Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

244 Az országgyűlés képviselőházának U63. ülése 1931 február 6-án, pénteken. azon réseket üt, hanem ellenkezőleg: ez biztosítja a gazdasági élet természetes trendjében az individualizmus követelményeinek mentesülését azoktól a terrorisztikus és más erőszakos beavatkozásoktól, amelyeket a ikartellek és általában a monopolisztikus szövetkezések teremtenek. Az állami feladatok tehát, amelyeknek következniök kell, ezek: lényegileg^ belenyúlás a gazdasági élet természetes rendjébe, de nem azért, hogy azt jő hatásaiban és eredményeiben zavarják, hanem azért, hogy rosszirányú kinövéseit lenyessek. Az a rendelkezése a törvénynek, amely szerint a kartellszerződéseket teljes terjedelmükben be kell mutatni, — tehát a bemutatási kényszer — okvetlenül fenntartandó és pedig a legnagyobb eréllyel végrehajtandó, mert ez a megelőzés szempontjából, a teljes tisztánlátás céljából is fontos a kormány neszére azért, hogy rendszeres gazdasági politikát folytathasson. Azzal, hogy a kartell egyszerűen csak 'adatokat jelent be, könnyen kibújik a közérdekű ellenőrzés alól. Ezzel beérni nevetséges volna. Ellenben a bemutatási kényszer teljes végrehajtása; amellyel a kormányhatalom mindig betekinthet bármely kartellmegállapodásba, preventive biztosítja azt, hogy a kormány kellő időben tud élni azdkkal az eszközökkel, amelyeket részben a törvény biztosít számára, részben pedig már eddig is megvoltak. Következnének most a magyar agrárpolitikának azok a kívánságai, amelyek ennek a törvénynek végrehajtásához fűződnek. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Legyünk tisztában azzal, hogy ez a törvény akkor lesz eredményes, ha ehhez a gondolatkörhöz tartozó egyéb intézkedések — törvényíhozási, de kormányzati intézkedések is — egymást követik bizonyos sorozatban. Az első a részvényjog reformja. A magyar agrárpolitika előtt világos, hogy ennek be kell következnie. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Be kell következnie addig a.natárig, amelyen a régi időben közérdekűnek tartott részvényjogot a miai szükségletek szerint közérdekűbbé tudjuk tenni. Miután pedig azt tapasztaljuk, hogy a mai részvényjog a magyar gazdasági élet mai szituációjában alkalmas arra, hogy a monopolisztiikus törekvések melegágya^ legyen és a kinövés kitenyésztéséhez hozzájáruljon, olyan konstrukciót kell alkotni, amely a közérdeket a legnagyobb mértékben szolgálja. Ugyancsak szükséges a szövetkezeti jog kellő beállítása. A szövetkezet a mai szituációban a monopolisztikus bartellek antipólusaként jelentkezik. A kartell egyik lépése a másik után odairányul, hogy a versenytársakat, különösen pedig az egyéni vállalatokat kizárja a termelésből és lehetőleg a maga hatalma alatt koncentrálja (majdnem az egész ipari termelést. A szövetkezet ezzel szemben éppen ellenkezőleg — minél több apró, kis fügketlen exisztencia megerősítésére való, tehát antipólus amazzal szemben. Az államhatalomnak tehát, amely egyensúlyt akar tartani a teanmelőosztályok 'között, ennek a szövetkezeti intézménynek megerősítésére mindent el kell követnie addig a határig, ahol az egyensúly helyreáll. Ennélfogva itt is az egyenlő elbánás elvét kell érvényesíteni. Miután pedig a szövetkezeti vállalat is éppen olyan társulati vállalkozási forma, mint a részvénytársaság 'és miután az új gazdasági élet rendjében a szövetkezet is ugyanabban az individualisztikus, kapitalisatikus rendszeriben helyezkedik el, mint a kapitalista nagyvállalat, az egyenlő elbánás elvénél fogva — a legteljesebb koncentrációt és a korlátlan tőkegyűjtés lehetőségét — a szövekezetéknek is meg kell adni, mert a differencia különböző kedvezőtlen beállításokban jelentkezik. A szövetkezetek központjuk dacára sincsenek abban a helyzetben, hogy a központi hitelforrást és az ahhoz csatlakozó egyéb hitelforrásokat, tehát a Nemzeti Banknak, P. K.-nak és más pénzintézeteknek a hiteleit igénybe vegyék. A legnagyobb diszparitás van a kommerszvállalatok és a szövetkezeti vállalatok között. Elsősorban tehát ezeknek a központját kell megteremteni, hogy így egy olyan szövetkezeti koncentráció álljon elő, amelynek tőkeereje a külföld felé is tekintélyt képvisel. Azonkívül a szövetkezeti gondoskodás okszerű vezetését az utolsó faluig rendszerbe lehet foglalni s erre okvetlenül szükség van. Mindez csatlakozik ahhoz a gondolatikörhöz, amelyet ez a kartell javaslat felölel, mert méltóztassanak arra is gondolni, hogy abban a gazdasági helyzetiben, amelybein. ma vagyunk, a gazda maga atomisztikus állapotában, vagyis mindegyik külön zsombékon ülve, nem tud érvényesülni. Itt nem valami gazdaszövetkezésről, vagy nem tudom én, gazdák artellről van szó, ez naiv beszéd, hanem arról vân szó, hogy a gazda tekintettel legyen arra, hogy mit termel .a másik, mert egy gazda kedvéért nem fog idejönni semmiféle külföldi vevő, de ha nagyobb termelővidékek ugyanegy termeivénytípusra térnek át, nyitva van előttünk az egész külföldi piac. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Sohase felejtsük el, hogy a magyar terményeik jelentékeny részben jobbak, mint a külföldi termények. (Ügy van! Ügy van!) Ebben az új gazdasági formában a magyar gazdának tehát fel kell hagynia az ( atomizálódás állapotát (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és egymással összefüggő, kongruens és organikus egészként kell jelentkeznie. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezen a téren a termelési és értékesítő szövetkezetek azok a formák, aminőket Dániában, Amerikában látunk, amelyeket közérdekből utánoznunk kell, mert ezek mind egyre nagyobb jelentőségre tesznek szent. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A .másik kérdés a közszállítási szabályzatokra és rendelkezésekre vonatkozik. Ezeket ki kell egészíteni olyképpen, hogy a kartellek ki ne játszhassak, (Ügy van! Ügy van!) mert ha megnézzük ezeket a 'közszállítási pályázatokat, azt kell látnunk, hogy ezeket a legegyszerűbben hatálytalanná teszik a kartellbem résztvevő vállalkozások. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Kérdem, hol van itt akkor az olcsóbb árajánlattevőnek az előnye? Ez kész komikummá lesz? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Méltóztassanak például megnézni, hogy mi történt a Máv.-nál. A Máv. folyó évi január havában nemzetközi pályázatot hirdetett szerszámacél és nikkel, valamint chromnikkelacélanyag szállítására. Pályáztak: a Magyar Acélárugyár, a Gr. Csáky Ajaxművek rt, A Hubert és Sigmund cég, a Diósgyőri vasgyár, a német Stahlwerk Becker cég és Hirmann István. A három első cég kartelltag lévén, jóformán teljesen egyező ajánlatot adott. A Diósgyőri vasgyár valamivel drágábbat. Aztán következett Hirmann István és a legolcsóbb volt a willaohi német gyár, amelynek az ajánlatát a magyar kartell 70—100%-kal multa felül az árnívóbari,