Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-462

Az országgyűlés képviselőházának UÔ2. dot veri. — Folytonos nagy zaj a széLsőbáloldalon.) Peyer Károly: Minden szót bizonyítottam. Többet loptak. Kabarét akarnak belőle csinálni. Ki mer akkor idejönni valamivel? (Zaj.) Peyer Károly: Felszólítottak, hogy bizonyítsak. Bizonyítottam. Hogy jön az elnök úr ahhoz, hogy engem a mentelmi bizottsághoz utasítson? Igazam van vagy nincs igazaim? Lopni szabad, bizonyítani nem szabad? Hogy gondolják azt, hogy ezt meg lehet csinálni? Nem fognak kabarét csinálni ebből a Házból. Tessék egy parlamenti bizottságot kiküldeni. (Kabók Lajos: Ne inentelmizzenek itt! — Györki Imre: Ezt nem lehet mentelmivel elintézni. Ez kényelmes megoldás. — Peyer Károly közbeszól. — Folytonos nagy zaj.) Elnök: Nem arról van szó, hogy ez a kérdés érdemileg a mentelmi bizottság által intéztessék el. A képviselő urat egyáltalában nem korlátoztam felszólalásában.» Majd az elnök Peyer Károly képviselőnek a mentelmi bizottsághoz való utasítására tett javaslatot, melyet a Képviselőház szavazás útján elfogadott. Ezen tényállás alapján a mentelmi bizottság annak 'hangsúlyozása mellett, hogy az ülésben elhangzott^ vádak elbírálása a mentelmibb izotts ág hatáskörébe nem tartozik, megállapította, hogy nevezett képviselőnek a mentelmi bizottsághoz való utasítása a házszabályok hivatkozott szakaszának megfelelőleg történt. Megállapította a bizottság, hogy a használt kifejezések sértik a parlamenti illemet, és a képviselő cselekedete a „Ház elnökével szemben kötelező házszabályszerű magatartást is és azt is megállapította, hogy a kifejezéseknek az ismételt és előrebocs'átott elnöki figyelmeztetések után történt használata bizonyos tervszerűségre is mutat a képviselő részéről. Figyelemmel ezekre és arra is, hogy a képviselő ellen a mentelmi bizottság hasonló esetből kifolyólag már korábban javaslatot tett, melyet a Ház határozattá is emelt és figyelemmel végül arra, hogy az ülésnek fentebb leírt részében a hangulat igen zajos és izgatott volt, javasolja a mentelmi bizottság a t. Képviselőháznak, hogy Peyer Károly országgyűlési képviselőt ez ügyből kifolyólag jegyzőkönyvileg rójja meg. (Pakots József: Zajos, izgatott hangulat. Mi köze ehhez Peyernek?) T. Képviselőház! A bizottsági javaslattal szemben Györki Imre és Propper Sándor képviselő urak kisebbségi véleményt jelentettek be írásban, amely szerint javasolják, hogy a mentelmi eset fölött a Ház térjen napirendre, Szilágyi Lajos képviselő úr pedig különvéleményt nyújtott be a ' bizottsági javaslattal szemben. (Szilágyi Lajos: Sajnálom, hogy nem szólalhatok fel a házszabályok értelmében!) Miután felszólalási joga Szilágyi képviselő úrnak a házszabályok értelmében nincs, azért javaslatát felolvasom egész terjedelmében (olvassa): «Megállapította a bizottság, hogy Peyer Károly képviselőnek a Ház elnökével szemben követett magatartása a házszabályokba ütközött Ebből kifolyólag javasolja a mentelmi bizottság, hogy a Képviselőház Peyer Károly országgyűlési képviselőt ezen ügyből kifolyólyag jegyzőkönyvileg rójja meg.» Szilágyi Lajos t. képviselő úrnak különvéleménye nem áll ellentétben a bizottsági javaslattal abban a részben, hogy a jegyzőkönyvi megrovást a képviselő úrral szemben ülése 1931 február 5-én, csütörtökön. 197 alkalmazni kívánja, de világosan disztingvál a között, hogy ő nem tekinti olyanoknak a képviselő úr kifejezéseit, amelyek a parlamenti illemet sértették volna (Szilágyi Lajos: Ügy van! Csak az elnökkel szemben való renitencia miatt!) és ebben a részben az elnökkel való szembehelyezkedésben látja ,a cselekményt, amelyre javaslattétele irányul; ellenben úgy találja, hogy azokért a kifejezésekért, amelyekért az elnök a Napló szerint ismételten rendreutasította Peyer Károly képviselő urait, és amelyeket az elnök olyanoknak nyilvánított, mint amely kifejezések a parlamenti illemet sértik és sértők, jegyzőkönyvi megrovás nincs helyén. (Szilágyi Lajos: Ügy van! Joga van bármely képviselőnek azt állítani, hogy loptak!) Elnök: Györki Imre képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény megindokoló ját, illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Ha figyelmesen méltóztattak végighallgatni az előadó úr jelentését, amelyben a mentelmi bizottság többségének álláspontját körvonalazta és ha a jelentést összehasonlítják a Képviselőház 1931 január 27-iki ülésének naplójával, akkor megállapíthatják azt, hogy a mentelmi bizottság többsége csak úgy tudta megkonstruálni a tényállást, amit az előadó úr előadott, ha nemcsak azokat a kifejezéseket, nemcsak azokat a kijelentéseket tette bírálat tárgyává, amelyeket Peyer Károly képviselőtársunk az elnök úrnak a mentelmi bizottsághoz való utasítása előtt tett, hanem felolvasta és vázolta az előadó úr azokat a kifejezéseket és kijelentéseket is, amelyeket Peyer Károly képviselőtársunk már a mentelmi bizottsághoz való utasítás után tett itt. (Pakots József: A muzsikát is szinkronizálta hozzá!) Már pedig nyilvánvaló, hogy ez sem állhat fenn és azt sem lehet Peyer Károly képviselőtársunk sérelmére felhozni, hogy ő szembehelyezkedett az elnöki intelemmel és ez okolta volna meg a mentelmi bizottsághoz való utasítását. (Patay Gyula: Nem is egyszer, hanem tízszer is!) Méltóztassék megnézni a Naplót és meg fogja látni képviselőtársam, hogy ko; rabban történt a mentelmi bizottsághoz való utasítás és csak azután történt az elnökkel való szembehelyezkedés. A mentelmi bizottsághoz való utasítás nem ezért történt, hanem lehet, hogy azért, mert Peyer Károly képviselőtársam azt a cselekményt, amelyet ő itt 100%-ig bebizonyított, lopásnak minősítette, vagy pedig utolsó kifejezésében azt mondta, «a veszteség lopással egyenértékű.» Ezen van tehát a hangsúly és ebből kell nekünk kiindulnunk. Abban tökéletesen igaza van Szilágyi Lajos t. képviselőtársunknak különvéleményében, amelyben nézetét előadja, hogy az a tény, hogy valamely képviselő valamely cselekményről azt mondja itt a Képviselőházban, hogy «ezt lopásnak tekintem, lopásnak minősítem», még nem ad és nem adhat alkalmat arra, hogy az elnök bármely képviselőtársun^ kat a mentelmi bizottság elé utasítsa. (Szilágyi Lajos: Nagyon rossz precedens ez!) Nem a cselekmény minősítésére kellett volna az elnöknek a súlyt helyezni, hanem arra, hogy vájjon azok a tények, amelyeket Peyer Károly t. képviselőtársam előterjesztett, megfelelnek-e a valóságnak, vájjon azokat Peyer Károly képviselőtársunk bebizonyította-e igen vagy sem. Felteszem azt a kérdést, ha Peyer Károly t. képviselőtársam nem lopásnak minősítette volna azt a cselekményt, amelyet itt felhozott, mint ahogy annak minősítette, hanem hűtlen 29*