Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-464

250 Az országgyűlés képviselőházának U K r Pakots József jegyző: (olvassa a névsort. A képviselők beadják szavazataikat. — Farkas István nevének olvasása utén zaj.) Elnök: Kérem, képviselő urak, legyenek. szívesek csendben maradni. Pakots József jegyző: (tovább olvassa a névsort. — Lukács György nevének olvasása után zaj.) Elnök: Képviselő urak, csendet kérek és méltóztassanak a szavazás helyét, szabadon hagyni. Foglalják el a képviselő urak helyeiket, mert a házszabályok szerint a szavazás ideje alatt a szavazási helynek teljesen szabadnak kell lennie. Pakots József jegyző: (tovább olvassa a névsort.) Elnök (Maróthy László nevének olvasása utén): A képviselő'urakat újból figyelmeztetem, foglalják el helyeiket. Nem tudjuk megállapítani, hogy kik szavaznak és kik vannak jelen. Amúgyis már másodszor olvassuk a névsort, tessék tehát lehetővé tenni, hogy a szavazás rendben menjen. Pakots József jegyző (tovább olvassa a névsort). Elnök (Wolff Károly nevének olvasása után); Wolff Károly képviselő úr, kérem, tessék szavazni! A jegyző úr most felolvassa a távollévő képviselő iirak neveit. Héjj Imre jegyző (olvassa a távollévő képviselők neveit). Elnök: A szavazást befejezettnek nyilvánítom. Elrendelem a szavazatok összeszámlálását. Erre az időre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést újból megnyitom. A jegyző úr bejelenti a szavazás eredményét. Héjj Imre jegyző: Beadatott összesen 73 szavazat. Ebből esett Greskovics Józsefre a földmívelésügyi bizottsági tagságra 72 szavazat, Mihálffy Vilmosra a közigazgatásii bizottsági tagságra 72 szavazat, Fenifezy Ignácra a naplóbíráló hizottsági tagságra 72 szavazat, 1 szavazat érvénytelen volt. Elnök: A jegyző úr által felolvasott képviselő urakat az illető bizottságok megválasztott tagjaiul jelentem ki.. Napirendünk szerint következik a könyvtári és múzeumi bizottság jelentésének .tárgya^ lása az országgyűlés könyvtárának 1929. évi gyarapodásáról, használatáról és számadásairól, (írom. 1103.) Madai Gyula képviselő urat, mint a bizottság előadóját, illeti a szó. Madai Gyula: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt engedelmet kérek, hogy^ egy olyan fontos javaslatnak, mint a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslatnak, megszakításával a könyvtári bizottság két jelentése számára én is lefoglalni bátorkodom a mélyen t. Háznak figyelmét. A kartellj avaslat merőben közgazdasági matéria, a könyvtár ügye pedig specifikusan kulturális ügy s újabban szokás a közgazdasági és a kultúrát egymással szembeállítani. Ennek azonban éppen a fordítottja áll, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert a közgazdaság és a kultúra egymással nem érdekellentétben, hanem ellenkezőleg nagyon is erős kapcsolatiban és kölcsönhatásiban vannak. (Krisztián Imre: Egymást kiegészítik!) A kultúra közgazdasági fundamentum nélkül délibáb és légvár, viszont a közgazdaság megfelelő kulturális, tudományos meg-4. ülése 1931 február 10-én, kedden. alapozottság és horizont nélkül egyszerűen vicinális esere-bere és koncepciótlan hetivásár. Hogy ez így van, annak eklatáns bizonyítéka a kartellvita egyik jeles szónokának abbeli vallomása, hogy felszólalása előtt hetven szakmunkát olvasott el, tehát több hetes könyvtári munkára építette fel az ő egyórás beszédét. (Egy hang a jobboldalon: Ki volt az?) Griger Miklós volt. A mi parlamentünk — hála Istennek — igen hatalmas, körülbelül 116.000 kötetére rúgó könyvtárral rendelkezik, ami kitűnő eszköz és bőséges anyagforrás mindkét Ház tagjainak törvényhozói munkája számára. Elismeréssel kell megállapítanom, hogy a Ház a maga könyvtárát, imint mindig, úgy imost is megbecsüli, gyarapítására, karibantartására gondot fordít és^ abban az évben, amelyről most jelentést kívánok tenni, az 1929. esztendőben is ellátta bőkezűen a megfelelő anyagi dotációval is. Ennek köszönhető, hogy könyvtárunk az 1929. esztendőben igenis gyarapodott, mégpedig három forrásból.. f Először is hivatalos megküldések, ajándékozások és a külföldi parlamentekkel való icsereviszony révén* gyarapodott 349 kötettel. Az 1922 : XX. te. alapján a (kiadók és a könyvnyomdatulajdonosok 2217 köteles példányt szolgáltattak be. De nemcsak ilyen ingyen-szerzeményekkel gyarapodott a könyvtár, hanem igenis a Képviselőház által nagylelkűen rendelkezésre bocsátott ellátmány révén vétel, .közvetlen beszerzés útján is, mégpedig 1682 kötettel 19.963 pengő 35 fillérnyi értékben. Ugyanakkor a könyvek bekötésére 27.837 pengő 72 fillér fordíttatott, ami szintén tekintélyes összeg. Vétel révén tehát lényegesen gyarapodott a könyvtár állománya. Ezek a művek, amelyeket készpénzért vásárolt a könyvtár, rendszerint idegen nyelvű, külföldi standard-munkák, valamint a háborús felelősség irodalmának termékei, amelyeknek gyűjtésére a könyvtár külön utasísítást kapott a Háztól. Talán feltűnik, hogy a könyvkötésre fordított összeg is igen tekintélyes summa. Ez az összeg szintén egy magasabbrendű célt, a könyvtár konzerválásának célját szolgálja. A könyvtári bizottság utasítására

f a könyvtár igazgatósága mindig igen körülményes körültekintéssel és elvi alapon történő mérlegeléssel ítélte meg azt, hogy milyen munka érdemes a bekötésre, hogy csak a valóban értékes és valóban reprezentatív munkák részesüljenek abban a megtiszteltetésben, hogy a jelenkor^ és az utókor tudományos búvárkodói számára megőriztessenek. Ami a könyvtár forgalmát illeti, ez szintén jelentékeny. Az 1929. esztendőben 17.649 kötet került kikölcsönzésre, ami — ismétlem — szintén jelentékeny szám Kendkívül érdekes azonban ezzel^ kapcsolatban egy másik problémát megvizsgálnunk. Ha megnézzük a könyvtár használatának f irányát, ha megnézzük azt, hogy milyen természetű és szellemű munkák iránt érdeklődtek a képviselők, egyáltalában a könyvtár látogatói, akkor azt tapasztaljuk, hogy a könyvtár látogatóinak érdeklődése • nem annyira a jogi, a közjogi Vagy magánjogi, hanem ellenkezőleg a közgazdasági és történelmi irodalom különböző ágazatai felé^ irányult. Amíg ugyanis a helyben használt és a kikölcsönzött jurisztikai művek száma mindössze 2200 körül mozog, addig: a közgazdasági, a pénzügyi, a statisztikai és a történelmi munkák száma meghaladja a 7000-et. Ez a két szám mindenesetre érdekes bizonyítéka a magyar közgondolkozás új orientációjának. Az osztrák-magyar monarchia korában