Képviselőházi napló, 1927. XXXIII. kötet • 1931. január 14. - 1931. február 26.
Ülésnapok - 1927-458
Az országgyűlés képviselőházának &58. ban a panasztevőkkel egyenkint is tárgyaltak a panasz visszavonásáról, különösen pedig az általam említett Veresnével, akivel felezett ez az illető úr úgy a hadiözvegyjáradékban, mint a végkielégítés összegében. Azt akarták, hogy ő különösen írja alá ezt a nyilatkozatot, hogy ezt azután a népjóléti miniszter úr által elrendelt vizsgálat irataihoz csatolni lehessen. Amikor már ezt a szerencsétlen asszonyt elég soká puhították ennek a nyilatkozatnak az aláírására, akkor elment a csoportba és ott előzetes jegyzőkönyv vétetett fel arról, hogy ő ezt a hamis nyilatkozatot alá fogja írni. Akkor az előzetes jegyzőkönyv felvétele után el is ment a községházára, ott azután egy vezető jegyzőnek és egy tisztviselőnek a tanúskodása mellett aláírta, hogy tudatlansága és tájékozatlansága következtében tette a panaszt. A legérdekesebb azután az, hogy ennek következtében kifizettek neki kétszáz pengőt, mint jogosult járandóságának elmaradt részét. Ő a kifizetett 200 pengőről ellennyugtát kért, hogy igazolni tudja, hogy ezt a pénzt miért kapta, ezt az ellennyugtát azonban természeteseu nem voltak hajlandók neki kiadni azért, mert ezzel önmaguk alatt elvágták volna a fát. Egy másik hadiözvegynek, Tarinénak öt pengőt fizettek vissza, Illésnének 41 pengő 50 fillért fizettek vissza ilyen nyilatkozat aláírása után. Azóta több hét elmúlt és nem tudja senki, hogy a vizsgálat során mi történt. A legsúlyosabb a dologban, hogy ez a Kúti még ma is hivatalában van és én csak azt állítom, hogy még a látszatát sem volna szabad megtűrni, még a látszatnak sem volna szabad arra mutatni, hogy neki felfele sikerült az ügynek következményeit elkenni, eltussolni és hogy ez az ember megmaradhat a hivatalában akkor, amikor a pénzek kifizetésével már elismerte a saját maga bűnösségét. (Esztergályos János : Talán Angyal Kálmántól kért tanácsot. — Strausz István: Angyal Kálmán nem élt vissza ilyen módon ! — Esztergályos János : Így nem, de máskép! — Rothenstein Mór: Ebben az országban minden lehet! — Esztergályos János: Hallatlan szörnyűség ez!) Hasonló panaszokkal jelentkeztek özvegy Deme Imréné, özvegy Szabó Istvánné, özvegy Szekeres Istvánné, özvegy Juhászné, özvegy Bálint Jánosné hadiözvegyek, ami mind azt mutatja, hogy hasonló visszaélések nagyobb mértékben történtek, és ha ott egy olyan vizsgálat állna be, olyan vizsgálatot rendelnének el, amely ezeket az ügyeket általánosságban és visszamenőleg valamennyit mind végigvizsgálná, akkor valószínű, hogy nemcsak ez a 7—8, vagy 15 panasztevő, hanem ennél sokkal több panasztevő jelentkeznék. A kép teljességéhez tartozik még az is, hogy hogyan bírálták el ott magát a hadiözvegyi jogosultságot erkölcsi és vagyoni tekintetben. Voltak hadiözvegyek, akiktől megvonták a hadiözvegyi járadékot vadházasság és erkölcstelen életmód címén, holott nem tettek egyebet, mint hogy kis gazdaságuk vezetésére, illetőleg a kis gazdaságukon való segítség céljából egy férficselédet fogadtak. (Br. Podmaniczky Endre: Ez volt a kibúvó!) A képviselő úr ilyen jól tudja? (Br. Podmaniczky Endre : Hát képviselőtársam ismeri őket 1 ? ön sen ismeri őket!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak ! Kéthly Anna : Ilyet nem szabad feltételezni. (Esztergályos János : Becsületes hadiözvegyekről miért tételez fel ilyet a báró úr 1! Nem szégyenli magátl Hát ezt érdemlik a hadiözvegyek ? — Br. Podmaniczky Endre : Van nekem otthon elég hadiözvegyem, akit segélyezek ! — Kabók Lajos: Férjeik megvédték a birtokát ! — Esztergályos János: Ez a jutalma annak a becsületes hadiözvegynek ! — Elnök : Csendet kérek Esztergályos ülése 19hl január hó 28-án } szerdán. 95 János képviselő úr ! — Br. Podmaniczky Endre : Nem erről van szó ! — Esztergályos János : De erről van szó. Ne sértegesse őket! Aljas módon ne gyanúsítson!) Elnök : Esztergályos János képviselő urat rendreutasítom. (Rothenstein Mór : Mentelmi elé nem utasítja ?) Kéthly Anna : Azon a címen vonták meg tőlük a hadiözvegyjogosultságot, hogy vadházasságban élnek, holott semmi egyéb kötelék nem volfr köztük, mint az, hogy kis gazdaságuk vezetésére egy férficselédet fogadtak fel. (Propper Sándor : Nem is lehet feltételezni tisztességet valakiről ? — Zaj. — Elnök csenget. — Rothenstein Mór : A báró úr azt nem tudja másképpen feltételezni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna : Azonkívül arról is panaszkodnak, — s ezt is a vizsgálat kötelessége eldönteni — hogy elismerték tehetős, módos asszonyoknak ezt a jogosultságát ugyanakkor, amikor egypár hold silány föld birtokosának, szerencsétlen, napszámbajáró asszonyoknak jogosultságát nem is«merték el, mert nem volt senki pártfogójuk ott helyben, aki a kérelem mellé állott volna. Fel kell külön említenem a végkielégítések ügyét. Ezeket a szegény tanyai parasztasszonyokat senki sem figyelmeztette arra, hogy joguk van kérni a végkielégítést s hogy joguk van kérelmezni a népjóléti miniszter úrtól azt, hogy egy összegben váltsák meg a hadiözvegyi járulékot. Azután amikor a figyelmeztetést más oldalról megkapták, akkor egyszerűen elutasították őket helyben azon a címen, hogy közben az egy esztendős határidő lejárt, tehát nincs joguk többé ezt a kérelmet előterjeszteni. Igen sokra pedig egyenesen rákényszerítették a végkielégítést, olyanokra is. akik szívesebben vették volna a rendes havi járadékot, mert megfenyegették őket azzal, hogy ellenkező esetben majd keresnek címet a járadék megvonására. T. Képviselőház ! Az özvegy sorsa nálunk sohasem volt valami rózsás. A hadiözvegy sorsa pedig ez alatt a tíz esztendő alatt valóságos borzalmas rémregény, hacsak saját—vagyona nem volt, amiből fen tarthatta magát ebben a néhány esztendőben. Ha ehhez a borzalmas sorshoz hozzájárul a félelem a helyi hatóságoknak, a visszaélő tisztviselőnek a bosszúállásától, ha ezeknek az apró embereknek apró panaszai nem jutnak el az ország szívéig és a minisztériumig, akkor ezekből az apró cseppekből olyan tenger fog megduzzadni, amelynek áradásától igenis, van okunk félni valamennyiünknek. Ezek a hadiözvegyek féltek a panaszokkal előállani. Én ezt a félelmet indokoltnak találom. Ha látták volna, hogyan fogtak össze, hogyan álltak össze eltanácsolni őket a panasztételtől azok a tisztviselők, akik a visszaélő tisztviselők munkatársai voltak ! Én nem állítom, hogy tudtak a dologról, mindenesetre akkor, amikor ezt az eltanácsolási rendszert bevezették, továbbmentek, mint amennyi a keresztényi megbocsátás címén elképzelhető és megengedhető. Indokolt a félelem akkor, ha látják, hogy a visszaélést elkövető tisztviselőt megesak. fel sem függesztik a vizsgálat tartamára. {Úgy van! a ssélsőbaloldalon. — Esztergályos János : A hivatalában marad, mintha misem történt volna !) Hogy a hivatalában érvényesítheti befolyását akadálytalanul, a vizsgálatot félrevezetheti, mert az a vizsgáló biztos, aki a központból jön, természetesen befolyásolva van a hivatalában megmaradt, az összes ügyeket tovább intéző tisztviselő által. Szerintem a legminimálisabb, amit ebben az ügyben kellene tenni, az, hogy a vizsgálat tartamára eltávolítsák helyéről ezt az urat ; nem szabad tápot adni még annak a gyanúnak sem, hogy itt 15*
