Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

Az országgyűlés képviselőházának 4-62. azt a határt, amelyet számukra a közgazdasági élet törvényei kijelölnek. Avagy megengedhető-e t. Ház, az, hogy a kartellek gyártmányaik elhelyezési körzeteit árak és minőség szempontjából tetszés szerint rajonírozzák? Az ilyen rajonírozott árak igazságtalanok és erősen sújtják a gyártmányokra rászoruló fogyasztókat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De beleszól a kartell magába az illető termelési ág termelés-ének módozataiba is, sőt az előállítható termékek számát is korlátozza, egyeseknek előállítását pedig egyszerűen megszünteti, csak azért, hogy a saját üzleti érdekeit szolgáló formátumot, vagy árut, mely másképpen amúgysem volna iversenyképes, kizárólagossá tegyen. Ez talán a legkifogásolhatóbb jelenség az egész kartellprobléma terén. A napi- és szaksajtó ezt a kérdést — nagyon helyesen — állandóan napirenden tartja, s azonkívül körülötte bel- és külföldön tekintélyes irodalom keletkezett. Ez az értékes nagy anyag - jelzi ,a kérdés fontosságát, de megmagyarázza azt a közhangulatot is, amely a kartellügy körül kialakult. Alig múlik el nap, hogy memorandumokat, brosúrákat ne kapnánk kézhez, amelyekben részemre is érdekes részletek kínálkoznának, hogy azokat előhozzam, én azonban nem szándékozom — bármennyire csábító is a terrénum — a kartellügynek ezekkel a részleteivel az igen t. Ház nagybecsű türelmét igény bevenni, de különben is előttem szólott többi igen t. képviselőtársaim szemléltető példáikkal bőven .alátámasztották ezt a témát. Éppen ezért tehát csupán annyit kívánok leszögezni, hogy a hazánkban még érvényben levő mintegy nyolcvan egynéhány kartell közül éppen a legfontosabb szükségleti cikkek, illetve gyártmányok előállítói vannak kar teliben, akik .a fogyasztókat nagy részben rajonírozzák, a termelőket kontingentálják és dacára többrendbeli kedvezményeiknek, olyan árpolitikát diktálnak, amelyet felette nehéz elviselni. (Ügy van! a jobboldalon.) Ugyanazokat a kifogásolható jelenségeket találjuk itt is jórészt, mint amelyeket beszédemben már az imént voltam bátor érinteni. Amikor tehát a nagyközönség ezeket a tüneteket látja és tapasztalja mindazokat a kirívó ellentéteket a termelő és fogyasztó osztályok között, amelyekre az előadó úr is értékes referátumában rámutatott s amelyeket az előttem szólott többi képviselőtársaim is eléggé . hő részletességgel érintettek, akkor lehet-e csodálkozni azon a közhangulaton, amely mind élesebben fordul a kartellek ellen? Nem is szólva Sándor Pál igen t. képviselőtársunkról, a kartellellenes mozgalom régi kipróbált harcosáról, itt találjuk még ebben a táboriban Hadik, Hoyos, Somsioh grófokat, Szterényi bárót, akiket — főleg az utóbbit — egyáltalán nem lehetne iparellenes tendenciával vádolni. Mondom, itt találjuk az agrárkörök képviselői mellett az ipar és kereskedelem, valamint a munkásság tiszteletreméltó képviselőit is, akik valamennyien a kartellek szabályozását sürgetik. Amikor a közvélemény felzúdulj az nem ötletszerűen áll elő, annak igenis, mélyreható okai vannak, és ezt a közhangulatot ki kell élesíteni, le kell csillapítani. Legyen szabad itt emlékeztetnem a t. Házat a múlt év nyarán elfogadott gabonaértékesítési törvényjavaslat tárgyalására, ^amelynek a tőzsdei határidőüzlet szabályozására vonatkozó rendelkezéseinél egyes körök a nagy agrár közvéleménnyel szemben épúgy aggodalülése 19$ 1 február 5-én, csütörtökön. 20Ô maskodtak, s íme, a törvény mégis létrejött a nélkül, hogy az annyira féltett határidőüzletben bármi kárt is tett volna, mert hogy a tőzsdei forgalom pang, s az árak — sajnos — esnek, az egészen más lapra tartozik, s legkevésbbé írható az említett törvény terhére. En tehát, t. Ház, ettől a törvényjavaslattól sem féltem hazánk iparosodását, amelyre különben magam is igen nagy súlyt helyezek. A karteilkérdés törvényes szabályozásával kapcsolatban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy egy túlságosan éles megrendszabályozás esetleg riasztólag hatna a külföldi tőkére, amelynek hitelére és bizalmára pedig tőkeszegény országunknak nagy szüksége van. Kormányunk^ mely ismeri a külföldi hitellátás nagy fontosságát, nem vállalhatná egy olyan kartellpolitikának kockázatát, amely egyrészt az ipar kívánatos fejlődését, másrészt Magyarország külföldi hitelének nehezen felépített alapjait veszélyeztetné. Mert mi a célja az előttünk fekvő törvényjavaslatnak? Betekintést nyerni a kartellek működésébe, megelőzni azok visszaéléseit, a nélkül azonban, hogy a kartellek termelést szabályozó és szervező mű' ködését gátolná. Teljes jogrendet és biztonságot kíván ezen az oldalon is teremteni és ezzel a másik oldalnak is használni. Ha a külföldi tőkés látja a jogok és kötelességek arányos egyensúlyát éppen azért, hogy saját tőkéje ne használtassék fel monopolisztikus torekvésekül, ha látja azt, hogy a mesterséges nyerészkedő áralakulásokkal szemben józan, tervszerű szolid termelési gyakorlati elvek érvényesülnek, amelyek a kockázatot a minimumra csökkenthetik, mindezek kétségtelenül a tőkék biztonságát szolgálhatják. A javaslatot tehát tőkeellenesnek legkevésbbé lehet tekinteni, de különben is ilyen tendenciát a magántulajdon elvét tiszteletben tartó kormányról feltételezni sem lehet. A kormány a kartellek árdiktatúrájának letörését mindenkor fontos közérdeknek tekintette és amikor erre gyakorlati lehetőség kínálkozott, cselekedett is, bár voltak olyanok, akik ezt a magángazdaságba való jogtalan be, avatkozásnak tekintették. így például a múltban a műtrágyakartellel szemben az állam tevékenyen részt vett a kartellen kívüli műtrágyagyár alapításában. Hasonlóképpen járt el a rézgálic drágításával szemben, amikor anyagi érdekeltségével hívta életre a versenyvállalkozást. Emlékszünk, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr az útépítés olcsóságát gátló bazaltbányák kartellj ét állami és törvényhatósági kőbányák létesítésével törte meg. Természetesen a kormánynak még egyéb eszközök is rendelkezésére állottak volna a kartellekkel szemben, (Gáspárdy Elemér előadó: A tarifa!) — amint azt Baraos Marcell igen t. képviselőtársunk a közelmúltban említette — a vámpolitikai eszközök igénybevétele, a tisztességtelen versenvről szóló törvény alkalmazása, a közszállításokból, különféle állami kedvezményekből való kizárás. Hogy a kormány mindezekkel eddig nem élt, az éppen a kartellek termelést szabályozó és szervező hatásában leli magyarázatát. Az ipari fejlődés éppen nálunk Csonka-Magyarországon fontos, amelynek nagy érdeke, hogy az ország iparosodása^ a kartellekben rejlő nagy közgazdasági erő által is támogattassék. A törvényjavaslat legkevésbbé sem bántja a kartelleket, mert hiszen magának a kartellszabadságnak elvén nyugszik s azoknak működését, ha csak a jó erkölcsbe és közrendbe nem ütközik, intézményesen biztosítja. Az