Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-455
Az országgyűlés képviselőházának 455. ülése 1931 január 14-én, szerdán. 7 kormánynak teljes erejével azon, hogy e nagy pirincipiális 'kérdésben a Népszövetség azon az állásponton maradjon meg, amely egyedül biztosítja a kisebbségeknek azt a jogvédelmet, amelyet annakidején a ímegikötött szerződések intendáltak, és amely részükre nemzetközi szerződésekben biztosíttatott. ( Elénk helyeslés és taps a jobb- és ^balodalon.)] En mélyen: fc képviselőtársaimat és az egész mélyen t. Házat biztosíthatom arról, hogy ba a Népszövetség a beadott petíció elbírálásánál ezen nagy princ'ipiális kérdésben a lecsúszás jeleit mutatná, a magyar kormány teljes erejével oda fog hatni, fhogy ez a kérdés visszatereltessék arra az elvi álláspontra, (Elénk helyeslés.) amely a jognak és a magyar érdekeknek megfelel. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a jobb- és baloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! A napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezheti, így áttérünk Peyer Károly képviselő úr napirend előtti felszólalására. Peyer Károly képviselő urat illeti a szó, Peyer Károly: T. Képviselőház! Meg kívánom ragadni a Képviselőház összeülésének első napját ... (Folytonos zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Peyer Károly : ... hogy szóvá tegyem azt a kérdést, amely Budapesten és az országban az emberéknek ezreit és ezreit érdekli, és ez a mtonkanélküliség /f kérdése. A munkanélküliség kérdése nem elsőízben kerül ide a Ház elé, és ebben az ügyben a kormány részéről is már ismételten történtek kijelentések. (Folytonos zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni és helyeiket elfoglalni. Peyer Károly: Ebben a kérdésben azonban mindezideig semmiféle javulás nem történt, sőt egészen nyugodtan állíthatom, hogy a helyzet lényegesen rosszabbodott.^ A tél mindenkor a munkanélküli emberek réme, mert a tél még fokozza a szenvedéseket, (Várnai Dániel: Ne menjenek ki az urak! Most a^ magyar többség kérdéséről van szó!) a tél még nagyobb megpróbáltatások elé állítja azokat az embereket, akik a nélkül is nélkülöznek, mert a nélkülözésekhez télen még hozzájön a hideg által okozott szenvedés, és az emberek tízezrei, százezrei a legnagyobb gonddal őrködnek és félve tekintenek ez elé az idő elé,hogy miből fogják gyermekeiknek és családjuknak a kenyér mellé a téli tüzelőt előteremteni. En és társaim, akik ebben a kérdésben ismételten szót emeltünk a kormánynál és a fővárosnál, abba a helyzetbe jutottunk, hogy tavasszal a kormány tagjaival hosszabb tanácskozást folytathattunk, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) amely tanácskozáson feltártuk mindazokat a panaszokat, amelyek ebben a kérdésben felmerültek. (Folytonos nagy zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő urakat újra figyelmeztetem, hogy csendben legyenek. (Kabók Lajos: A nyomor nem érdekli az urakat? — Br. Podmaniczky Endre: Magukat sem érdekelte, amit a miniszterelnök úr mondott!) Csendet kérek minden oldalon, képviselő urak! (Propper Sándor: Pedig odaát is vannak munkanélküliek! Meghallgathatnák! — Várnai Dániel: Minket érdekel a magyar többség kérdése is!) Peyer Károly; Alkalmunk volt a kormány tagjai elé terjeszteni konkrét javaslatainkat, miként lehetne a munkanélküliség kérdését, ha nem is megoldani, de legalább is enyhíteni, és megtenni azokat az intézkedéseket, amelyeket külföldi államok megtesznek. A kormány részéről ígéret is tétetett^ arra, hogy a 8 órai munkaidőt törvénybe fogják iktatni, sőt ez ügyben egy ankét is tartatott, amely ankéten úgy a munkáltató, mint a munkavállaló érdekeltségek megjelentek. Ezen az ankéten kifogás tárgyává tettük, hogy az átadott kérdőívek visszaadására a kormány — r úgy emlékszem — négyheti vagy (hatheti időt jelölt meg. Azóta ez a terminus, amelyet a kormány kijelölt, körülbelül ötször vagy hatszor járt már le, hónapok teltek el, ebben az ügyben az érdekeltségek tudomásom szerint benyújtották a 8 órai munkaidőre vonatkozó javaslataikat, a kormány azonban még a törvényjavaslat tervezetét sem készítette el, és így a Ház nem juthatott abba a helyzetbe, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék, ami szintén hozzájárulna ahhoz, hogy a munkanélküliséget bizonyos mértékben csökkentsük. Azt az állításomat, hogy a munkanélküliség nem csökkenőben van, hanem ellenkezőleg emelkedik, bátorkodom azokkal a számokkal alátámasztani, amelyeket a kormány mindenkor elfogad hiteleseknek. Ezek a szakszervezetek adatai, amelyekből kitűnik az, hogy amíg 1928 decemberében 14.362 munkanélküli volt, addig 1929 decemberében 19.181, 1930 decemberében pedig 24.648 nyilvántartott munkanélküli volt, vagyis a szakszervezetek taglétszámának 17'9%-a. Ez a szám távolról sem öleli fel a munkanélküliek összességét, hanem csak az egyesületekben nyilvántartott munkanélküliek számáról ad áttekintést. Ez a százalék azonban elfogadható. S ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az- egyesületekhez nem tartozóknál a munkanélküliség talán még nagyobb arányú, akkor el lehet mondani, hogy Magyarországon az iparban foglalkoztatott, munkásoknak körülbelül 18—19, esetleg 20%-a van kereset nélkül. Pontos számadat áll rendelkezésünkre erre vonatkozólag a Társadalombiztosító Intézet tagbejelentései révén, amelyekből kitűnik az, hogy 1930 október havában 62.307 taggál volt kevesebb, mint az előző év október havában. A munkanélküliség arányára nézve . áttekintést nyújt az is, hogy a fővárosnál karácsonykor folyósítandó karácsonyi segélyre több mint 50.000 ember jelentkezett és ez az' 50.000 ember csak budapesti lakos lelhetett, mert ebben a segélyben a környéken lakók nem részesülhettek. Nem sokkal jobb, sőt állíthatom, hogy lényegesen rosszabb a helyzet a vidéken, a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkások körében. De úgy vélem, hogy nem lehet mai felszólalásom tárgya az, hogy itt a munkanélküliség arányáról tartsak előadást, mert hiszen a munkanélküliség arányai tekintetében senki sem vonja kétségbe azt a körülményt, hogy a munkanélküliség a múlt évekhez viszonyítva, lényegesen emelkedett s ezzel szemben 'kilátás munkaalkalomra alig van. A kormány még azokat az intézkedéseket sem teszi meg, amelyek a kormánynak pénzébe sem kerülnének. Már itt hivatkoztam arra, hogy a 8 órai munkaidő törvénybeiktatása tekintetében egy lépést sem tett, holott külföldön ma már úgy a munkaadói, mint a munkavállalói érdekeltségek a legmesszebbmenő és legbehatóbb tanácskozásokat folytatják abban az irányban,
