Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-461

Az országgyűlés képviselőházának h Nézzünk szembe férfiasan ezzel az aggodalmas és veszedelmes tünettel. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon és a középen.) Ez az európai tőkeés nagyiparellenes hangulat két forrásból táplálkozik. Az első .az, hogy úgylátszik, nem lehet 13 esztendő óta Európának büntetlenül élni egy több mint százmilliós bolsevizált tömeg, bolsevizált ország szomszédságában. (Helyeslés a középen.) Hiszen látjuk, hogy a bolsevista bomlás csirái olyan területeken is rothasztanak, olyan területeket is megfertőznek, a nemzeti termelési ágak olyan területeire is destruktív hatást gyakorolnak, amely termelési ágaknak biztos halála volna a bolsevizmus. Ezekből a fenyegető jelenségekből tanulni kell (Helyeslés a baloldalon.) és meg kell világítani az európai tőke- és nagyiparellenes mozgalomnak másik faktorát is. Es pedig mondjuk ki nyíltan : ennek az európai áramlatnak másik motorikus ereje az, hogy .a kapitalizmus is követett el és követ el bűnöket, amelyeket egy ilyen izgalmas átmeneti korszakban elkövetnie nemcsak az ország és nép miatt, hanem saját maga életérdeke miatt sem volna szabad. T. Ház! Kapitalista rendben élünk. Tőke nélkül nem tudunk és nem is lehet gazdálkodni. Magyarország emelkedésének, helyzetünk javulásának, egy eljövendő 'boldogabb korszaknak a kulcsa meggyőződésem szerint — gazdasági tekintetben értem — elsősorban attól függ, milyen feltételek mellett tudunk külföldi tőkét szerezni. Bárcsak igaza lenne Wolff Károly igen t. képviselőtársamnak, aki érdekes, mélyreható fejtegetéseiben bizonyos szkepszissel beszélt a külföldi tőkének a gazdasági élet megtermékenyítésére irányuló hatásáról. Wolff Károly t. képviselőtársamnak az a meggyőződése, hogy a nemzeti tőke, s a nemzet vagyonában még mindig meglevő erőtartalékok elegendők a magyar gazdasági élet kiszáradt és szikkadt talajának felüdítésére. Mondom, bárcsak neki lenne igaza, mert mindenesetre, nemzeti és gazdasági szempontból sokkal nagyobb érték, sokkal nagyobb erő, sokkal nagyobb hit van benne kifelé és befelé is, ha a nemzeti tőke kapcsolódik bele teljes egészében a nemzeti termelésbe. Erre azonban kevés kilátás van. Es éppen ezért elismerem iazt, hogy külföldi tőke nélkül nincs közmunka, nincs enyhülés az országban és nem tudjuk kilendíteni Magyarország gazdasági életét a mai koldusszegénységből. Elismerem, hogy mezőgazdaságunk nélkülözhetetlen átalakulása, agrárkultúránk mehanizálása, racionalizálása és olcsóbbítása kivétel nélkül attól függ, mennyiben bízik meg bennük a külföldi nagytőke. Ugyanakkor azonban másrészt igazat kell adnom Wolff Károly t. képviselőtársamnak, aki lazt mondja, hogy a tőke s különösen az idegen tőke, könnyen veszélyessé válhatik egy kis ország belső politikai életében. így is van. Régi igazság ez. Már a XIX. század szociálgazdasági irodalmában is igen élesen előtérbe lépett; hogy a tőke mihelvt gyökeret vert, politikai befolyásra is törekszik. A nagy nyereséggel velejár a politikai hatalom, és viszont a politikai hatalom nyereségszerzés formájában is gyakorta igyekszik érvényesülni. (Helyeslés a baloldalon.) Wells egyik legutóbb megjelent könyvében brilliánaan írja le, hogy az európai politikusok jelentékeny része Genfben, Párizsban, Londonban azt hiszi, hogy ő tartja kezében a világ politikai gyeplőjét, holott megfordítva áll a dolog, mert a miniszterek, diplomaták és államférfiak egy jelentékeny része nem egyéb, mint lakaratnélküli báb, tarka marionett, a színfalak mögött diri. ülése 1931 f ebruár If-én, szerdán. 165 gáló nagytőke és nagyipar exponáltjai kezében, akik a politikai karrier olcsó babérairól már régen lemondtak, ez nem érdekli őket s a hatalom látszata helyett a hatalom lényegére, saját akaratuk kíméletlen érvényesítésére törekszenek és fölényes nyugalommal diktálják a maguk gazdasági akaratát, a maguk nyers érdekeit az előtérben szónokló és ágáló politikusokra és diplomatákra. (Zaj és helyeslés a báloldalon.) Ennek a bizonysága az egész reparációs probléma, ennek ia bizonysága az úgynevezett Young-terv. A tőke és a politika fajtalan szerelmi viszonyáról éppen napjainkban a francia Oustrie-botrány igen épületes, kiábrándító és szégyenletes példákkal szórakoztat. (Helyeslés és derültség a középen.) A tőkének tehát iaz én szerény véleményem szerint ilyen nélkülözhetetlen uralma mellett, amit mindannyian ismerünk és elismerünk, nélkülözhetetlen kötelezettségei is vannak. Ismétlem: kötelezettségei nemcsak az országgal, a néppel szemben, hanem önmagával szemben is. Ali ez a kartellekre elsősorban, (Helyeslés a középen.) amelyekről a t. előadó úr azt mondotta, hogy nem találja meg a kartell definícióját, én talán úgy definiálnám, hogy a kartellek nem egyebek, mint a nagytőke szakszervezetei. (Derültség és helyeslés a középen.) Most már mindannak, ami a nagytőkét és a nagyipart reprezentálja, nagyon óvakodnia kell éppen ilyen átmeneti és izgalmas időkben attól, hogy a végsőkig feszítse a húrokat, amelyek ebben a boldogtalan országban közel vannak a megpattanáshoz. Nem szabad, hogy a nagytőke mohósága, kíméletlensége, önzése• r és a nemzeti és országos gondokból való kiválása élessze azt a tőkeellenes hangulatot, amely végső eredményében katasztrofális is lehet egy országra. Minden kertelés nélkül rá lehet miutatni arra a három forrásra, amelyből a Bíró Pal t. képviselőtársam által konstatált nagytokeés nagyiparellenes áramlat Magyarország nagy mezőgazdasági tömegei körében elsősorban táplálkozik. Az első a kamat. Evekig tartó kampány után, amelyet itt a Képviselőházban, azt hiszem, a Ház minden oldaláról, azután a sajtóban, a közérdekű sajtóban folytattunk, még ma is meg kell állapítani, hogy vidéken több intézet uzsorakamattal dolgozik. (Ügy van! a középen.) Nem lehet tehát csodálkozni azon, amikor ennek az uzsorakamatnak elsősorban és legközvetlenebbül minden tragikumát a mezőgazdasági lakosság érzi, hiszen éppen Hadik János gróf megrendítő jelentéséből eszméltünk rá arra, hogy az eliramlott félévben 13.000 kisbirtokra tűztek ki árverést Vs-ad részben az uzsorakamatú kölcsönök miatt, hogy a falusi nép nem tesz különbséget tőke és tőke, bank és bank között, hanem általánosít és megtelik a szíve bizalmatlansággal és keserűséggel.^ Az első tényező tehát, t. Képviselőház, amely a tőkeellenes hangulatot felidézi, a tőkekamat, az uzsorakamat. Hiába lépett akcióba a Pénzintézeti Központ, hiába vonult fel a Nemzeti Bank, az országnak némely vidékén ma is épúgy érvényesül a túlmagas kamat, mint 4—5 évvel ezelőtt, a pénzkonjunktúrának aranjuezi korszakában. A második tényező, amely a tőke- és nagyiparellenes hangulatot az országban szítja a mezőgazdásági la'kosság körében,; a kartellek elleni alapos és indokolt gyűlölet. Mit látnak a vidéken az emberek, t. Képviselőház? Ma már a legkisebb faluba is jár az újság és minden újságnak van közgazdasági rovata. Az