Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-455

Az országgyűlés képviselőházának 455. ülése 1931 január 14-én, szerdán. 11 van és ez a hitelkrizisben keresendő, tudniillik magának a bizalomnak a kérdése merül itt fel. A bankok nagy része azt a pénzt, amely még náluk van, részint a maguk saját vállalataiba fektetik be, részint nem mernek semmihez sem fogni, mert senkit sem tartanak elég jónak és senkiben sem bíznak, hogy vissza fogják kapni a pénzt valamikor. (Propper Sándor: Ide jutottunk tíz év alatt! — Farkas István: Szóval csődben vagyunk!) Ami az építkezéseket illeti, a tervezett építkezéseket, láttam a ^ Láb. építkezéseinek adatait. Ezek az • építkezések nagyon rosszul mennek előre, mégpedig azért, mert túlságo

: s an nehezek a feltételek, amelyeket a pénz

: intézetek részéről szabnak az építkezésekre nézve. A munkanélküliség külföldön? Németországban 4,300.000 ember van munkanélkül és ugyanekkor Staegerwald munkaügyi miniszter kiszámította, hogy tizenöt millió ember tartatik fenn a német állam által, csiupán a felnőtteket számítva. Ha pedig ezt a számot hárommal meg méltóztatik szorozni, akkor 45 millió ember jön ki, ami tetemesen nagyobb része a német birodalom lakosságának. Mármost, ha méltóztatnak látni ezeket az állapotokat, méltóztatik látni, hogy az állam nem tud segíteni ezen, nem szabad tehát azt mondani, hogy az állam mindenkiről köteles gondoskodni. Ezt a tényt ebben a formában nem lehet elfogadni, mert ha elfogadnánk, egészen más konzekvenciákat kellene levonni. Ami az egyes nyomorúságos béreket illeti, például méltóztatott említeni a debreceni cipőgyárat. Természetes, hogy ezt abszolúte nem lehet helyeselni. Méltóztatnak azonban látni, hogy Európában bizonyos redukciós tendencia érvényesül a munkabereknél. r így Magyarországon is vannak egyes iparágak, ahol sokkal magasabban vannak a bérek, mint általában a többieknél. (Peyer Károly: Igen nehezen talál a miniszter úr ilyen magas béreket Magyarországon!) Elsősorban a tipográfiára gondolok. Lehet látni, hogy ezeken a tereken természetesen ^kiegyenlítődésre van szükség. De a kiegyenlítődést nem a miniszter, hanem az élet csinálja, és maguk az érdekeltek fogják megcsinálni. Méltóztattak látni a legutóbbi nagy ruhrvidéki konfliktust és méltóztattak látni, hogy mégis hideg vérrel kezelték az egész ügyet és így folyt le az egész ügy azért, mert az ipari dolgokban is itt-ott mégis csak feltétlenül kelL hogy utána menjenek az. emberek az eseményeknek. Mezőgazdasági téren már nagyon régen úgy áll a dolog, hogy ott a lehető legvégső a helyzet és a lehető legnagyobb szükség és ínség van. Ami az ipari téren van, az folytatása a dolgoknak. A krízis átment az ipari térre és az ipari téren természetesen sok kiegyenlítődés fog megtörténni ezekben az esztendőkben. Az az egy világos, hogy annyi fizikai és tehnikai találmány még nem volt soha, mint a legutóbbi tíz esztendőben és soha olyan szerencsétlen és boldogtalan nem volt az emberiség, mint ezeknek a találmányoknak idején a legutóbbi tíz esztendőben. {Igaz! Ügy van! jobb felől. — Farkas István: Nem a találmányok az okai, hanem a kapitalisztikus termelési rendszer.) Ez faktum, amit mondottam és akár én vagyok itt ezen a helyen, akár t. képviselőtársam van itt, ezeken a faktumokon mi aligha fogunk tudni változtatni. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, nem fogunk tudni ezen nagyon változtatni. Hiszen ugyanezek a dolgok meg vannak másutt is. Hogy például a porosz kormányt említsem, ahol stabil nagy kormány van, ott folyton gondolkodnak ezekről a dolgokról és látják a lehetetlen, tarthatatlan állapotokat és mindinkább közelednek a szélsőségek összeütközéséhez, amitől félni kell egész Európában. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Farkas István: Csökkentik a munkaidőt és adnak segélyt. Uram, ez nagy differencia!) Ha mégis akadna — amint említeni tetszett — egy mágnás vagy más valaki, aki teljesen megfeledkezik magáról és teljesen megfeledkezik arról az időről, amely időben mi élünk, azt minden becsületes ember csak el fogja ítélni és azt semmiképpen nem helyesli. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Olyan rendkívül nehéz viszonyok között élünk, hogy mindenkinek egyformán áll érdekében a rend fenntartása, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert a rend felbomlása abszolúte nem segít, csak ront, csak öszszetör mindent, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és semmiképpen sem teszi gazdagabbá az embereket. Azt a csekélyke kis tőkét, amely ebben az országban van, szét lehet rombolni, tönkre lehet tenni, azt el lehet venni, de magán a dolgon ezzel segíteni nem lehet. Én a magam részéről mindent megtettem, hogy Budapesten senki annyira ne jusson, hogy itt éhinségrŐl kelljen beszélni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) — Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Budapesten mindent megtettünk, hogy mindazokról gondoskodjunk, akikről csak lehet. Hasonlóképpen rendkívül sokat tettünk a lakásügyek dolgában. Méltóztassanak a régibb időket, a régibb évtizedeket és a mostani időket venni. Álladóan és folyton megteszünk mindent, amit emberileg meg lehet tenni és minden energiát felhasználunk, amit emberileg felhasználni lehet. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Hasonlóképpen természetesen azon vagyok, hogy mindazokat a tényezőket, amelyek megigérték, hogy munkaalkalmat teremtenek, ahol az tervbe volt véve, sürgessem, hogy ezt feltétlenül meg is valósítsák. Ami petdig magát a munkanélküliség esetére való biztosítás megoldását illeti, azt méltóztatott mondani, hogy a kereseti adó pótlékolásával meg lehetne ezt csinálni. Hát ez teljesen rossz és nem reális számítás. Méltóztassék csak a külföldi viszonyokat venni. A német birodalomban például négymillió aranymárka jelenleg ez a kiadás, Ausztriában kétszázmilliónál nagyobb. Méltóztassék a mi jelenlegi helyzetünket tekinteni. (Peyer Károly: Mi kevesebben vagyunk! — Propper Sándor: De >a semminél csak több volna! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Magyarországon a mi biztosításaink jelenleg 55+17 millióba, vagyis összesen 72 millióba kerülnek. (Peyer Károly: Negyvennyolc millióba!) Ötvenöt millióba kerül a munkásbiztosítás és a másik 17 millióba; a kettő együtt 72 millió. (Peyer Károly: A munkásbiztosítás 48 millió, miniszter úr!) A zárszámadások szerint tetemesen több. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Miképpen méltóztatik gondolni, hogy mi tőkeszegény, teljesen gyatra és gyenge viszonyaink között ezeket az óriási összegeket, ezeket a nagy tételeket képesek legyünk beállítani ebbe a költségvetésbe'? {Peyer Károly: Más területen van. pénz!) Az embernek kötelessége folyton arra gondolni, ihogy mi a lehetséges. (Farkas István: Szóval legyenek öngyilkosok!) Öngyilkosságról nincs szó! (Farkas István: De 9*