Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-455

Az országgyűlés képviselőházának U55. ülése 1931 január l^-én, szerdán. 17 tétetett azoknak a törvényes kellékeknek, amelyek megkívánják, hogy az alapítvány elfogadása megtörténjék, valamint az alapítványhoz szükséges készpénzbeli járulékok rendelkezésre bocsáttassanak. A telek megszerzése a következőképpen történt. Ott a Pasaréti-úton a kiszemelt telkek szomszédságában volt Schmidt Imre pénzügyi tanácsosnak egy telke. Hozzáfordultak, hogy a hadiárvaház céljaira ezt a telket engedje át. Létrejött egy szerződés, amelynek értelmében Schmidt Imre pénzügyi tanácsos kifejezetten abból a célból, hogy ott hadiárvaház létesíttessék, a telek értékének jóval alatta lévő öszszegéírt átengedte erre a nemes célra a telkét. Levélben és élő szóval többször hangoztatása történt hatos ágo'k előtt is annak» hogy kizárólag erre a célrja és kiziárólag ezért engedte át ezt a telket, aimelys jóval többet ért, (körülbelül 120.000 koronáért, hogy ott égy hadiárvaház építtessék fel, illetőleg létesíttessék. Azért mondom, hogy hatóságok' előtt* is történt ennek hangoztatása, mert f elöl Vásni vagyok bátor a mélyen t. Képviselőház előtt a Közalapítványi Ügy igazgatóságnak ugyancsak egy jegyzőkönyvét, (Halljuk! Halljuk!) amely szerint megjelent Schmidt Imre pénzügyi tanácsos és jegyző'könyVbe mondta, hogy csaut közérdekű alapítvány céljaira engedte át azt a telket és kész ezt írásban is benyújtani, kész segítségére lenni a hatóságnak abban, hogy

1 ez a hadiárvaház rendeltetési céljainak megfelelően birtokba vétessék. Ilyen előzmények után joggal kérdezhetik tőlem: ha mindez így megvan, hol van az árvaházi (Mlozgás.) Ez az árvaház nincs sehob nincsen pénz sem, — ellenben van a következő: Ezeknek a vállalatolknák egyike, a Központi Textilipar Részvénytársaság, a trianoni szerződés után román fennhatóság alá került. Mint ilyen — jóllehet igazgatósági tagjai a másik két részvénytársaságnak, akik ugyancsak részt vettek az alapításiban, ugyanazon személyekből, magyar állampolgárdkból állanak — nem érezte magát indíttatva arra, hogy folytassa ezt az akciót és abban maradt mindaz, aminek még ezután a per/fektuálásJhoz történni kellett volna. Ez a vállalat él, a megszállott területi azilum jogával és ezért szenvedik a magyar hadiárvák azt az állapotot, hogy nem tudnak hozzájutni ehhez az árvaházhoz. Áldatlan perek légiói indultak meg és vannak ma is folyamatban, családi háborúságok, amelyek azonban minket egy pillanatra sem érdekelhetnek. Mi előttünk csak az a tény fekszik, hogy itt egy szabályszerűen létrejött szerződéssel, alapítóoklevéllel, a közalapítványi ügyészség elhatározásával és egy nemeslelkű embernek, Schmidt Imre pénzügyi tanácsosnak elhatározásával telek és pénz jutott a hadigondozó hivatalhoz a földmívelésügyi minisztérium ellenőrzése alá helyezett alapítvány perfektuá-. lásának céljaira és nem tudjuk, hol a pénz és miért nem íratott át ez a telek úgy, hogy ez ma a hadiárvák céljait szolgálná. Egy kis bepillantást enged ebbe az a purparlé, amely ezek között írásban folytatódik. Hangsúlyozom, mélyen t. Képviselőház, hogy azok a perek, amelyeket a Központi Textiliparvállalat és a többi vállalat, valamint ezek a családtagok egymás között folytatnak, nem érdekeltetnek bennünket. Itt bekövetkezett az a szomorú helyzet, hogy az a Schmidt Imre, aki mindent a világon elkövetett arra, hogy a telek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXm. odajusson erre a nemes célra (Strausz István: Öriásit áldozott!) s aki óriási Összegeket áldozott, meghalt, örökösei, a kiskorúak, hűséges gyermekei ennek az elhalt kiváló egyéniségnek s maguk is kijelentették a hagyaték leltározásánál, hogy arra törekszenek, hogy ez a telek a hadiárvák és hadiözvegyek céljaira jusson, De nem bír odajutni, mert komplikált perek áradatával akadályozzák ezt meg, holott az én igénytelen nézetem szerint a magyar állami fennhatóságok alatt álló testületeknek semmi közük ahhoz, hogy miféle pereket folytatnak. Semmi közünk nem lehet ehhez; az alapítólevélnek érvényt szerezni a kormány közigazgatási hatalmával igen könnyű. Kénytelen vagyok itt elmondani, hogy egy képviselőtársunk minden dicséretet megérdemel ebben az ügyben tanúsított magatartásáért. Talán fogalma sincs arról, hogy én most ezeket itt elmondom. (Strausz István: Ki az?) Mindjárt meg fogom mondani. Nekem kötelességem, hogy azt a dicséretes és nagyszerű tevékenységet, amelyet ez a képviselőtársunk ennek a nemes ügynek szolgálatában kifejtett, a t. Képviselőházzal megismertessem. Ezek a komplikációk tehát előálltak, hogy a tiranoni szerződés után a jogbizonytalanság útvesztőiben halászni akartak és vissza akarták és vissza akarják ma is szerezni egyéni tulajdonukat. Nem az alapító, mert annak emlékét kegyelettel kell megőrizni és megemlíteni, hiszen Fuchs Leóné úrasszony, aki a közelmúltban már szintén elhalálozott, az utolsó percig viaskodott azért, hogy ez^ az árvaház, úgy, amint azt ő Schmidt Imrével együtt kegyelettel elhatározta, r a Magyar Állam fennhatósága alá jusson és a magyar hadiárvák céljaira jusson. Meghalt a két nemeslelkűen gondolkozó, Schmidt Imre és Fuchs Leóné úrasszony, és most lehetetlen hozzájutni zavaros telekkönyvi és egyéb alapotok folytán ahhoz, hogy ez a hadiárvaház működését folytathassa. Az az~ ügyvéd - és • képviselőtársunk, aki minden befolyását és erélyét latbavetette azért, hogy ennek az igazságnak érvényt sze-, rezzen, Kozma Jenő t. képviselőtársunk volt. Kozma Jenő t. képviselőtársunk 1920-ban magáévá tette ezt a kérdést és írásbeli felhívást intézett azokhoz, akiket ez illet, mint jogutódokat, hogy ne temetkezzenek itt a perek légióiba, hanem adják elő, szolgáltassák át az alapítólevél és az elhalt Schmidt Imre intencióihoz képest ezeket az ingatlanokat. Azt írja, hogy nem lehet ezt a kérdést semmiféle homályba burkolni, mert hiszen nemcsak az alapítólevél értelmében történt meg ennek a Hadiárvaháznak a létesítése, hanem, — mint írja — (olvassa): «az árvaház már tényleg meg is kezdte a működését, az alapítvány jogi létezése és külön jogi személyiségnek alakulása tehát nem ütközhetik nehézségekbe». Kozma Jenőnek ez a közbelépése és ez az altruista állásfoglalása és az igazságnak megfelelő munkája nem járhatott kellő eredménynyel, mert a felszólításra az illetők ügyvédjük útján a következőképpen válaszoltak (olvassa): «Schmidt Imre pénzügyi főtanácsos úr megbízásából intézett, e hó 27-én kelt levelére engedje meg kartárs úr, — mondja ennek az ellenérdekeltségnek az ügyvédje r — hogy magam is megállapítsam ismételten és kifejezetten, hogy egy létesítendő alapítvány céljára történt a Schmidt-féle telek megszerzése». Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, 3