Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-462
218 Az országgyűlés képviselőházának ^62. ülése 19$ 1 február 5-én } csütörtökön. a szesznél 47%, a bornál 43%, a húsnál 40%, a cukornál 70%, a nyersvasnál 30—60%, a gépeknél 30—40%, az olaj féléknél 30—40% kedvezmény áll fenn. Ezekhez nem lehet most hozzányúlni, mert ez olyan megterhelését és olyan lerontását jelentené árviszonyainknak és hitelünknek, amelyért a felelősséget senki sem tudná vállalni. (Ügy van! jobbfelől.) Természetesen a többi cikkeket sorban kellene fölemlítenem, de talán elegendő, ha csak az összefoglaló tételt olvasom fel, hogy a mezőgazdasági cikkekre adott fuvardíj kedvezmények pénzbeli értéke 17 millió pengő, az ipari cikkekre adott kedvezmények 8'8 (milliót, az egyéb kedvezmények pedig 3"5 milliót jelentenek. Ha tehát összeadjuk ezeket az összegeket, kitűnik, hogy az Államvasutak 29 "3 millió pengő kedvezményt adnak az áruszállításnál. Ezek az árukedvezmények tehát megindokoltak, ez rendben van; azonban itt is meg kellett vonnom egyes árukedvezményeket, olyanokat, amelyeket a gazdasági élet szempontjából indokoltnak nem találtam. Csak megemlítem, — mert éppen itt látom Sándor Pál t. képviselőtársamat, aki nem egyszer szóvátette a cementre adott díjkedvezményeket, amelyek tényleg nem voltak indokoltak sem a termelés, sem a versenytképesség szempontjából. — hogy ezt az annyiszor szóvátett kedvezményt és a hasonló kedvezményeket megvontam. (Sándor Pál: Végre! — Elénk helyeslés.) Kijelentem, hogy csak az olyan díjkedvezményeket tartom helyeseknek, amelyek tényleg feltétlenül szolgálatára vannak a gazdasági életnek és amelyek különösen világpiaci viszonylatban emelik versenyképességünket. (Elénk helyeslés.) T. Ház! Egy másik oldala a kérdésnek az ú. n. személydíjszabási vagy menetdíjkedvezmények. Nézetem szerint e tekintetben sok túlzás van. (Ügy van! Ügy van!) Ezeket a kedvezményeket meg kellett szorítanom, aminthogy meg kellett szorítanom néhány, speciálisan Budapest részére adott kedvezményt is. (Elénk helyeslés.) Nem is beszélek a szabadjegyekről, amelyeket legjobban szeretnék eltiltani. (Elénk helyeslés. — Br. Podmaniczky Endre: Ez volna az első!) Tényleg oda kellene törekedni, hogy azok eltűnjenek, mert méltóztassanak elhinni, nagyon nehéz a kereskedelemügyi miniszter helyzete ezekkel az örökös kérelmekkel szemben. (Ügy van! Ügy van!) Nézetem szerint, akik utaznak, fizessék meg az ellenértéket, (Élénk lyeslés.) mert itt határt sem lehet tartani. En arra törekszem, hogy ezeket a kedvezményeket lehetőleg megvonjuk. (Elénk helyeslés.) De voltak egyéb kedvezmények is. így a kiállítások és a különböző kongresszusok, stb. óimén adott kedvezmények. Ezen a téren bizonyos túlzások voltak. (Egy hang a jobboldalon: Visszaélések!) Lépten-nyomon találnak valami indokot, hogy ilyen alapon vasúti kedvezményeket vegyenek igénybe. E tekintetben még nem tettem meg a legszélső lépést, de azt hiszem, a t. Ház csak^ helyeselni fogjam hogy az ú. n. 50%-os menetdíjkedvezményt a jövőben csak két kiállításra adom meg, és pedig a^ mezőgazdasági évi kiállításra és a tavaszi vásárra. (Elénk helyeslés.) Szerintem ezt a két kiállítás az, amelynél az ország érdekében ez a kedvezmény igenis indokolt^ (Ügy van! r Ügy van!) mert ezeken a kiállításokon a világ előtt jelenünk meg, és így ezeknél indokolt, hogy ezek a kedvezményeik megadassanak. (Élénk helyeslés ) Minden egyéb kiállításra a jövőben a külföldhöz hasonlóan 33%-nál nagyobb kedvezményt nem adunk. (Elénk helyeslés.) Ez a minisztertanács határozata. Ez a kedvezmény, azt hiszem, még mindig igen elégséges. Ami a pestkörnyéki kedvezményeket illeti, amelyeket igen t. képviselőtársam szóvá tett, itt három csoportja van a kedvezményeknek, amelyekéinél megszorításokat tettünk. A munkásokra és a tanulókra nézve teljesen meghagytuk a mai állapotát. (Helyeslés.) Az egyéb pestkörnyéki kedvezmények^ terén az a helyzet, hogy eddig az ú. n. havibérletjegyek tulajdonosai 74%-os díjkedvezményt kaptak. Ezt a kedvezményt bárki igénybe vehette, aki egy bizonyos távolságra lakott Budapesttől. A közalkalmazottak családtagjai 86'5%-os díjkedvezményben részesültek, tehát mindössze 14'5%-át fizették a rendes menetdíjaknak; saját személyükre pedig a közalkalmazottak 92"7%-os kedvezményt kaptak; azt lehet tehát mondani, hogy majdnem semmit sem fizettek, ment mindössze 7'3%-át fizették a viteldíjnak. Hogy ez mit jelent a praktikumban, az mindjárt kitűnik, ha sorra veszem ezeket a csoportokat kilométerek szerint. Az első csoportban 10 kilométer távolságig — a III. osztályt véve alapul — az emelés után is anindössze 9'6 fillért, 40 kilométerig 55 fillért fognak fizetni. A közalkalmazotti havibérletjegy éknél 10 kilométerig 4'8 fillért, 40 kilométerig 28 fillért, a 30 napos menet jegyfüzeteknél 10 kilométerig 2'6 fillért és 60 kilométerig 24 fillért fizettek, vagyis ezt átviive az életbe, Vácról Budapestre 13 fillér volt a viteldíj, és 60 kilométerig, tehát majdnem Szobig, 24 fillér a viteldíj a 20%-os emelés után, úgyhogy az illető Budapesten egy átszállójegyért végy egy szakaszjegyért is többet fizet. Engedelmet kérek, de az ilyen messzemenő kedvezményeknek semmi indokoltságuk nincsen, ezek óriási megterhelést jelentenek a vasútra nézve, de nem is igazságosak más szempontból sem, mert ugyanakkor aat látom, hogy a munkások a munik ás jegyért 10 kilométerig 8.'6, 30—40 kilométerig 46, 71—80 kilométerig 88 fillért fizetnek. Ezek tehát a mai időkben egyáltalában meg nem indokolt kedvezmények voltak. Nyiltan bevallom, hogy ezeknek a lassú leépítésére törekszem, mert végeredményben valami ellenértéket kell adni a vasutaknak a fuvarozásért. Azt hiszem, hogy akkor, amikor ilyen mérsékelten, csak 20%-kai tettem meg az első lépést, ez ellen semmi észrevételt nem lehet tenni, mert ez csak 1—2 fillér emelkedést jelent és indokolt azért is, hogy ezeket a kedvezményeket közelebb hozzuk legalább a munkásjegyek árához. Ez az a nagy díjkedvezmény tehát, amelyet megvontam, amit — nagy örömmel láttam — senki sem kifogásolt, mert ez nincs összhangban a mai helyzettel, és azt hiszem, ezen a téren tulajdonképpen senkit méltánytalanság nem ért. (Br. Podmaniczky Endre: Kákán csomó!) A második csoport bizonyos áruknak Budapestre való szállítására fennállott díjkedvezmény. Méltóztassék visszaemlékezni arra, hogy amikor 1924 körül drágasági hullám volt, — nem emlékezem egészen pozitíve, hogy mikor, de körülbelül e körül az időszak körül volt — akkor nagy tanácskozások folytak, hogy micsoda intézkedéseket kellene tenni az árlemorzsolódás érdekében. Látjuk, hogy ma azok a magasabb árak (mégis kedvezőbbek a gazdasági élet szempontjából. — En már akkor^ is bizonyos óvatossággal kezeltem ezt a kérdést. — S akkor születtek meg egyes árukedvezmények speciálisan Budapest részére. Ezek az árudíjkedvezmények, amelyek a Budapestre szállított