Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-460
148 Az országgyűlés képviselőházának 460. ülése 1931 január 30-án, pénteken. nekünk úgy argumentálni, hogy ez még ki nem alakult, ki nem jegecesedett matéria, hogy tehát ezt ne szabályozzuk, ne előzzük meg az egész világot, mert csak kárt csinálunk vele, mert az ország leromlott gazdasági helyzetében és abban az állapotban, amikor az egész kartellmatéria — hogy magam is így nevezzem — még ki nem érett, ki nem jegecesedett dolog, — nem helyes szabályozást végzünk, mert ismétlem, mi nem kartelitörvényt csinálunk, mi nem a kartelljogot és a gazdasági organizációk magánjogi kódexét csináljuk, mert ha ez csinálnók, akkor nekünk nemcsak tilalomfákat kellene felállítanunk: hogy ezt nem szabad, azt nem szabad, — hanem pozitív irányban is rendelkeznünk kellene. Nem tudom, helyes-e a gazdasági életnek ez az ilyen irányú változtatása, irányelfoglalása, amely irányban most a nagy háború után halad, vagy nem helyes, de egy bizonyos: ha ezek itt vannak előttünk és ha megvannak, és ha ezeket ^mint a magánjogi berendezkedések egyik ko tériáját szabályozni akarjuk, akkor nemcsak tilalomfákkal lehet, kell és szabad a szabályozást megcsinálni, hanem pozitív irányokban is: ahol szükséges, ott esetleg a kartellek alakulásának elősegítésével vagy más irányú támogatásával; szóval nemcsak negatívumokból állna egy kartelikódex, hanem pozitívumokból is. Ebben a javaslatban pedig miről van szó? Egyáltalában nem szándékunk és nem akarunk kartelikódexet csinálni. Mi egy törvényt csinálunk, amely fegyvert ad a kormány kezébe, hogy megszüntesse azokat a visszaéléseket, amelyek ezen gazdasági alakulatok körében észlelhetők, különösen ebben az országban, amely — hiába tendálj a fejlődés nálunk is az erősebb iparosodás felé — ma még agrárország, s amely, miután az agrárőstermelés nem tudott és nem is tud megszervezkedni, ma sokkal erősebben érzi -a tengerentúli verseny tipró hatását és a kartellek fojtogatását. Hiszen az országból csak ez a kis mezőgazdasági rész maradt meg, annak termeivényeit pedig a háború előtt ki tudta egyenlíteni az elszakított rész, tehát ki tudta t egyenlíteni azt a diszparitást, amely a kétféle termelés között megvan. Ma azonban ez nincs meg, ma a másik termelési ág és a fogyasztóközönség sokkal jobban érzi és sokkal jobban hatása és súlya alatt van a kartell esetleges kinövéseinek, mint bármely országban. Hiába hivatkoznak itt Svájc példájára, hogy ott egy miniszter egy interpellációra adott válaszában azt mondo ! tta, hogy a nemzetközi kartell ellen nem tud védekezni és a nemzeti kartellt nem szabad bántani, mert nem szabad a gazdaságot a szabadverseny megsemmisítő hatásának kitenni. Svájc egy par excellence ipari és nem mezőgazdasági állam, mert a svájci hegyekben legfeljebb állatot lehet tenyészteni, de az ottani földeket megművelni nem lehet. Svájcnak és Magyarországnak helyzete egészen más. Arra a kérdésre tehát, hogy szükséges-e a szabályozás, avagy nem, természetes a felelet, hogy amely pillanatban ezeket az organizációkat elismertük, nemcsak szükséges, de kötelessége is a kormánynak és a törvényhozásnak azoknak szabályozása. Arra a további kérdésre pedig, hogy idő szerű-e a szabályozás vagy nem, a kartelitörvényellenes álláspont oldaláról azt hozzák fel, hogy azért időszerűtlen a szabályozás, mert a kartelleknek, ezeknek a gazdasági organizációknak fejlődése nemzetközi irányt mutat, tehát természetszerűleg először a nemzetközi szabályozást kell bevárni és csak azután követkézhetik a hazai szabályozás. Ezzel szemlben mint jogásznak argumentációm és ellennézetem az, hogy megengedem, abban tökéletesen igazuk van, hogy kiforratlan a kartellmatéria és az egész organizációs fejlődés nemzetközi irányt mutat, viszont azonban a visszaélések nagyon is nemzeti irányt mutatnak, azok nagyon is kiforrott és nemzeti irányt mutató matériák, azokat mindennap érezzük és konstatáljuk. Teljesen igazat adok abban, hogy a kartellmatéria kiforratlan, annak a kódexét tehát ne csináljuk meg, de viszont konstatálom, hogy nem lehet elhallgatni, hogy a visszaélések és kinövések nagyon is kiforrottak és hazaiak s ezeknek á kinövéseknek a lenyesegetése nagyon is időszerű. Azt is m*eg akarom állapítani, hogy ezeket a kinövéseket nemzetközi eszközökkel és nemzetközi úton nem is lehet megszüntetni, csak a hazai, csak a nemzeti törvényhozás útján, mert hiszen nemzeti vonatkozású retorziós intézkedéseket a nemzetközi törvényhozás, illetve szerződés nem tud tenni, éppen ezért a visszaélés megszüntetése par excellence nemzeti feladat, tehát a nemzeti törvényhozás feladata. Az elmondottak után nem lehet nehéz a felelet mármost arra a^ kérdésre isem, hogy mi legyen a szabályozás célkitűzése és kerete. Ebben a tekintetben egy igen nagy tekintélyre kell hogy hivatkozzam, mert úgy látom, hogy az egész törvényjavaslat e nagytekintélyű fórum elgondolásának nyomán halad s becsületesen és tárgyilagosan hivatkozik is a törvényjavaslat indokolása az interparlamentáris uniónak Londonban 1930-ban tartott ülésére, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ez a javaslat áll a mi eredeti tervezetünk alapján! A mi tervezetünk a későbbi, ez a korábbi!) Annyiban igazolom a miniszter úr közbeszólását, hogy tudomásom szerint báró Szterényi József volt odakünn, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ismerte az első tervezetet!) isimerte az első tervezetet és elgondolást és báró Szterényi Londonban, az ottani konferencián ugyanezt az álláspontot érvényesítette, és a konferencia elfogadta és magáévá tette ezt az álláspontot. Nagyon kérem igen t. képviselőtársaimat, méltóztassék ezt a határozatot szigorúan elolvasni és jól megfontolni, — magában az általános indokolásban benne^ van — mert ez megadja az egész célkitűzést és az egész szabályozás keretét. Ez a határozat oedig így szól: «A kartellek, trösztök, hasonló alakulatok a gazdasági élet természetes jelenségei és mint ilyenek, elvileg nem kifogásolhatók». Tehát ez a magas fórum igenis azt mondja, hogy hiába akármilyen dogmatikai váta, a kartellek itt vannak, azokat el kell ismerni. Ez a javaslat eleget is tett ennek az álláspontnak. Párhuzamosan tudniillik arra is választ adok és vizsgálom, hogy a javaslat milyen mértékben tett eleget a szabályozás tekintetében ezeknek az alapvető szempontoknak. Azt mondja tovább a határozat: «Minthogy azonban az ilyen alakulatok a közérdek és az állami r szempontok szerint a maguk-kihatásaiban károsak is lehetnek, szabályozásuk szükséges. Ennek a szabályozásnak nem szabad a gazdasági életbe való belenyúlást jelentenie, amely belenyúlás arra volna alkalmas, hogy azok szabad fejlődését veszélyeztesse, hanem annak csupán a visszaélési lehetőségek leküzdésére és megakadályozására kell szorít-
