Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-460
152 Az országgyűlés képviselőházának U60. ülése 1931 január 30 J án, pénteken. rát lehetne belőle kifaragni — aki már nem egyszer mondotta, hogy a közmunkák elrendelése, illetve a beruházási politika során egy olyan nagy lendület következik, nem egy hónap, nem egy hét múlva, hanem már a következő órában a kormány részéről, amely alaposan fogja enyhíteni a munkanélküliséget, ezt ,a súlyos problémát. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Elég sok történt, azurak semmit sem akarnak elismerni!) No de hát láthatjuk, hogy ezek roppant mámoros kijelentések voltak, és igen roszsznl cselekszik a kereskedelemügyi miniszter úr, hogy ezt teszi, mert csalódás keletkezik a lelkekben, a csalódás után pedig keserűség támad. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Maguk sohasem ismernek el semmit!) Elismerünk mindent, de ezzel a kérdéssel kapcsolatban, sajnos, — hangsúlyozom: — sajnos — nincs semmi elismernivaló.. Kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, aki a kormány részéről jelen van, hogy minden eszközt ragadjanak meg abban a tekintetben, hogy a munkanélküliek nagy nyomora valamiképpen enyhíttessék. T. Ház! A beruházási politika cammog és hatását nem mutatja. (Farkas István: Nem is cammog!) Hatását meg lehetne látni ,a munkanélküliség mértékében; ha hatása volna, itt bizonyára csökkenés látszanék, de mert nincs hatása, egy csepp víz a tengerben, egy csepp jelentéktelen víz és a munkanélküliség állandóan emelkedik. A kormány szisztematikusan elzárkózik a gyorssegély kérdése elől; márpedig ha sem a beruházása politikában nem mutatkozik egy olyan eredmény, amely hatással lehetne a munkanélküliek nyomorának enyhítésére, sem pedig gyorssegéllyel, — nem akcióleveskékkel, t. Ház... (Jánossy Gábor: Azokat sem lehet lekicsinyelni!) Nem kicsinylem le, de a hatás szempontjából ezek abszolút jelentéktelenek. Hát akkor mire vár a t. kormány? Arra vár, hogy ,a keserűség kirobbanjon, hogy egy olyan konvulzi ónak legynü szemtanúi, amelytől — én mondom, őszintén mondom — mentse meg a sors a magyar társadalmat, mert ha egy ilyen robbanás jön, hiába a szuronyok erdeje, (Jánossy Gábor: Nincs itt szuronyok erdeje sem!) azt megállítani, azt betömni nem lehet? Őszinte, mély érzéssel kérem önöket, hogy fogadják el napirendi indítványomat. Beszéljük meg itt legalább a munkanélküliek segélyezésének r kérdését, a momentán segélyezésnek és az intézményes segélyezésének kérdését beszéljük meg itt és a beszédet, a törvényhozásnak eszmecseréjét kövesse a kormánynak hatásos cselekedete. Kérem, fogadják el napirendi indítványomat: (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Jánossy Gáborig Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy egypár szóval az elnök úr napirendi indítványához és az előttem felszólalj t. képviselő úr ellenindítványához hozzászóljak. Igaza van Várnai Dániel igen t. képviselőtársamnak abban, hogy az elnök úr napirendi indítványa a kettős ünnep miatt szól a szerdai ülésről, de ez megfelel a magyar parlament gyakorlatának és régi tisztes hagyományainak (Kabók Lajos: De most nagy bajok vannak! — Várnai Dániel: Még vasárnap is volt már ülés!) Majd megmondom t. képviselőtársamnak, ha méltóztatik rá emlékeztetni, hogy mi>r tartanánk vasárnap is ülést és mikor tartanánk állandóan éj jel-nappal^ üléseket, ha ezzel azonnali eredményeket tudnánk elérni. Majd ezt is meg fogom mondani Tudvalévő, hogy hétfőn római kathólikus hitű atyánkfiainak nagy ünnepe van: Gyümölcsoltó Boldogasszony. (Derültség. — Kabók Lajos: Még azt sem tudja, Gyertyaszentelő lesz! — Rothenstein Mór: Bizonyára nem kathólikus!) Bocsánatot kérek, tévedésből monditam, ezt súgta nekem egy barátom és atyámfia. (Derültség.) De nem ez a lényeges. Ez nagy kathólikus ünnep. Nagypénteken, a protestánsok mindkét felekezetének, az evangélikusoknak és a reformátusoknak ünnepe következtében régi tisztes hagyomány szerint sohasem ülésezik a Ház. Szombaton pedig, hogy a harmadik, vagy negyedik felekezet se maradjon ki az egyenlő elbánás elvéből, egyáltalán soha sean tart ülést a Ház, hogy izraelitahi tű atyánkfiai is ünnepet szentelhessenek szombaton. (Rothenstein Mór: Mi van kedden?) Tehát az elnök úr napirendi indítványa és az, hogyha a t. Képviselőház magáévá teszi ezt az indítványt, megfelel a magyar parlament régi tisztes hagyományainak, (Kabók Lajos: Kedden ; nincs ünnep!) megfelel anníak a szükségességnek, hogy vidéken lakó képviselőtársaink hazamehessenek kerületeikbe és mindegyik imádhassa a maga felekezete templomában a mindenható Istent, és érintkezhessek a választóival. Ami mármost Várnai Dániel t. képviselőtársaimnak és az ő tiszteletreméltó pártjának azt a többször idehozott^ indítványát illeti, hogy kedden a munkanélküliség kérdését beszélje meg a Képviselőház, erre nézve most azután azt mondom, felelek arra a kérdésre, hogy vasárnap is ülést szokott tartani a Képviselőház. Amikor először méltóztattak arról az oldalról ezzel az indítvánnyal előállani, kérdem teljes tisztelettel a jelenlévő t. szociáldemokratapárti képviselőtársaimat, akkor miért nem méltóztattak mindjárt meg is mondani azt, hogy hogyan oldjuk meg a munkanélküliség kérdését? (Rothenstein Mór: Mert nem engedik megmondani!) Mert amikor én indítványt teszek, akkor meg is jelölöm azokat az utakat, módokat és eszközöket, amelyekkel az országnak ezt a legnagyobb problémáját, ezt az — úgylátszik — nehezen megoldható, vagy hirtelen megoldhatatlannak látszó kérdését a megoldás útjára terelhetjük. Most; már nem tudom, hányadszor méltóztatnak ezzel az indítvánnyal előállni. Ne ezzel méltóztassanak előállani, hanem méltóztassanak elmenni a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, vagy akármelyik miniszter úrhoz, akármelyik város polgármesteréhez, akármelyik alispánhoz, avagy akármelyik községi elöljárósághoz s méltóztassanak azt mondani: «Te miniszter, te polgármester, te alispán, te atyámfia á mindenható Istenben, te testvérem a magyar nyomorúságban, nézd: ezt csináld, azt csináld, amazt csináld! 3 * Akkor meg fogjuk oldani a munkanélküliség kérdését, legalább Kispesten, Újpesten, Pesterzsébeten, ahol legnagyobb az inség és legsürgősebb a segítség. Ahhoz, hogy a munkanélküliség kérdését megoldjuk, nem szükséges itt napokig, hetekig 'tartó vitákat rendezni, hanem az szükséges, hogy akinek van a tarsolyában, illetve a koponyájában egy megoldásra alkalmas gondolat, vagyis tudja, hogy honnan teremtsük elő a kérdés megoldásához szükséges pénzt, az mondja ezt meg. (Kabók Lajos: Már azt is megmondtuk!) Mert én is meg tudnám mondani, >t. képviselőtársaim. (Halljuk! Halljuk!) Akkor lehetne szerintem a munkanélküliség kérdését megoldani, ha a magyar adózóról azt a vékony, utolsó bőrt is lehúznánk, ami még
