Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-465

Az országgyűlés képviselőházának 465. tássak arra, hogy más országok területén a közzel szemben a gyáripar több szociális' kötelezettségnek tesz eleget, olcsóbban termel és jobban fizeti munkásait. Nem szándékozom vitába szállni Biró Pál t. képviselőtársammal azon a téren sem, hogy a közelmúlt időben a javaslat taglalásának keretén belül kimutatta, hogy a gyáripar milyen mérvű szociális ténykedést fejtett ki. Ezzel szemben csak azt állítom, hogyha mindazokat a meg nem engedett magas fizetéseket bent hagynák és ha a kartell vezetői megelégednének tisztességes jövedelemmel, akkor sokkal magasabb százalék jönne ki ebből a tiszta jövedelemből és akkor sokkal nagyobb mértékben kellene és tudnának segíteni szociális téren. Mondom, ezeket nem kívánom elemezni. Ha azokat a dolgokat keressük, amelyek: azt igazolják, hogy a kartellek fékentartására feltétlenül szükség van, ilyeneket a közéletben, a közgazdasági téren, az ipar és kereskedelem terén nagyon bőségesen találunk. Itt van egy lappéldány a kezemben; legyen szabad egynémely dolgot felolvasni a gyáriparosok Országos Szövetsége közgyűléséről és ezzel visszafordítani azt a tézist, azt a megállapítást, mintha a kartellkérdés idehozása a termelő- és fogyasztóközönség részéről iparellenes volna. Ezzel szemben itt írással lehet bebizonyítani, hogy ők pedig^ agrárellenesek, közgazdaságellenesek a saját érdeküknek megfelelően. Arra a hírre, hogy itt kartell törvény, ^ részvényjog reformja készül s hogy vámtarifás revíziós bizottság fog alakulni, már felberzenkedett a Gyáriparosok együttese s olyan hangnemben ír, amely — hogy úgy mondjam — vindikálja magának azt a jogot, hogy Képviselőházat, minisztert, közületeket megvádoljon, leckéztessen. Ügy hiszi magáról, hogy immár anynyira megnövekedett az államhatalom égisze alatt, hogy már mindenkit megleckéztethet. Legyen szabad a Gyosz. íközgy üléséről né

1 hány adatot felolvasni. Azt mondja a gyáriparosok elnöke: «Érthetetlen, hogy egyes ibirtoikosok még ma is folyton intézkedéseket sürgetnek, amelyek egyenesen az ipar megbénítására kell, hogy vezessenek. Minden képviselő, aki gazdasági kérdésekhez szól hozzá, kötelességének tartja a vámtarifarevízió és a kartelltörvény sürgetését. Legrosszabb, hogy a kormány a propaganda hatása alatt nem tud kitérni a vámtairifa revíziós bizottság megalakítása elől, még a kartelitörvény előkészítését is kilátásba helyezte.» Másik bitétel: «A gyáripar nem helyesli, hogy állami segítséggel igyekeznek a földárakat magas nívón tartani, a búzaárakat emelni és ilyen módon szépen meginduló állatexportunkat kérdésessé tenni.» Bocsánatot fcérek, ők nemcsak, hogy nem agrárellenesek, da igenis, tudatosan agrárellenesek, mondhatnám, a közgazdasági élet ellenségei^ mert a továbbiakban egyenesen azt mondják: /<Az államhatalom egyes polgároknak megszámlálatlanul bocsátja rendelkezésére a milliókai;, de az exporthiteleiét terén olyan bankári rigorozitással lépett fel, hogy feltételét egyetlen gyáros sem fogadhatja el.» Bud gazdasági miniszter úrnak szemrehányást tesznek, hogy a köz kívánságára a cement- és szénárak megvizsgálásával kell foglalkoznia, mert a miniszter úr est így ígérte meg Sándor Pálnak, Legyen szaíbad ennél a tárgynál megállanom. Szent meggyőződésem, hogy Sándor Pál t. képviselőtársunk a közérdeknek megfelelően ülése 19$ 1 február 11-én, szerdán. 271 követelte a cementárak felülvizsgálását, mert mindaz, ami az építéssel összefügg, mindenkit érdekel, a^ legkisebb emlbőrtől a legnagyobbig. Magától értetődik tehát, hogy ezt a köz nevében feel! követelnie. Azt mondják a továbbiakban: <<Hova vezet, ha az Ipartanács átalakul vizsgálóbizottsággá és végén eljut az ármaximálásokhoz isi» Ha e kérdésnél megállok egy pillanatra, legyen szaíbad rámutatnom airra, hogy volt idő, amitkor a köz szempontjából, mindenki szempontjából a hadi jog alapján gúzsba kötötték a termelőt, megmaximálták a búzáját, megmaximálták a ereszére szükséges kenyeret, megmaximálták a piacra kerülő értékek árait, rekviráltak: és maximáltak. Ha ezt figyelembe vesszük és ha itt már ettől a gondolattól is reszketnek, nem volna újszerű dolog, ha a kormány hatalmánál fogva belenézne és ha szükséges, az ármaximálást dus behozná. Mert lm akkor háborúra hivatkoztak, most nem kevésbbé háborús idő van, gazdasági harc van, világgazdasági iharc és ez jogot nyújt a kormánynak arra, hogy hatalmánál fogva rendelettel, törvénnyel igenis befolyást gyakoroljon a túlhajtott ár diktatúrára, ha kell, még maximálással is. Ugyancsak azt mondja (olvassa): «A legnagyobb szemrehányással kell illetni a Képviselőházat. Fel vagyunk háborodva, hogy az illetékes miniszterek, akiknek kötelességük volna az ipar ügyének legszélsőbb megvédése, az ipar iránti rokonszenvünket úgy viselik, mint egy lopott köpönyeget.» Bocsánatot kérek, mindezek azt igazolják, ihogy a féltve őrzött hatalmat — amelyet a kormány égisze alatt növeltek meg ennyire — féltik és féltik a meg nem engedett gseftet és mindenkit megleckéztetnek. Azt mondják továbbá (olvassa); «Nekünk nem kell részvény reform jog, mert a mai atmoszférában a részvényjogi reform is tőkeellenes tendenciájú volna. Nem kell nekünk sem jó, sem fenegyerek-kartell törvény, a vámtarifán sincs változtatni való és minden változtatás kidöntése egy-egy oszlopnak, amely romba döntheti az egész épületet.» Ha az ipar és kereskedelem érdekvédelmi emberei így beszélhetnek, (hogy pillérei a nemzet egyetemességének, akkor nem kevésbibé vékony és gyengébb pillérei egész gazdaságunknak az agrárérdekek, a falu érdeke, a termelő és fogyasztó érdeke sem. Amiilyen mértékben megkövetelhetjük, hogy az agrárpilléreket jobban alátámasszák, kell, hogy gyengítsük az általános gazdasági érdekeken túl megerősödött ipari és gyáripari érdekeltség pilléreit, mert a kettő között meg kell keresni az összlhangot, a kiegyenlítést. (Ügy van! Ügy van! — F. Szabó Gézaí Ez a lényeg!) Ha az egész dolgot tüzetesebben nézzük, akkor hivatkozni lehet azokra az időkre, amikor még nem volt kartell, csak kezdtek beszélni róla. Mennyivel olcsóbban kaptuk mindazt, ami ipari és gyáripari termelés volt, amíg a kartell meg nem alakult és mennyivel drágult, a megalakulás után mindaz, amire a fogyasztónépnek szüksége van. Mindazoknál az áruknál, amelyeket mi mezőgazdasági munkások, kisés nagygazdák termelünk, az eladásnál is, az áruiba bocsátásnál is, de feldolgozás után a falu és a fogyasztóközönség részére szükséges ipari áruknál is szinte könnyűszerrel megállapítható, hogy mindenhol a kartellnek barrikádjait kell, hogy úgy mondjam, megvívnunk, hogy elérjünk csak olyan árat is, hogy csak annyit tudjunk keresni, hogy termelésünknek legminimálisabb ellenértékét megszerezhessük s hogy 40* #