Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-461
à$ országgyűlés képviselőházának 4-61. ülése. 1931 február 4-en, szerdán. ni politikai terhek emelkedésére. Itt azután azt kell mondanom, hogy még Sándor Pál igen t, képviselőtársam is, aki pedig nagyszerű üzletem-, ber, egy pillanatig, azt hiszem,, nem teljesen gondolta át a dolgot, és nem találta meg rögtön ebben a beállításban a suskust, hiszen ő maga is szörnyűködött azon, hogy milyen horribilis módon emelkedtek a szociális terhek. Azt mondja Biró képviselő úr, hogy a béke utolsó gazdasági évében, 1912—13-ban, amikor az ő vállalata 10 millió pengő adóköteles nyereséget mutatott ki, 'szociálpolitikai kiadásokra 448.716 pengőt fordított. Tehát egy ugyebár a nyereséghez viszonyítva nem túlnagy összeg, ezt a kapitalista még kibírja és ekkor még nem lázadozik. De ugyanez a vállalat az 1930-as gazdasági évben 2,066.000 pengő adóköteles nyereség mellett, — a 10 millió nyereséggel szemben áll tehát 2 millió nyereség — a háború előtti félmillióval szemben 3,161.000 pengő szociálpolitikai kiadást számolt el. Érthető, hogy aki ezt hallja, az első pillanatban megdöbben, látva, hogy egy vállalat, amikor tízmillió adóköteles nyereséget mutat ki, akkor 448.716 koronát fordít szociálpolitikai kiadásra és amikor kétmillió pengő nyereséget mutat ki, akkor 3,161.000 pengőt ad ki szociális kiadásként. Ha ez így volna, ha ez így igaz volna, akkor nemcsak megérteném, hanem magam is helyeselném azokat az időnkénti kirohanásokat, amelyeket a t. kapitalisták és azok védnökei itt a Házban is a szociálpolitika ellen tesznek. (Felkiáltások jobb felől: Kevés védője van!) Kirohannak ellene; azt mondják: nagyok a szociálpolitikai terhek. De nem egészen úgy van a dolog, ahogyan azt Biró képviselő úr beállította. Kétségtelen igaz, hogy a Társadalombiztosító ma valamivel többe kerül a vállalatoknak, mint^ a békében került, de ez onnan van, hogy a Társadalombiztosítónak ma nagyobb a bürokráciája, több a személyzete (Peidl Gyula: Akárcsak az államnál!) és ugyanazt a túlméretezést találjuk ott a bürokrácia terén, amelyet az állam mutat, amelyet kicsiben a vármegye és a városok mutatnak. Általában a bürokrácia túltengése nem állt meg a szociálpolitikánál, illetve a Társadalombiztosítónál és akár az Oti.-t, akár a Mabi.-t, akár a bányabiztosítót nézzük, mindenütt — még a cselédpénztárnál is — azt látjuk, hogy a bürokrácia nagyobb, mint a békében volt. Ez kétségtelenül megnöveli néhány százalékkal azokat a szociális terheket, amelyeket a vállalat viselni kénytelen. A mellett azonban kijelentem,, hogy maga a munkás nem kap többet, mint azelőtt kapott. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kevesebbet kap!) De a szociálpolitikai terhek a munkásra nézve is emelkedtek, mert a vállalat ezeknek csak a felét fizeti, másik felét a munkás fizeti. Azonfelül a munkás kereseti adót is fizet és ha egy csekély több jövedelmet ér el, jövedelmi adót is kell fizetnie. Most. újabban kereseti adópótlékot is kell fizetnie. Ha tehát Biró t. képviselő úr azért panaszkodik, hogy nagyok a szociálpolitikai terhek, ezt a panaszt a munkásság is hallathatja, mert a munkásság számára is drágább ma a munkásbiztositás, mint a béke idejében volt. De azok, amiket Biró t. képviselő úr «szociálpolitikai terhek» név alatt számol el, túlnyomórészt nem szociálpolitikai terhek. Ilyenek például a leventeköltségek. A Rimamurányi-iSalgótarjaninak van egynéhány üzeme Salgótarjánban, Özdon, van kőszénbányája, egy kis vasúti üzeme, egyszóval elég kiterjedt-üzeme van. .Minthogy-pedig a szegényembernek egyéb öröme sincsen, mint a sok gyermek, hát azok bizony elég gyermekkel vannak megáldva, elég levente is van ott. A leventézés költségeiben azonban^ a Rima nem fukarkodik, ezt beállítják szociálpolitikai kiadásnak. Itt van azután egy másik tétel. A Rima minden egyes telepén van egy lövészegyesület. Ennek a lövészegyesületnek nyiltan bevallott célja az, hogy a munkásság esetleges megmozdulása esetén a karhatalomnak segédkezzék.^ Semmi más célja sincsen. Meg is mondják nyiltan. Egész működésük abból áll, hogy Mfetenként kimennek a lövőtérre és ott puf fogtatnak bele a levegőbe. A cél az, hogyha a munkásság netalán megmozdulna, akkor legyen a karhatalomnak segítsége. Ennek költségeit a Eima viseli, mint ahogy a Salgótarjáni Kőszénbánya is viseli a reá eső költségeket. Elszámolják ezt is szociálpolitikai teherként, holott a lövészegyesületnek, de még a leventézésnek is semmi köze sines ä szociálpolitikához. Tovább • megyek.. A Rima. fenntart állandóan egy-két sárga szervezetet. így például a Sasoknak leglelkesebb pártfogója a Rima volt. Ott is kezdődött el a móka Salgótarjánban; onnan próbálták megtorpedózni a szabad szakszervezetek hajóját Salgótarjánból a Rimának támogatásával. A Sasok támogatására szánt összeget ugyancsak szociálpolitikai ^költség cím alatt számolják el. Itt van például a következő eset. A bányamunkások ellen fellépett egy Csóka nevű egyén. Sikerült is neki a rombolás terén sikereket elérnie. Evekig munkanélkül élt, motorbiciklin járt, fényesen élt családjával Salgótarjánban. Kérdem a t. Házat, miből? A levegőből? Dehogy! A kőszénlbanyák és a vasművek támogatásából és ezekre az ilyen támogatásokra szánt költségeket szociálpolitikai költségek gyanánt számolják el. Ez nem szociálpolitika, ennek semmi köze a szociálpolitikához. Elismerem, hogy ma valóban • drágább a szociálpolitika, (Propper Sándor: Drágább és rosszabb!) de annak, amit Bíró képviselő úr itt beállít, a szociálpolitikához semmi köze nincs, Ellenben nagyon üdvös lett volna, ha Biró képviselő úr arról is beszélt volna, hogy miért nem kapnak a részvényesek évek óta megfelelő osztalékot a Rimától. Azt mondja a képviselő úr, hogy a boldog békevilágban 10 millió pengő jövedelme volt a vállalatnak. Igaz, .hogy a vállalattól ma lekapcsoltak az ország szétdarabolásia következtében néhány ipartelepet, ennyivel kisebb lett a vállalat, ez a kisébbedés azonban nem akkora, hogy 2 millió pengő hasznot kellene a vállalatnak kimutatnia, pedig csak ennyit mutat ki. Munkásait rosszul fizeti, tisztviselőit rosszul fizeti, részvényeseinek alig juttat valamit, ezzel szemben azonban az igazgatóság tagjai igazán dem panaszkodhatnak, hogy a Rimánál jól elhelyezkedtek. Például .az elnökigazgató négy címen ül az igazgatóságban, mint elnök, mint igazgató, mint a végrehajtóbizottság tagja és mint igazgatósági tag. Ennek az elnökigazgatónak fizetése iá tantiémen és az úgynevezett szindikátusi jövedelmeken kívül évi 360.000 pengő. (Egy hang a balközépen: Miből van ez .megállapítva?) A kilenc igazgató fizetése egy évben 812.000 pengő. Ebben az összegben nincsenek bent a tantiémek és azok a szindikátusi jövedelmek, amelyek ia t. uraknak mindig more patrio kijárnak. Bocsánatot kérek, ha Biró kénviselő úr azokról a horribilis munkabérekről beszél,-amelyeknek következményekent az ósdi ?6*
