Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

Àz országgyűlés képviselőházának U61. ülése 1931 február í-én, szerdán. 171 szakférfiak vitatták meg ezt a kérdést, ugyanaz a felfogás alakult ki hazánkban is, amit már a nyugateurópai fejlődésben úgy a tudomány, mint a törvényhozás, a politika is megállapított, hogy a kartell tulajdonképpen a kapitalizmus átalakulásának következménye és a gazdasági tömörülésnek egyik formája, s eat az alakulást tulajdonképpen a kapitalizmusnak benne rejlő erői hajtják és alakítják ki. Ez a tény, ez az adottság, amely — mondom — a fennálló kapitalisztikus rendnek a következménye. A kartell tehát, úgy látszik, szükségszerű. Mégis az a vita, amely már itt előttünk folyt le és az a vita, amely "szakkörökben . nagy hullámokat vert fel hazánkban is, azt a kérdést kívánja, hogy felvessük, hogy tulajdonképpen mi az, ami a kartellek irányában t ezt a nagy figyelmet felkelti a törvényhozáson belül és azon kívül s mi az, ami ebben a kérdésben szabályozást keres. Mi az a kérdés, ami onost legutóbb is előttem szólott igen t. képviselőtársam gondolatmenetéből kiemelkedett; mi az a szempont, mi az a vita, 1 amely körül ezek a hullámok csapkodnak? A kartell a szabadverseny pusztításai ellen alakult, jött létre. Megegyezések, szervezkedések történtek, hogy ezekkel mintegy védelmi szervezet fejlődjék ki a kapitalizmus gazdasági rendjének közgazdaságában a szabadversenynek sokszor fojtogató, pusztító támadásai, visszaélései ellen. A szabadverseny gazdasági rendszerében — amint már száz évvel ezelőtt látta és megállapította a tudomány — hamarosan kialakultak az egyed áruságok, a monopóliumok, amelyek hatalmi helyzet megnyerésére^és kiépítésére törnek, hogy a hatalom segítségével t védelmet kapjanak a szabadverseny visszásságai és kinövései ellen. Amint azonban történni szokott az emberek körében, a társadalomban minden alakulásnál, ez a hatalom nem maradt meg egyedül és kizáróan a szabadverseny elleni védekezés területén, hanem onnan kiterjedt tovább, másokra is, kiterjedt a gyengékre is. Ez a hatalom a gazdaságilag gyengéket is elérte és ezeknek érdeke, ezeknek szabadsága ellen tört. Az erősebb mindig érezteti hatalmát a gyengével szemben és itt ütközik azután sokszor a közérdekbe az ilyen szervezkedés. Ezt a folyamatot látjuk a nemzetközi kartellalakulásban is, hogy tudniillik a kartell a szabadság ellen lép fel, a gazdasági verseny szabadsága ellen alakul és erről a térről átmegy a gyengébbelv: szabadságára. így lesz azután a védekezésből a gazdasági hatalommal való visszaélés, így lesznek azután a kartellek az egyéni érdek és a kartellekben kialakult tőke nagyhatalmi érdekének mintegy expedíciói a .gazdaságilag gyengébbek ellen. A vita során számos irányban láttuk már ia kartellek visszaéléseinek ^ezt a megvilágítását a mezőgazdaság szempontjából és más szempontokból is. Méltóztassanak megengedni^ hogy ezekhez az illusztrációkhoz a magam részéről is egy összeállítást és egy összehasonlítást mutassak be, amellyel éppen előbb mondott szavaimat igyekszem illusztrálni és mintegy alapot akarok adni .magamnak azokhoz az elvi fejtegetésekhez, amelyeknek szempontjából ezt a javaslatot és az ebben a javaslatban kifejezésre jutó nagyjelentőségű és igen bölcsen átgondolt eszméket tekintem s amely eszmék magát a javaslatot is vezetik. (Sándor Pál: Vezették az első javaslatot, de ezt nem! — Jánossy Gábor: Majd kimutatja! — Sándor Pál: .Semmit sem mutat ki! — Jánossy Gábor: Azt előre nem tudhatjuk! Nem látunk a lelkébe! — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Egy összeállítást mutatok be arra vonatkozólag, hogy 1924-től 1930-ig bezárólag azokbía.n a fogyasztási cikkekben és árukban, amelyek nálunk kartellirozva vannak, miképpen mutatkozik az áralakulás az egyes esztendőkben, miképpen alakult az 1913. évi átlagárakhoz és a nemzetközi piacon ugyanezen cikkek árának alakulásához képest. Ha ezeket megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a legfontosabb tömegárukban, amelyek nálunk, hazánkban nincsenek kartellirozva, a mai átlagárak nagyon megközelítik az 1913-as átlagárakat és ha nem is érik el egészen, mindenesetre a nemzetközi piacon mutatkozó árlemorzsolódási folyamatot magukévá tették. Méltóztassék csak a nyersipamutot tekinteni, amelynek 1913-ban évi átlagára 1*68 pengő, — szándékosan mondok pengőt, át van számítva koronából — 1924-ben 4"28 pengő és 1930-ban 2"10 pengő. Méltóztatnak tehát látni az áresést, iamely következetes egészen végig, sőt már egy nagyobb áresés mutatkozik mindjárt 1925-iben. (Jánossy Gábor: Itt nincs kartell!) Nincs. A pamutfonalból az 1913-as átlagár 2'66, 1924-ben 5*94, 1930-ban 3'16; gyapjúszövetben az átlagár 1913-ban 6 "95, 1924-ben 12"21, 1930-ban 11'10 pengő. (Lázár Miklós: A világpiacon a gyapjúban ugyanakkor 60%-os áresés volt!) Most áttérek a kartellárakra. Itt a legfontosabb áruk, a.nyersanyagok és a félgyártmányok nálunk kartellirozva vannak, pedig éppen ezek azok, amelyek az ipari termelés többi irányát élénkítik és.előmozdítják. Itt a következőket látjuk. Rúd vasban az 1913-as átlagár 23*05, 1924-ben 28'63, és ez következetesen nemcsak hogy megmaradt, de 1930-ban már 29 pengő. A finom lemez 1913-ban 35'22 pengő, 1924-ben 47'04 pengő, és itt mutatkozik 1925-re egy áresés, de azután fennmarad egészen végig, 1930-ig 39*20 pengő, itt^ tehát változás tulajdonképpen nincs. Barnaszénben 1913-ban az átlagár 2*55 pengő, 1924-ben 2'81 pengő, ez felmegy 1930-ban 3'22 pengőre. A kőszén 1913-ban 4*05 pengő, 1924-ben 6*94 pengő, 1930-ban pedig 5*90 pengő, itt sincsenek nagyobb változások, esések. A tégla, az építőiparnak ez a fontos anyaga, 1913-ban 35.91 pengő, 1924-ben 40.68 pengő, 1930ban 45.66 pengő. A mész 1913-ban 2.55 pengő, 1924-ben 3.41 pengő, 1930-ban pedig 4.20 pengő. (Jánossy Gábor: Tessék építeni, a mai kamatlábak mellett! — Sándor Pál: Ezt már két ós fél év előtt is hallották! — Jánossy Gábor: Hiszen ha rajtam állna, már mind megszüntettem volna!) Kezeim között van a Népszövetség kimutatása, amelyből megállapíthatjuk, hogy ez idő alatt, ez években, 1924-től 1930-ig következetes árlemorzsolódás történt, és rohamosi nagy árlemorzsolódás történt 1930-ban kimutathatóan ugyanezekben a cikkekben is, amelyekről itt beszámoltam. Ezzel szemben itt nálunk nemhogy az árlemorzsolódásnak csak némi látszata is mutatkoznék, hanem bizonyos cikkekben még áremelkedés is történt. (Jánossy Gábor közbeszól.) Ezt tehát nem hangulatkeltés: céljából mutattam be, csak azért, hogy mintegy kiegészítsem, illusztráljam éppen előttem szólott t képviselőtársaim .megvilágítását, talán egy más szempontból, éppen a hazai és nemzetközi áralakulás szempontjából, és rámutassak arra. hogy a kartell, ez a gazdasági hatalom^ elsősorban is piaci hatalom, ahol az áralakulást és a jövedelemeloszlást nagy mértékben befolyásolja. Ha ez a piaci hatalom ilyen módon, mint a piaci áralakulás új tényezője belekapcsolódik az áralakulásba, — mert ezt nem tagadhatja senki — akkor a gazdasági szabadságnak es a