Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-455

H Az országgyűlés képviselőházának U55. ülése 1931 január lJ^én, szerdán. célja az, hogy a törvényhozó testület tagjainak függetlenségét minden befolyással szemben megvédje és így biztosítsa a törvényhozó testületnek azt az erkölcsi erőt és tekintélyt, amely nélkül hivatását nem teljesíthetné, hanem csupán a korrupció melegágya lenne. Ennek a törekvésnek nyomaival elsősorban Angliában találkozunk, ahol 1606-ban kimondották, hogy a gyarmatok képviselői és a bírák nem lehetnek tagjai a törvényihozó testületnek. Hasonló kodifikációt találunk a rendi alkotmány idején nálunk is, ahol az 1649-iki r országgyűlés kimondotta, hogy ügyvédek és harmincadosok követek nem lehetnek s hogy az országgyűlés tagjai ajándékokat el nem fogadhatnak. (Zaj. — Elnök, csenget.) T. Ház! A parlamenti élet megvalósulása folytán ez a törekvés még aktuálisabb lett, mert hiszen a parlament lévén az alkotmányos hatalomnak egyedüli törvényhozó eszköze, még inkább kívánatos, hogy a parlament tagjai törvényhozói működésükben teljesen függetlenek tudjanak maradni. Talán ez a gondolat késztette a parlamenti élet kialakulása idején, 1865-ben Kállay Ödön képviselőt, aki az első ülések egyikén indítványt terjesztett a parlament elé, melynek első pontja azt mondja: «Képviselővé a kormány kinevezésétől függő hivatalnok nem választható», a második pontja pedig, hogy «képviselő képviselői állásának elmultától három évig semminemű, a kormány kinevezésétől függő hivatalt nem vállalhat el». Ezen a gondolaton indult el azután Deák Ferenc, Irányi Dániel, Nyáry Pál és még többen, akik azt követelték, hogy a képviselők összeférhetlensége törvényileg biztosíttassék. Talán ennek a megmozdulásnak lett következménye az 1875 :1. te, amely a képviselők öszszeférhetlenségéről szól. Ez a törvény, tekintve Magyarországnak Ausztriától függő helyzetét, csak a közjogi összeférhetlenséget kodifikálta és pedig olyan értelemben, hogy megtiltotta bizonyos állásban lévő embereknek, hogy képviselőséget vállalhassanak. A közgazdasági összeférhetlenségre vonatkozólag azonban nem intézkedett. Erre nem is volt különösen szükség, mert hiszen országunk gazdasági viszonyai akkor még igen kezdetlegesek voltak s ez irányban nem mutatkoztak kinövések. Amint azonban életbeléptették a hiteltörvényt, a kereskedelmi törvényeket, amelyek nyomán a gazdasági élet fejlődésnek indult s amikor ennek kapcsán kezdték a bankokba és a részvénytársaságokba az országgyűlés tagjait is beválasztani, mindig erősebben és erősebben hangoztatták azt, hogy az 1875 :

1. te, amely csak a közjogi összeférhetlenséget szabályozza, hiányos és szükség van olyan törvényre, amely ezenkívül még a közgazdasági összeférhetlenséget is szabályozza. Ennek a megmozdulásnak lett azután a következménye az 1901 : XXIV. te, amely átvette az 1875 :

1. te-nek a közjogi összeférhetlenségre vonatkozó rendelkezéseit, azonban kiegészítette a közgazdasági összeférhetlenségre vonatkozó rendelkezésekkel. Ez a törvény még ma is érivényben van, azaz tévedek, ha azt mondom, hogy érvényben van, mert ezen a törvényen lényeges. változást idézett elő az 5986/1919. számú Friedrich-féle rendelet, amely az 1920 :

1. te. 1. §-ában szentesíttetett. Ez a rendelet az 1901 :XXIV. te 1-4. Vait, amelyek a közjogi összeférhetlenségre vonatkoznak, hatályon kívül helyezte, törölte továbbá a köztisztviselőkre vonatkozólag az 1869 : IV. te 8. Vát, az 1870:XVIII. te 4. §-át, az 1891:XVII. te 39. §-át, az 1895 : XXXVII. te 26. §-át és végül az 1896 : XXVI. te 5. §-át. Ennek a Friedrich-féle rendeletnek értelmében a közalkalmazott képviselő hivatali állását továbbra is megtartja, csupán a szolgálat alél van felmentve s a képviselőségben eltöltött idő reánézve semmiféle hátránnyal nem járhat, mert hiszen a képviselőség ideje úgy a nyugdíjba, mint az előléptetésbe is beleszámít, sőt magasabb illetmények élvezetébe is léphet. Törölte ez a rendelet az 1891 : XXIV. te 23. t-át, amely kimondja, (hogyha olyan állami állásba kerül valamely képviselő, amely a képviselőséggel összefér, tartozik magát új választás alá bocsátani. Ezzel a Friedrich-féle 5986. számú rendelettel a közjogi összeférhetlenséget majdnem teljesen megszüntették, amennyiben mindazt az akadályt, amely a tisztviselőknek és közalkalmazottaknak a parlamentbe való bejutása elé gördült, jóformán teljesen eltörölték. Lélektanilag érthető volt ez annakidején, közvetlenül a kommunizmus megbukása után, mert hiszen a köztisztviselők a kommunizmus idején a legderekasabban állották meg helyüket, kívánatos volt tehát, hogy a törvényhozás testületébe ebből a tűzpróbán keresztülment osztályból minél többen jussanak be, azonban ma már azok a viszonyok megszűntek, következőleg az az érvelés, amelynek folytán ezeket a rendelkezéseket behozták, nem állja meg a helyét. Minthogy ez a rendelet kimondja, hogy a köztisztviselő hivatali állását megtartja, így természetes alárendeltje marad a mindenkori kormányzati hatalomnak; — ha pedig alárendeltje, akkor nem lehet teljesen független a maga működésében nemcsak a munkaadónak tartozó lojalitás szempontjából, hanem a saját érdeke szempontjából sem. Talán senki nem tagadja, hogy egy tisztviselőnek, ha a parlamentbe kerül, bizonyos szempontokra a kormányzat működését illetőleg tekintettel kell lennie, mert saját érdeke ellen vét, ha erre nincs tekintettel. (Igaz! Ügy van! bal felől.) De más szempontból sem kívánatos, hogy ez a mai állapot, amelyet ismétlem, a Friedrich-féle rendelet honosított meg, továbbra is megmaradjon. Ma a tisztviselők tömegesen törekednek képviselőkké lenni, mert hiszen ez reájuk nézve előnnyel jár, miután régi hivatalukat illetőleg semmiféle csorbítást nem szenvednek. Mi lett ennék a r következménye? Az, hogy ma a Képviselőháznak majdnem 50%-a — 100-nál több tagja — köztisztviselőkből áll. Bocsánatot kérek, t. Ház, ez csak mégsem nevezhető olyan állapotnak, amelyet helyeselni lehetne! (Igaz! Ügy van! balfelől.) Ha tehát áll az, hogy a tisztviselő a maga parlamenti működésében is kénytelen^ bizonyos szempontokra tekintettel lenni, tehát nem lehet teljesen független, akkor nem flehet helyeselni azt az eljárást, amely lehetővé teszi, hogy a parlamentben minél több tisztviselő legyen. (Gr. Hunyady Ferenc: Es érdekes, hogy egyik sem ellenzéki!) Ez lehet kényelmes a kormány szempontjából, de nem előnyös a parlamenti élet szempontjából, amely a szabad kritika jogán tudja csak a maga erejét kellőkép kifejteni. (Helyeslés a baloldalon.) Ha tehát minden tekintetben iparkodunk a háborúelőtti időkre visszatérni, ám tegyük meg e tekintetben is. En részemről csak azt a keveset kérem a miniszterelnök úrtól, hogy a Friedrich-féle rendelet hatályát semmisítse meg, s az 1891. évi