Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-464

Az országgyűlés képviselőházának U6h vös, nem kell félniök a nyilvánosságtól. Sőt ez csak javukra szolgálhat, mert hiszen ha tényleg nincs visszaélés, úgy ez igazolva lesz, és ez esetben a közvélemény kétségkívül kedvezőbbre fordulhat irányukban, ami csak éppen nekik válhatik javukra. Miért félnek a kartellek az államkormányzat - kétségkívül hivatott tényezőinek ellenőrzésétől, a pártatlan bírói eljárástól és a büntető rendelkezésektől? Ha a kartellek nem folytatnak — mint ahogyan éppen ők állítják, hogy nem folytatnak — a közgazdaság vagy a közjó érdekeit veszélyeztető, avagy a jóerkölesbe és a közrendbe ütköző eljárást, akkor nyugodtan alhatnak, semmi bántódásuk nem lesz, hiszen minden törvényben megállapított büntetés csak azok ellen irányul, akik a jogrendet megsértik, a büntetésre okot szolgáltatnak. Ha tehát a kartellek közhasznú működés fejtenek ki és a közgazdaság vagy közjó érdekeivel, avagy a jóerkölccsel nem jönnek ellentétbe, úgy büntetésre nem kerülhet a sor. Nagyon különös és érthetetlen az a félelem, amelyet a kartellek vezetői a törvényjavaslat iránt táplálnak. Régi magyar közmondás, hogy akinek vaj van a fején, ne menjen a napra, mert elolvad. Akinek tehát nincs vaj a fején

% az bátran kiállhat a magyar igazság fénylő és világító napja alá és nem kell tartania semmitől. Ez a nagy ijedtség a képzelt üldözéstől való félelem mindenesetre nagyon érdekes és kétségkívül kell, hogy még jobban meggyőzzön bennünket arról, hogy a törvényes szabályozásra igenis szükség van. A megalkotandó törvény kerettörvény lesz, amelyet az abban < foglalt felhatalmazások és rendelkezések alapján teendő kormányintézkedések és a kifejlődő bírói gyakorlat fognak kellő tartalommal megtölteni. A nagyipar érdekképviseletével ellentétben én a magam részéről a törvényjavaslat rendelkezéseit egyáltalában nem találom, túlságos szigorúaknak, sőt ellenkezőleg, nagyon sok tekintetben ^ enyhéknek találom azokat. Mi, akik már régóta sürgettük és vártuk a kartelitörvény meghozatalát, talán szívesebben láttunk volna ennél sokkal szigorúbb, kérlelhetetlen szigorúságú intézkedéseket. Elismerem azonban, hogy, miként az igen t előadó úr mondotta, óvatosan kell járnunk a járatlan utakon. Az első megtett lépés után, ha az nem lenne elegendő, bármikor megtehetjük a törvényhozás terén a második és harmadik lépést, mindenesetre könynyebben, mint ahogy az elsőt megtettük. A törvényjavaslat tartózkodik ataxáeióktól a törvény hatálya alá eső gazdasági alakulatok körülírásánál, mint a törvényben foglalt intézkedések által megakadályozni célzott cselekmények meghatározásánál. Alapjában véve helyes ez, mert minden taxáció kétségkívül megszorítást jelent, nem követi tehát e tekintetben a külföldi törvényhozások példáját, mert hiszen idevonatkozólag úgy a norvég, mint a kanadai törvényekben nagyon is részletes felsorolások vannak. A magáim részéről sajnálnom kell azt, hogy az «árura vonatkozóan» szavak benne foglaltatnak az 1. §-ban

5í mert félő, hogy ennek következtében a törvény rendelkezései nem lesznek alkalmazhatók olyan kartellekre, amelyek nem árut állítanak elő vagy nem árut hoznak forgalomba. A kartellmegegyezések^ nem mindig árura vonatkoznak. Itt van például a bankvagy biztosítási kartell. A biztosítási kartell nagymértékben súlyosbítja a gazdaközönség helyzetét, és éppen ezért ennél a kartellnél a ülése 1931 február 10-én, Uedden. 267 beavatkozás szintén^ szükséges volna. Sajnos, most már a biztosítási kartellről az idő rövidsége folytán nem beszélhetek, pedig lett volna erről mondanivalóm. Rendkívül kívánatosnak és szükségesnek tartanám, ha az igen tisztelt miniszter úr vagy az előadó úr olyan módosítást terjesztene elő, amelynek értelmében az 1. §-ból az «árura vonatkozóan» szavak törlendőg lennének ; avagy ha ez nem lenne lehetséges, a végrehajtási utasításba tétetnék olyan intézkedés, amely szerint ad analogiam magyarázandók a törvény rendelkezései a nem árura vonatkozó kartellekre is. Teljesen indokolatlan taz a félelem, amely eltölti a nagyipart azért, hogy gyártási vagy üzleti titkok kerülhetnék a nyilvánosságra a bemutatási kötelezettség által, hiszen a 4. § alaposan biztosítja a bizalmas kezelést, sokkal jobban biztosítja azt, mint akár a norvég, akár a kanadai törvény, amelyek a nyilvánosságra hozatalt bizonyos esetekben nemcsak megengedik, hanem a ikanadai, ha a közérdek úgy kívánja, azt egyenesen el is rendeli. De azért is indokolatlan a nagyiparnak ez a félelme, mert a gyártási és üzleti titkokat köztudomásúlag nem szokták belefoglalni a kartellszerződésbe, már csak azért sem, mert az egyes vállalatok a velük kart éltben egyesült vállalatoktól féltik legjobban titkaikat, mert hiszen éppen azok a velük egy szakmában dolgozó vállalatok az ő versenytársaik. Ami a kartellek: visszaéléseinek megakadályozását és az azok üldözését szolgáló rendelkezéseiket illeti, azt tartanám kívánatosnak, hogy a súlypont inkább a kormányintézkedésekre legyen fektetve, mint a bírói eljárásokra, mert fontos közgazdasági kérdésekről lévén szó, sokkal helyesebben oldhatók meg az egyes bonyolult esetek a kormányintézkedések által, amelyek mérlegelhetik a célszerűségi és gazdaságpolitikai szempontokat is, mint a bírói eljárás által, amelynek a szigorú jogszabályokat kell szem előtt tartania. Szükséges, hogy minél gyakoribb és minél szigorúbb legyen a ikormány beavatkozó eljárása. Nagyon helyesek az adóés vámkedvezmények megvonására vonatkozó intézkedések, amelyek hatásosabbak lehetnek a bírói eljárásnál és büntetésnél, ugyancsak a vámtételek módosítására vonatkozó felhatalmazás, amely megvan a kanadai törvényben is, amely szerint ott a kormányzónak megvan a joga a vámtételek módosítására, ha a kartell a nagyközönség megkárosítására áll fenn. Ami a közkeresetet illeti, abban a felfogásban vagyok, hogy ezen jogot kiterjeszteném legalább is a közhatóságokra és gazdasági érdekképviseletekre, amint Wolff Károly igen tisztelt és nagyrabecsült képviselőtársunk is kifejezte, mert hiszen a közhatóságokban feltétlenül megvan a 'biztosítéka annak, hogy csakis közérdekből fognak élni ezzel a joggal, annál inkább, mert anyagi hátrányai is vannak, ha azzal alaptalanul élnének. Helyes az az elv, mely az intézkedések jogkörét a közgazdasági miniszter kezében összpontosítja az egységes kezelés érdekében, azonban mégis azon kívánalmamnak volnék bátor kifejezést adni, hogy bizonyos jogkör a földmívelésügyi miniszternek is biztosíttass ék, aki a imagyar közönség legnagyobb részét alkotó, a kartellek által legnagyobb mértékben érintett mezőgazdasági lakosság képviselője, annál inkább, mert a Iközgazdasági miniszteri szék be nem töltése esetén a. törvény szerint a kereskedelmi miniszterre hárulnék a közgazdasági minisztert illető teendők. Helyesnek tartanám, ha kartellbizottság kinevezésénél néhány tag kijelölésének 39"