Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-455

Az országgyűlés képviselőházának 4.55. ülése 1931 január l^én, szerdán. 19 visszavonták azért, f mert maguknak akartak bizonyos célmegmásít ás i jogot biztosítani, amihez az illetékes minisztérium, az illetékes hatóság nem járult hozzá. Az ügyalapítványi igazgató természetesen pert indított ezekben a dolgokban. Egyet kíván tőlem a t. interpelláló képviselőtársam, amire nézve én nem vagyok tisztában, hogy ezt megtehetem-e vagy nem, hogy tudniillik közigazgatási úton foglaljam el ezeket a dolgokat. En kénytelen vagyok ebben a kérdésben bevárni az ítéletet, azt, hogy ebben a kérdésben a bíróság miképpen fog ítélkezni. Mindenesetíe nem történt mulasztás és nem fog történni semmiféle mulasztás. (Helyeslés jobbfelől.) Ami magát a minisztériumot illeti, méltóztassék megengedni, hogy erre egy mondattal térjek_ rá. Az utóbbi időkben sok mindenféle nehéz napok és nehéz körülmények voltak. Megengedem, hogy itt-ott szabálytalanságok voltak, sőt azt is megengedem, hogy lehetnek tisztviselők, akik néha önös érdekből járnak el. Az olyan tisztviselők, akik néha önös érdekből járnak el, mindig rajta fognak veszíteni, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) a tisztviselők legnagyobb része azon-, ban rendkívül nagy buzgósággal, nagy műveltséggel, nagy önfeláldozással, egész élete karakterével teljesen és tökéletesen teljesíti kötelességét és teljesíti ezt a minisztériumban is teljesen és tökéletesen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ne méltóztassanak úgy gondolkozni, hogy a minisztériumban talán hiba volna és talán a minisztériumban nem járnának el teljes és tökéletes erélylyel. Meg vagyok róla győződve, hogy a tisztviselők legnagyobb, túlnyomó száma teljes becsületességgel, • tökéletességgel, önfeláldozással, nagy műveltséggel és nagy karakterrel szolgálja az ország ügyét. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Gál Jenő: T. Ház! Sietek kijelenteni, hogy a mélyen t. miniszter úr válaszát tudomásul veszem. (Elénk helyeslés.) Nekem soha, semilyen körülmények között sem jut eszembe, — nem is jutott soha eszembe — hogy én a minisztérium magatartását és a minisztérium tisztviselőinek magatartását ebben a kérdésben kifogásoljam, hiszen ez nem is volt az előadott interpellációból kivehető. (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Nem azért mondottam!) Ezt hálásan veszem tudomásul, mert ha valaki, akkor én megértéssel és megbecsüléssel vagyok a tisztviselői kar iránt és sdha sem jutna eszembe, hogy i;gy ügyben, amelyben interpellálok, adatok nélkül a tisztviselők bármelyikét meggyanúsítsam. Ebben az ügyben nedig az ellenkezőjét kell konstatálni, azt, hogy a hatósági közegek — úgy a minisztérium jmint a közalapítványi iigyigazgatóság — törekszenek legjobb tudomásuk szerint arra, hogy a magyar állam és a hadiárvák és a hadiözvegyek érdekeinek érvényt szerezzenek. Mindazonáltal engedje meg a mélyen t. miniszter úr, hogyha a célkitűzésben és a szándékolt eredmény elérésében teljesen egyek vagyunk is, rámutassak arra, hogy a miniszter úr információja bizonyos tekintetben téves, amit csak annak tulajdoníthatok, hogy az összes iratok birtokában nincsenek. Az alapítólevelet megelőző ,- az a jegyzőkönyv, amelyre utaltam és amely itt van a kezeim' között, amely hosszú és ezért nem akartam felolvasásával untatni a t. Házat, azzal vezeti be énnek az alapítványnak létesítését, hogy 500.000 koronát bocsát rendelkezésre az alapító abból a célból, hogy ennek ep-v részéből ingatlanság vásároltassák. Ebből a rendelkezésre bocsátott összegből kihasítottak egy részt és ebből vették Schmidt Imre pénzügyi tanácsos Pasaréti-úti házát és telkét erre a célra. Ha tehát a dolog úgy jelentkezik az alapítólevélben, amint idézni méltóztatott, hogy az áll ingatlanságokból és ingóságból, akkor ez a megkülönbözetetés csak azt jelenti, hogy a pénzrészt ingóságnak nevezi, mert a telek mellet a pénz is és a felszerelés is ingóságot jelent. Összegszerűleg 500.000 koronára becsülik tehát az egész alapítvány értékét. Így mondja az alapítólevél is, — méltóztassék ott mindjárt az első oldalon megnézni, azt hiszem, ez megvan a miniszter úrnál — hogy az alapítvány 500.000 korona értéket képvisel, amely részben ingatlanokból, részben ingókból áll. Az alap jegyzőkönyv pedig megemlíti, hogy mennyi pénz van, és hogy mi változott át ingatlansággá, azt méltóztatott a tényállásból látni. Abban teljesen megegyezünk, hogy ez az a telek, amelyért a per folyik. T. Képviselőház! Nekem az a nézetem, hogy ebben a dologban közigazgatási úton kellent; eljárni. Ezt az állam magasrendűségéből folyólag állítom. Ha van az államnak belenyúlási joga magánjogi viszonylatokba olyankor, amikor közérdekről van szó, akkor ezerszeresen kell ezzel a joggal élni olyankor, amikor hadiözvegyekről és hadiárvákról van szó. Az teljesen mindegy, hogy azt kontemplálták-e, hogy özvegyek is járhassanak oda és hadi árvaleányok is járhassanak oda. Ez nem változtat & kérdésen, hiszen elvégre egy, a háború által sújtott családnak felkarolása szempontjából teljesen mindegy, hogy ezt hadiárvaháznak, vagy iskolának vagy internátusnak nevezik-e. A cél és az alapítólevélben meghatározott eszköz az volt, hogy egy házban, amely kizárólag ezt a célt szolgálja, a háború által sújtott özvegyek ós árvák jussanak tanuláshoz és gondozáshoz. Ezt lehet egy gyűjtőnévvel árvaháznak, vagy hadi internátusnak, vagy hadi nevelőintézetnek nevezni, ez nem változtat azon, hogy 1917-ben. még a háború alatt juttattak 500.000 aranykorona értéket a hadigondozás e nemes céljaira és ez ma nincs sehol, mint a miniszter úr bölcsen mondja, eltűnt, nincs az ; ingatlanság sem sehol, tehát mégis csak kíváncsiak lehetünk, mi történt ezekkel az értékekkel. Ha a miniszter úr bölcsesége ezt a kérdést akképpen kívánja megoldani, hogy bevárj.a a bíróság ítéletét, míg e magánjogi kérdések elintéződnek, belenyugszom, nem akarok több jogot magamnak, mint amennyit kivesz a mélyen t. miniszter tíiy de legyen szabad hinnem, hogy ennek az interpellációnak az elmondása ki fogja sürgetni ennek a kérdésnek mielőbbi . végleges bírói elintézését is, aminek megtörI tente után, remélem, nem fog késni a mélyen I t. miniszter úr a birtokbavétellel és a hadiár| vák és hadiözvegyek céljaira való rendelkei zésre bocsátással. Mivel úgy látom, hogy a mélyen t. minisz; ter urat nemes intencióik hatják át, válaszát ! köszönettel tudomásul veszem. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kér-