Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.

Ülésnapok - 1927-460

Az országgyűlés képviselőházának U60. ikoznia.» Mit tesz a javaslat? Ugyanennek a szempontnak tesz eleget, ugyanezt az ösvényt követi, csak úgy, mint — ahogy a miniszter úr nagyon helyesen megjegyezte — ennek a határozatnak első tervezetében is (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Az 1929-es tervezet 0, ugyanezt teszi azzal, hogy kijelenti, hogy ezután nem tilalmazza ezeket a gazdasági organizációkat, azokat elismeri és a szabályozás tekintetében rálép a leghelyesebb álláspontra, az organizációk szabadságának elvi álláspontjára. Nem kíván belenyúlni a gazdasági élet alakulásába, hagyja szabadon, hiszen nem is volna kívánatos a beavatkozás és a gazdasági élet nem is töri megezt, szabadon alakulhatnak ezek az organizációk, de meglátja a javaslat a visszaéléseket, mint ahogy ez a magas fórum is megállapítja, hogy igenis vannak és lehetnek visszaélések, amelyek úgy az államrendbe, mint a közjóba beleütközhetnek. Ezeknek a visszaéléseknek leküzdésére vonatkozóan mondja a határozat: «Egyetlen alkalmas eszközként és az esetleges ellenőrzés alapjaként a nyilvánosságot kell elismerni, amely minden kartellszerű megállapodás f bejelentési kényszerét és az állami regisztrálást követeli meg.» A javaslatnak első négy szakasza miről szól^ Erről. Benne van a bejelentési kötelezettség, az érvényesség kérdése, szóval ezeknek az elveknek gyakorlati és törvényhozási keresztülvitele. Azt mondja továbbá ugyancsak ez a magas fórum: «Szükséges volna t tehát az ilyen megállapodások kötelező írásba foglalása. Olyan megállapodások, amelyek a megszabott határidőn belül írásban teljes szövegükkel nincsenek bejelentve, illetve előterjesztve, nem érvényesek és nem igényelhetnek semminemű törvényes védelmet.» Benne van a javaslatban. (Ügy van! a jobboldalon.) «A regisztrált kartelleket, trösztöket és hasonló szervezeteket^ a meghatározott határidőn belül a regisztráló hivatal nyilvánosságra hozza, míg magukat a szerződéseket csak bebizonyított visszaélések esetén szabad az eset. körülményeihez képest egészen vagy részben nyilvánosságra hozni.» A törvényjavaslat ismételten megmondja azt, hogy a bejelentés és a szerződés részletes bemutatása még nem azonos fogalmak, de

# a titoktartást határozottan kiköti. (Halász Móric: A dolog természetében van.) A titoktartást erélyesen kiköti a 4. §, különösen a gyártási és üzleti titoktartás tekintetében. Különben is, aki az életben valaha is látott kartellmegállapodást, tisztában van azzal, hogy az üz- • leti titkok és gyártási titkok nem szoktak a kartellmegállapodásban benne lenni. A publicitástól tehát kár félni és kár egyszerűen kritika tárgyává tenni a publicitás további eszközeit is és azt, hogy a kormány nagyon bölcsen és helyesen az írásbafoglalást és t

bemutatást az érvényesség kellékei közé számítja, ami szerintem nagyon helyes. Azt mondja továbbá ez a határozat: «Annak megvizsgálására és megállapítására, hogy a lajstromozott t megállapodások nem tartalmaznak-e a közérdeket, vagy az állami érdeket veszélyeztető megállapodásokat, valamint •a visszaélések megvizsgálására és megállapítására minden állam alkosson egy, a kormányzattól független, lehetőleg szűken határolt kartellbizottságot.» A kartellbizottságot a kormányzat nem a levegőhől vette, Ő kezdeményezte annakidején, de ez a magas fórum is akkreditálta. Hogy a kartellbizottságot hogyan állítsák össze, hogy az a kartellbizottság esetleg, mint a túloldalról, a támadó olülése 1931 január 30-án, pénteken. 149 dalról mondják, valóságos spanyolfal lesz, paraván lesz, amely mögé elbujhatik a kormány, és amelyen keresztül a felelősséget át kívánja hárítani erre a bizottságra, nem helytálló indokolás. Hiszen ezt az egész bizottságot a kormányzat nevezi ki, a kormány nem köteles ennek a véleményét követni. E kartellbizottság' meghallgatásának előírásában csak egy jó rejlik: a kormánynak rendelkezésére áll egy szakszerű szerv, amelytől ő véleményt kérhet, és amely véleményt, ha az az ő gazdaságpolitikájával egyezik, követi, ha nem egyezik, nem követi, de a parlamenti felelősség mindenképpen az övé. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A kormány nem fog paraván mögé bújni, hanem egyszerűen a maga parlamentáris hatalmával él. Lehet arról vitatkozni és beszélni, hogy ezt a kartellbizottságot hogyan állítsák össze. En nem tartom helytelen gondolatnak azt, ami -felvetődött, hogy az ipartanácshói, amelyben a fogyasztóik, a termelés mindkét ága képviselve van, így, vagy úgy állíttassék össze. Egy bizonyos, hogy a kormány annak a felfogásnak, amelyet az interparlamentáris uniónak ez után a határozata után közfelfogásnak lehet tekinteni, eleget tett, és az, hogy ebben a bizottságban nemcsak a termelők, hanem a fogyasztók és a munkaadók is képviselve vannak, mégpedig azon az úton, hogy azok a minisztériumok is neveznének ki ide r tagokat, amelyek ezeknek az érdekeknek istápolására hivatva vannak. Nem kívánok vitát folytatni afelett, hogy vájjon egyik vagy másik tekintetben nem helyt

: álló-e a támadás, hogy ez a kartellbizottság hogyan állíttassék össze, mert azt hiszem, hogy ebben a tekintetben nagyon nagy elvi eltérések nincsenek. Engem úgy, ahogy Össze van állítva, megnyugtat, és nem hallottam olyan argumentumot, amely engem ezen megnyugvásomból kibillentene és abba az irányba terelné az én aggályaimat, amely irányban a kétely felvettetett. A legnagyobb vita, — hogy egészen rövidre fogjam beszédemet, mert nem szeretném az idő rövidsége miatt a vitának különösen ezt^ a lényeges részét elszalasztani '•— három kérdésben van. Az első a megelőzés kérdése. Egyrészről azt mondják, hogy igen nagy fegyvert adunk a kormány kezébe, másrészről pedig azt mondják, hogy nem ér semmit maga a fegyver. A másik kérdés a bírósági kérdés, ahol a köz- és magánkereset van vita r tárgyává téve. Végül pedig a harmadik kérdés a választott bíróságok körüli kérdés. Erről a három kérdésről szeretném én rövidrefogott jogászi .véleményemet megmondani. Teljesen helyt nem álló az a támadás, amelyet úgy a kartellellenesek, mint a kartell mellett levők körül indítottak. Így például Biró Pál és Sándor Pál t. barátaim egyformán azt mondják, sőt talán még Wolff Károly t. képviselő úr is azt mondja, hogy eddig is rendelkezett a kormány bizonyos iparrendészeti hatalommal és módjában állott eddig is mindazt megtenni, amit ebben a törvényjavaslatban a 6. § neki most biztosít. Hát én tárgyilagosan megállapítom, hogy ez az indokolás nem tárgyilagos, (Derültség a jobboldalon;) mert a régi jog nem adott kartellvisszaélések címén iparrendészeti .fellépési jogot. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A régi jog csak bizonyos esetekben adott iparrendészeti fellépést, de nem adott kar teli vissz aéï&s címén. Hiszen éppen ezt akartuk elérni és ezért hangsúlyozta az igazságügyminiszter úr egészen bölcsen, hogy «ex titulo huius legis»