Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-455

Az országgyűlés képviselőházának 455. ülése 1931 január 14-én, szerdán. 9 volt!), de akkor azt mondom: munkahiány esetén a nyomorgóknak is adjanak valamelyes támogatást. Mindig azt mondják: nincs pénz; mindig azt mondják: erre nincs fedezet, mert erre nem lelhet semmiféle összeget kihasítani és hogy a magyar állam újabb megterheléseket nem bír el. Csak rámutatok arra, hogy, amikor azt mondottuk, méltóztassék a munkahiány esetére szóló biztosítást — évekkel ezelőtt mondottuk ezt — törvénybe iktatni, akkor azt hangoztatták a kormány részéről, hogy az ipar nem bír el ilyen nagyarányú megterhelést és most, amidon az országnak szüksége volt pénzre, akkor elbírta ez az ipar, legalább a munkásság elbírja a kormány felfogása sze^ rint még ezt a terhet is. Már a kereseti adó pótlékolásából az egész munkanélküli segélyezést meg lehetett volna oldani, (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) csak persze, ez az egyoldalú megterhelés talán inkább keresztülvihető, (Malasits Géza: S még tagadják, hogy osztály államban élünk!) mert a munkásság részéről nem tapasztaltak oly nagyarányú ellenállást, hisz a munkásságnak nincsenek olyan hatalmas szervei, mint a kapitalizmusnak, amely a maga bankjaira, támaszkodva, mindenkor elzárkózik,a megterhelések elől. De hát dolgozó embereknek meglevő keresetét még megkurtítani, még megpótlékolni, ahlhoz volt szíve a magyar kormánynak, ezt meg tudták tenni, ehhez ért a magyar kormány, (Igaz! Ügy van! a szélsőbalodálon.) ez a magyar kormány szociálpolitikája, ehhez van szíve: hozzányúlni a legszegényebb falatjához és ebből a falatból még letörni egy darabot, de a szerencsétleneknek és nyomorgóknak adni valamit, ahhoz nincs szíve. (Zaj a baloldalon.) Felháborodva olvastam, hogy az egyik arisztokrata — a lapok hoztak róla hírt — barátnőjének karácsonyra, nem tudom, milyen arany toilettekészletet ajándékozott (Meskó Zoltán: Ne mondja!) s milyen arany pezsgőhűtőt! (Farkas István: Az kap termelési segélyt az államtól) Ha az ember elolvassa ezt, felháborodik azon, hogy a mai viszonyok közt, mikor ezrei és ezrei az embereknek karácsony éjszakáján hajlék nélkül bolyonganak az utcákon, akkor ; akad. a magyar, úgynevezett történelmi osztálynak egy tagja, aki ezzel az eljárásával provokálja azokat a szerencsétleneket, akiknek nincs aznap estére betevő falatjuk. (Malasits Géza: Es ez kap holdanként két pengő adóelengedést!) Ügy látom, a kormány nem is szándékozik ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozni, mert ahol lehetőség kínálkozik reá, még ott is megtagadja a segítséget. Nagyon jó, hogy a pénzügyminiszter úr jelen van, ezért fel kívánom vetni azt a kérdést, hogy miféle indokok kényszerítik a miniszter 'urat arra, hogy például a községi takarékpénztárnak nem adja meg az engedélyt ahho.z^ hogy az 500.000 fontos jelzálogkölcsönt fel tudja venni. En úgy vagyok informálva, (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Rosszul van informálva!) informáljon a miniszter úr jobban! En úgy vagyok informálva, (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Rosszul van informálva!) hogy ebben az ügyben a tárgyalások megindultak, az igazgatóság az összes feltételeket tisztázta a külföldi pénzcsoporttal, úgyhogy mód és lehetőség kínálkoznék arra, hogy 500.000 font jelzálogköl; csőn az országba bejöjjön, ami mégis lehetővé tenné az építkezésnek valamelyes megindulását. Pénzügyi körökben és fővárosi körökben az a vélemény, hogy a pénzügyminiszter úr azért, mert a nagybankok ezt ellenzik, (WeKÉPVISELüHÁZI NAPLÓ. XXXIIT. kerle Sándor pénzügymin szter: Nem felel meg!) nem járul hozzá eze^i kölcsön felvételéhez. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Nem felel meg a valóságnak! — Jánossy Gábor: Akkor ne is beszéljünk róla!) Ha nem felel meg a valóságnak, akkor nagyon érdekelne bennünket, ha a kormány részéről felvilágosítást kapnánk, mi történt azzal az összeggel, amely a nagy kölcsönre állítólag már folyósíttatott? A lapok híradása szerint — nem tudom, hogy a számok mennyiben helytállók — több millió angol fontról van szó, (Jánossy Gábor: Három!) melyet a nagy kölcsönre előlegkép folyósítottak, állítólag hárommillió fontról. Kérdem, mi van ezzel a hárommillió fonttal? (Zaj balfelöl.) Az egyik verzió szerint ez az összeg már elhasználtatott olyan beruházásokra, amelyeket már évekkel ezelőtt, vagy régebben eszközöltek. (Jánossy Gábor: A jkisbirtok megmentésére használják fel!) Mások szerint itt van ez az összeg, de bizonyos körülmény folytán az összeghez hozzányúlni nem lehet. Ma, mikor a gazdasági viszonyok folytán mindenkit érdekel, hogy mi lesz a közeljövőben, joggal kérhetjük itt a törvényhozás házában, hogy méltóztassék bennünket tájékoztatni arról, hogy mi • lesz, mit szándékoznak tenni? Van-e a kormánynak lehetősége .arra, hogy akár egy nagyobb külföldi kölcsönnel, akár a bankok útján felveendő jelzálogkölcsönnel az építkezést megindítsa és lehetővé tegye azt, hogy a munkanélküliség csökkenjen. De kérdeznem kell a népjóléti miniszter urat, mit szándékozik végre tenni ennek a kérdésnek enyhítése érdekében? Mik azok a tervek, amelyek itt vannak? Mert ez a probléma jótékonysági csomagosztogatással nem intéahető el. Ez legfeljebb arra jó, hogy egyes előkelő urak és hölgyek magukat lefényképeztessék és a különböző újságokban ezek a fényképek megfelelő díjazás ellenében megjelenjenek. (Zaj és ellenmondások jobb felől. —Jánossy Gábor: Azt sem szabad lekicsinyelni!) Erre jó ez a jótékonysági akció, de egyébre nem. Azoknak az embereknek, akik dolgoznak, akik egész életükön keresztül dolgoztak, joguk van ahhoz, hogy valamit egyenek, bármit egyenek, de legalább annyit egyenek, hogy legalább éhen ne halljanak és joguk van ahhoz, hogy puszta életüket fenn tudják tartani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Az az ember, aki eladta bútorát, aki szalmán fekszik, aki a kilakoltatás előtt áll, aki hallja síró, éhező gyermekeinek jajgatását, joggal iháborodik fel, amikor azt látja, hogy a másik oldalon mire telik és ennek a nyomornak enyhítésére nincs semmiféle összeg és a jajkiáltások a pusztaságban hangzanak el. Végre nem lehet ezt .a kérdést azzal a vállvonogatással elintézni, hogy majd lesz, ahogy lesz, mert már a tél közepén vagyunk. Tessék megnézni a fővárosi építési engedélyeket. Nem kértek egyetlen egy érdemleges építkezésre engedélyt. A nyáron tehát építkezés nem lesz. Az építőmunkások nagyrészt munkanélküliek voltak a múlt nyáron, azok voltak az egész télen és munkanélküliek lesznek a jövő nyáron is, mert előreláthatólag semmi munkaalkalom nem fog^ következni. Mit szándékozik tenni a karmányi Egy ízben már kérdeztem a népjóléti miniszter urat. Mit csináljon az a szerencsétlen ember, akinek mindene elveszett, akinek semmije sincs már. Két út áll előtte: öngyilkos lehet, ivagy betörő. Melyiket méltóztatik a kormány részéről proponálni? Öngyilkos legyen-e, vagy betörő, mert semmi más út^ nincs előtte. Tessék elmenni, és tessék megnézni,- hogy azokon a