Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

188 Az országgyűlés képviselőházának venni, ezért is a törvényhozáshoz kell fordulnia. (Zaj.) En tudom, hogy ebben a szubtilis kérdésben a t. többségi «párttal megértetni nem tudom magiamat, (Zaj.) mert a többségi párt a miniszteri hatáskört végnélkülinek fogja fel, pedig a miniszteri hatáskörnek is vannak határai és a miniszter nem teheti mindig azt, amit akar. Különösen nem teheti akkor, amikor annyi szaktisztviselője van a magyar államnak, hogy fiatal nyugdíjas tisztviselők sétálnak, akik szívesen dolgoznának. (Br. Podmaniczky Endre: Hát magának nincs nyugdíja? — Zaj.) En szerintem a nyugdíjasak bevonására sem volt szükség, igen t. miniszter úr, mert én kategorikusan megmondtam, hogy megnyugtatóan, szakszerűen, a kritika hozzáférése nélkül mindkét rendbeli munka felülvizsgálatát csak az Ofb.-re lehetett volna (bízni. Ne méltóztassék tehát az én szerény megjegyzéseimből ellenem olyan felfogást kovácsolni, mintha én nem lennék tisztában azzal, (hogy mi szabad és mi^ nem szabad egy miniszternek. Csak ezekkel kívántam még válaszomat kiegészíteni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Lázár Miklós képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a m. kir. pénzügyminiszter úrnak özv. Vértessy Gusztávné, Budapest, IV., Irányi-utca 21. szám alatti trafikosnŐ harmincéves trafikjogának elvételéről? Van-e tudomása a m. kir. pénzügyminiszter úrnak e példa nélkül való pénzügyminiszteri intézkedés előzményeiről és körülményeiről? Lázár Miklós s. k.»^ Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Lázár Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Több mint félszázados parlamenti gyakorlat az, hogyha a képviselő közérdekű kérdést intéz a miniszterhez, úgy kezdi előterjesztését, mint ahogy a jegyző úr azt felolvasta: van-e tudomása ia miniszter úrnak arról a közérdekű ügyről, amelyet előterjeszteni kíván. (Héjj Imre: De ez nem kötelező.) Meggyőződésem, hogy erről az ügyről, amelyet itt előterjeszteni bátor leszek, az ügy minden körülményéről és minden rugójáról a pénzügyiminiszter úr nem tud, nem is tudhatott, és éppen azért került ez az ügy abba a stádiumba, hogy ezt a közérdekű interpellációt előterjeszteni kötelességemnek tartom. Wolff Károly t. képviselőtársam egypár hete itt a Házban egyik beszéde folyamán, vagy talán már előbb is, a t. Ház elé tárta azokat a visszásságokat, amelyek a trafikjog terén régebben sűrűbben, most már, hála Istennek, mind ritkábban fordulnak elő. Wolff t. képviselőtársam egy budai trafikról tett említést, amely hosszú évek óta valakinek a tulajdona, aki azt a trafikot berendezte, becsülettel végzi munkáját és ott egy szép napon megjelent egy dáma, aki taxin jött és bejentette neki, hogy ő beutaltatott abba a bizonyos budai trafikba, annak társtulajdonosává léptettetett elő, részese tehát, de miután őneki semmi anyagi fedezete... ( Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Az Irányi-utcai trafikról van szó!) Tudom, majd rátérek, de a Wolff Károlyét kell elmondanom előbb, mert arra volt a miniszter úrnak válasza. Mármost, amikor Wolff Károly t. képviselőJf.61. ülése 1931 február U-én, szerdán. társam ezt itt előadta, akkor a miniszter úr fel* állt és az egész Ház tapsai között — mi is ezen az oldalon megtapsoltuk — kijelentette, hogy ezzel a régi rendszerrel, amelyet ő sem tart megfelelőnek, teljes mértékben szakítani kíván és az ő minisztersége alatt alig fog előfordulni eset, hogy ilyen hűbérrendszer honosíttassék meg a trafikengedély terén, hogy az egyiknek csak jogai vannak, a másiknak pedig csak kötelezettségei. Ez az ügy, melyet itt elő akarok terjeszteni, hasonló ahhoz, amelyet Wolff Károly képviselőtársam itt előterjesztett, és éppen azért boldog volnék, ha ugyanazt a választ kapnám az igen t. miniszter úrtól. Vértessy Gusztávné trafikjáról van szó, amely IV., Irányi-utca 21. szám alatt van, nem kevesebb, mint 30 éve. Ez a matróna, ez a hölgy, 1901 januárjában — 1901 januárjában! — kapta ezt a trafikjogot, azóta ebben a helyiségben dolgozik becsülettel. Az egész környék tiszteli és becsüli, soha a hatóságokkal semminemű összeütközése nem volt, elmondhatjuk, hogy egy emberélet felét töltötte el, tisztességgel, az államot és a fogyasztóközönséget szolgálva ebben az üzletben. Trafikjogának körülbelül 30 éves jubileuma előtt egy-két esztendővel, tehát 1928 december 20-án a m. kir. dohányjövedék igazgatósága meglepetésszerűleg felestársként beutalt hozzá valakit. Talán a nevet nem is mondom meg. (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Kerekes Géza volt kereskedősegédnek, majd ügynöknek, egykori, rövid ideig népszínházuteai trafiktulajdonosnak — majd visszatérek rá, milyen körülmények között szűnt meg trafiktulajdonos lenni — a feleségét. A betársítás lényege az, hogy az új társ az üzletberendezést és a forgótőke 507<>-át tartozik az üzletbe beadni és személyesen is közreműködni. Ezért kapja a jövedelem felét. (Rothenstein Mór : Sok ilyen van az országban !) Mármost mi történt ? A betársítás ellen ez az özvegy Vértessy Gusztávné felszólalt éspedig azon a helyen, ahol felszólalhat és panaszt emelhet : dr. Székely Jenő Gyula pénzügyi tanácsos úrnál, a pénzügyi adminisztráció egyik tiszteletreméltó tagjánál, aki ezeket az ügyeket intézi, a dohányjövedéki igazgatóságnál Iskola-utca 13. szám alatt- Székely Jenő Gyula tanácsos úr azt mondotta a természetesen életexisztenciájában megtámadott öregasszonynak, hogy Kerekes Gézáné bizony nem tud egy fillért sem adni neki, segíteni sem óhajt ; férje egy ládagyárban dolgozik, kevés a keresete. Ellenben fizessen Vértessy né minden hónap elsején minden munka és minden ellenérték nélkül 100 pengőt Kerekesnének, aki majd minden elsején bejön érte, akkor rendben lesz a dolog. Amennyiben azt a 100 pengős összeget — nem tudom a morális fogalmát meghatározni ennek a juttatásnak — nem fizeti, akkor elvonják tőle a trafikjogot. Özvegy Vértessy Gusztávné öt hónapig fizette is ezeket a 100 pengőket, de minthogy körülötte az évek folyamán — 30 év alatt — nyolc trafikot nyitottak 100—150 lépésnyire tőle, a trafik forgalma visszament, —• a gazdasági helyzetet sem kell ecsetelnem a t. Képviselőház előtt, minden tömegforgalom elhervad, kisebbedik és összezsugorodik — úgyhogy egy elsején nem tudta már megfizetni ezt a 100 pengőt Kerekesnének. Kerekesné erre feljelentette őt a dohányjövedéknél, amire beteljesedett az, amit első utasításként kapott dr. Székely Jenő pénzügyi tanácsos úrtól: nem tudta a 100 pengőt fizetni, első fokon elvonták a trafikjogát, de birtokban hagyták. Fellebbezésére elrendelték jövedelmének hivatalos kivizsgálását ; ez valóban ennek a törvényes útja. Ezt , a vizsgálatot egy nagyon emberséges miniszteri