Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-463

Az országgyűlés képviselőházának 463. ülése 1931. évi február hó 6-án, pénteken, Alniásy László és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyal : Elnöki előterjesztések.— A gazdasági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : SchandI Károly, Gyulay Sándor, Krúdy Ferenc. — A legközelebbi ülés idejé­nek és napirendjének megállapítása — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak; Zsitvaij Tibor, Bud János. (Az illés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést meg­nyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Fitz Arthur jegyző úr, a javaslatok mellett felszó­lalókat jegyzi Pakots József jegyző úr, a javas­latok ellen felszólalókat pedig Gubicza Ferenc jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak a váei választó­kerületben időközi választáson megválasztott Kornis Gyula képviselő úr megbízólevelét. (Él­jenzés jobb felől.) A megbízólevelet a Ház meg­vizsgálás és jelentéstétel végett kiadja az ál­landó igazolóbizottságnak. Napirendünk szerint következik a gazda­sági versenyt szabályozó megállapodásokról szóló törvényjavaslat (írom. 1106, 1107.) folyta­tólagos tárgyalása. Szólásra következik SchandI Károly képvi­selő úr, aki a múlt ülésen beszédének elmondá­sára halasztást kapott. SchandI Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A gazdasági verseny szabályozása annyira fontos és kényes kérdés, hogy (megér­tem azt, hogy a Ház oly behatóan és aránylag hosszú vitában foglalkozik ezzel a törvényja­vaslattal. A törvényjavaslat vitája során sok kifogás hangzott el a javaslat ellen, mintha az a gazda­sági életbe való r erőszakos • (belenyúlásra adna alkalmat a kormányzatnak, mintha az a gazda­sági életet feleslegesen akadályozná a maga fo­lyásában. Ha tisztában akarunk lenni ennek a törvényjavaslatnak születésével, akkor vissza kell mennünk a gazdasági élet történetében: azt látjuk, hogy valahányszor az agrárkrízis erő­sebben lépett fel, mindannyiszor feltámadt a kartellek megrendszafyályozásának követelése a termelő társadalomban. (Jánossy Gábor: Ügy van! Es a fogyasztók körében!) Amikor az ipar ós a nagykereskedelem nem volt olyan fejlett, mint most ami időnkben, a 80-as évek agrár­válsága idején, amikor még a kartellek és a trösztök nem voltak annyira kifejlődve, a mező­KÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXXIII. gazdasági termelők már követelték a kartellek megrendszabályozását. Különösen erősen lépett fel M/J ici követelés a második agrárválság idején; amikor a 90-es évek végén a imagyar gabonatermelés súlyos napjait élte, amikor a búza ára öt forint felé ment, amikor a magyar falu népe körében a tönkremenés sorozatosan következett be és egy évben százezer ember hagyta el az országot, ke­resve Amerikában a boldogulást, akkor került napirendre a kartellprobléma a maga teljes mélységében a magyar gazdák tárgyalásai so­rán. Jól emlékszem, hogy Károlyi Sándor gróf vezetésével beható tanácskozások folytak az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben és a Gazdaszövetségben a kartellek kinövéseinek megakadályozására. Annakidején a gazdák beható javaslatokat terjesztettek a kormányzat elé és hogy azok­ból nem lett törvény, annak oka az, hogy az annakidején uralmon volt szabadelviípárt nem látta át a mezőgazdaság vagy a gyengébbek védelmének szükségességét annyira, mint a mostani kormányzat, amely mas alapra he­lyezkedett Érthető az, hogy ha a mezőgazdasági ter­melők a maguk szervezetlenségében, a maguk szétszórtságában, amikor milliók nem tudnak összefogni és keserves munkájuk gyümölcsét nem látják, hanem ellenkezőleg a legkeserve­sebb, a legfáradságosiabb munka ellenére el­adásodnak, akkor keresik az okokat, amelyek ezt a válságot előidézték és keresik a védel­met. Beismerem és be kell ismerni, hogy a mos­tani agrárkrízist nem közvetlenül a kartellek és a nagyipar kinövései idézték elő. A mostani mezőgazdasági válság kiinduló pontja a tenge­rentúli túltermelés, amely a maga nagy feles­legeivel Európa piacaira zúdult és megkezdette a gabonaárak letörését. Később az következett be, hogy a kartellek a nagyipart és a nagy­kereskedelmet úgy iparkodtak megvédeni, hogy amikor a mezőgazdaság a maga árainak zuha­nását látta, ugyanakkor a nagyipar és a nagy­kereskedelem a maga árait fenntarthassa. Ennek a makacs, csökönyös ártartásnak semmi alapja, semmi indoka nem volt. Ha még a nagyipar azt mondhatta volna, hogy csak a mezőgazdasági termelésben van árcsök­34

Next

/
Oldalképek
Tartalom