, hanem az iparosok és kereskedők ezrei küzdenek a legszörnyűségesebb nyomorúsággal, amikor valóban a legjobb akarat mellett sem képesek a házbért kifizetni, törvényes intézkedéseket kellene foganatosítani (Ügy van ! a szélsőbaloldalon. — Griger Miklós: Ügy van!) arra nézve, hogy ezeketa szegényeket, elesetteket és gyengéket a kormány megvédelmezze. (Griger Miklós : A szívtelen háziurak ! Őket kell elhelyezni, de másutt ! — Farkas István: Nem mentették át teljesen a vagyonukat?) A helyett, hogy ezt tapasztalnék, azt kell tapasztalnunk, hogy a lakók nemcsak ebben a védelemben nem részesülnek a magánház-kapitalistákkal szemben, hanem még azokon a területeken is, ahol a kormánynak módja van ahhoz, hogy jótékonyságot vagy igazságot gyakoroljon, a legkíméletlenebbül bánnak el a lakókkal. Itt van pld. a Wekerle-telepi eset, ahol mondhatnám tucatszámra mondanak fel a késedelmesen fizető lakóknak ós minthogy a Wekerle-teleKftPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXIII. ülése 1931 február 11-én, szerdán. 297 pen igen sokan vannak olyanok, akik mindenüket zálogba adva, avagy talán eladva, eddig talán még előkerítették a házbért, akiknek azonban a közeljövőben már nincs reményük arra, hogy a házbért ki tudják fizetni, ezek látván azt, hogy mi történik azokkal, akik már nem tudnak fizetni és akikkel szemben -eljárást indítottak, elképzelj hető, milyen a lelkiállapota az ezen a telepen élő szegény embereknek. Tisztelettel kérem a népjóléti miniszter urat, hogy ezekre a kérdésekre nézve nekem megnyugtató választ adni szíveskedjék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) r Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván szólani. Brnszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter : T. Képviselőház ! A múlt alkalommal Rabok képviselőtársam interpellációja alkalmával sok kérdésre adtam választ, amely a most elhangzott kérdésekre is vonatkozik. Egészen bizonyos, hogy eltekintve az agrár-kérdéstől, amely bennünket a legnagyobb mértékben tart elfoglalva és amely egész figyelmünket magára irányítja, ma legnagyobb problémánk a munkanélküliség problémája és ezzel a problémával állandóan foglalkozunk. Foglalkozunk ezzel a lakáskérdéssel is. (Propper Sándor : Hol az eredmény?) A múltkor sem volt módomban meggyőzni t. képviselőtársamat. (Propper Sándor : Itt tettekkel lehetne meggyőzni minket !) De azokat a tetteket nem méltóztatnak elfogadni, sőt lapjukban azt méltóztatnak mondani, hogy «állítólag» így van, mint ahogy én mondottam, pedig egészen bizonyos, hogy úgy áll a dolog az összegekre és munkákra vonatkozólag, amint mondtam. Hogy a miniszteri biztos nem tudja elképzelni, hogy valaki a halasztás ideje alatt nem tud pénzt szerezni lakbére kifizetésére, ez nem így van, mert a miniszteri biztos valóban el tudja ezt képzelni. Ö egyike a legkiválóbb és a l«gszociálisabb érzékű embereknek, és ellene nem lehet senkinek semmi kifogása. Hogy a lakók nem részesülnek védelemben ? A miniszteri biztos részéről és közbenjárása következtében igenis, részesülnek ! Hiszen olyan kevés ilyen eset van Magyarországon és itt Budapesten, arányítva a többi világvároshoz képest, hogy ez csakis úgy lehetséges, hogy a miniszteri biztos mindent megtesz ezen a téren, amit emberileg tehet. (Propper Sándor : Mégis vannak az utcán ! Tény az, hogy vannak az utcán gyermekek és asszonyok kilakoltatva !) Elnök : Csendet kérek ! Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter : Az utcán gyermeket talán egyetlenegyet sem tud mutatni t. képviselőtársam, aki lakás nélkül lenne, mert nekem roppant nagy gondom ez. Nagyon kíváncsi vagyok, fel tudna-e mutatni csak egyet is. Ami a Wekerle-telepi kilakoltatásokat illeti, eddig nincs tudomásunk arról, hogy ilyenek történtek volna. Külön is felhívták a figyelmünket és külön is utánajártunk, hogy történt-e ilyen. Méltóztatott hivatkozni az 1924. évi IV. t.-cikkre — az interpellációban tévesen van V. törvénycikk írva —, továbbá az 1926. évi ^ÍV. törvénycikknek, a szanálási törvénynek 6. §-ára. A hivatkozott 6, § többé már nincs érvényben. De ez különben is csakis a felszabadításokra és a felszabadítás tempójára vonatkozott, nem pedig arra, hogy felhatalmazta volna .... . (Propper Sándor: Különleges intézkedésekre jogosít !~ Farkas István: A gyengébb fél védelmére!) Csakis arra nézve, hogyan tesrye szabaddá a lakásokat, nem pedig másra ; csakis erre vonatkozott, de különben is most már senimiképpen nem bír érvénnyel, A múltkor Kabók t képviselőtársamnak adott 44