Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

214 Az országgyűlés képviselőházának M tem, hogy súlyos szempontok szólnak az én álláspontom ellen — ami az 1. §-ban van. Nevezetesen szeretném kihagyni belőle az «áraira vonatkozóan» szavakat. Legyen, benne ez (olvassa): «Az*olyan megállapodás vagy határozat, amely» — most kihagyandók az «árura vonatkozóan» szavak — «a termelés, a forgalom vagy az áralakulás tekintetében r vagy egyébként a gazdasági versenyt korlátozó vagy a versenyt más módon szabályozó kötelezettségeket alapít meg, (kartell és más hasonló célú jogviszony) csak úgy érvényes, ha írásba foglalták.» A mai javaslat szerint tudniillik a kartelltörvény alól kiesnek a bankok, már pedig ebben a mai helyzetben, amelvben vagyunk... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Törvény jön rá!) Nagyon fogok örülni, megnyugvással veszem tudomásl, de szerettem volna, ha már most to enne lett volna ebben a törvényben a lehetőség a bankkartell visszaéléseinek megakadályozására; mert ma a bankkartell fojtogatja legjobban ezt az országot. Amikor a múltban elárverezett egy bank egy falusi házat 120 pengőért, amikor 100 katasztrális hold birtokot megvettek most 18.000 pengőért, 28 katasztrális hold földet 5500 pengőért... (Jánossy Gábor: Magyarországon?) Igen, Magyarországon, (Jánossy Gábor: Azt hittem a Salamon-szigeteken!) Bihar vármegyében és megvette mind a hármat egy-egy bankügyész, (Jánossy Gábor: Na tessék!) akkor én a bankkartellt nem hagynám szabályozatlanul még addig sem, amíg a részvénytársasági vagy a bankokról szóló törvény megérkezik, mert addig nagyon sok kisgazdánkat fogja megfojtani a bankkartell. (Ügy van! Ügy van!) Amikor a külföldön háromnegyedtől fel egészen 3%-ig van a kamatláb, akkor Magyarországon a bankkartell a vidéken 14—16% kamatlábat tart, átmenetet r létesítvén talán ezzel a földrajai helyzet folytán az oláh viszonyokhoz, ahol 26% a minimális kamatláb. (Jánossy Gábor: Szörnyűség!) T. Képviselőház! En a bankokat nem hagytam volna futni — azaz csak a bankkartellre mondom, sőt a bankkartellnek is csak a kinövéseire — (Jánossy Gábor: Csak erről van szó!) addig sem, amíg elkövetkezik a bankokról szóló törvény. Második tiszteletteljes észrevételem az, — és szeretném, ha ezt méltóztatnék talán a miniszter úrnak, esetleg illetékes helyről is honorálni — vájjon hogyan értelmezzük azt, hogy a kartelltagnak a kikötött felmondási idő előtti felmondási jogát elismerjük-e vagy sem. Ez a kérdés felmerült már a jogászegyletben tartott vita alkalmával is és akkor utaltak arra, hogy a magyar polgári törvénykönyv tervezetének 1675. §-a, amely az eddigi joggyakorlatot kívánja lerögzíteni, megállapítja annak lehetőségét, hogy: «a határozott időre kötött társasági szerződést fontos okból 'bármely tag idő előtt, ha felmondási időre kötötték, ennek megtartása nélkül is, felmondhatja.» En ezt kissé általános szövegezésnek tartom és szerencsésebbnek vé-lem a német kartellrendelet vonatkozó rendelkezését és, ha lehetséges volna, ide való bevételét, mert ez az idő előtti felmondási jog egyelőre csak a magánjogi törvénykönyv tervezetében van benn és nem tudom, vájjon a bírói gyakorlat ezt kellő irányításnak fogja-e venni. Már pedig, ha a kartellt állami ellenőrzés alá veszszük, akkor én úgy kéozelem, hosry ott a tagok nincsenek Örökös rabságra kötelezve még egy szerződéssel sem, amelyet aláírtak, hanem ak. ülése 1931 február 5-én

} csütörtökön. kor, amikor annak megfelelő ; anyagi jogi feltételei megvannak, jogukban áll a rájuk nézve káros, terhes, esetleg erkölcstelen szerződéstől szabadulni. A német kartellrendelet azt mondja: «A kartellszerződés idő előtt felmondható, ha a felmondó félnek gazdasági mozgásszabadságát, különösen a termelésnél, a forgalomba hozatalnál, avagy az ármegállapításnál méltánytalanul befolyásolták.» Ha ezt bele vennők a magyar törvénybe, — és ebben a tekintetben nem félnék a recipiálástól — akkor megnyugvással fogadná az ország közönsége (Sándor Pál: óh igen, de nem veszik bele!) és azt hiszem, hogy amennyiben a miniszter úr kijelenti azt, hogy a bírói gyakorlatban az általános jogi elvek erre alkalmazhatók lesznek, minthogy^ a törvényhozó szándéka az irányadó a törvény magyarázatánál, ettől a megnyugvást joggal várhatjuk. (Sándor Pál: Es azután a rendes bíróságnál gyakorolja ezt a jogát!) További tiszteletteljes észrevételem az, hogy a kartellbiróságnál az ülnököket feleslegeseknek tartom. Minit vérbeli jogász mindenféle laikus bíráskodásnak ellensége vagyok, kezdve az esküdtszéktől végig mindenütt. (Krúdy Ferenc: Ügy van, természetes!) Ez elvi álláspontom. Ha nem lehet valaki laikus orvos, hanem azt mondják, hogy kuruzsló, ha nem lehet valaki laikus ügyvéd, hanem azt mondják, hogy zugírász és ha nem lehet valaki laikus pap vagy tanító, hanem azt mondják, hogy népbolondító, akkor valahogy nem tartom az én jogászi gondolkozásommal megegyeztethetőnék azt, hogy a bíráskodást laikusok gyakorolják, akár még mint ülnökök is. Itt különösen feleslegesnek tartom ezt, mert a bíróságnak módjában áll^ szakértőket meghallgatni, tehát a szakkérdést a nélkül, hogy ülnökök bevonatnának, a bíróság a szakértőkkel tisztázhatja. Módot ad a törvényjavaslat — és ha törvény lesz belőle, a törvény — a kartellb íróságnak arra is, hogy a kartellbizottság véleményét kérje ki, tehát a bíróság a szakértőket a kartellbizottsággal szakszempontIból felülbíráltathatja, Mire akkor még külön nem jogászember, csak szakszerűség szempontjából ott az ítélkező fórumnál, ahol a szakkérdésnek már tisztázva kell lennie s ahol csak a jog alkalmazásáról van szó, a jogalkalmazás pedig, bocsánatot kérek, kizárólag jogászi munkai, nem pedig szakemberek munkája!? A speciális szakemberek adják elő a véleményüket és ott lesz a kartellbizottság, a kartellbizottság szakszempontból mégegyszer felülbírálhatja a véleményüket. En ebben teljes megnyugvást találnék^ a^ kartellbiróságnál a szakszerűség szempontjából is. Felmerült az a kérdés is, és itt most már a javaslat mellett foglalok állást, hogy vájjon a kereskedelemügyi miniszter, vagy pedig a közgazdasági miniszter hatáskörébe utaltassanak a miniszterre Ibízott teendők. Általánosságban, elvileg elfogadnám ugyan azt is, hogy a kereskedelemügyi miniszter legyen a megbízott miniszter, (Jánossy Gábor: Az a természetes!) annál is inkább, mert hiszen ma is personal unió, sőt sok tekintetben a törvény szerint is reálúnió, fúzió van (Egy hang jobbfelől: Kartell van! — Derültség.) a kereskedelemügyi és a közgazdasági minisztériumok között. (Jánossy Gábor: Nem vesznek össze!) Ez a törvény azonban módot ad arra is, hogy fordulhatnak a viszonyok úgy is, hogy nagyobb súlyt kell helyezni a közgazdasági kérdéseknél a földmívelésügyi kérdésekre, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) esetleg a nép-