Képviselőházi napló, 1927. XXXII. kötet • 1930. november 25. - 1930. december 23.

Ülésnapok - 1927-441

82 Az országgyűlés képviselőházának khl nyáinkat, erdeinket, vizeinket, és megmaradt kiesi erdőterületeink és bányáink védelmére kíván ez a törvényjavaslat módot és lehetősé­get nyújtani és ha a megfelelő módokkal és le­hetőségekkel ezt a törvényjavaslatot élő való­sággá fogjuk tudni tenni, akkor megvan a re­mény arra, hogy majdan azoknak a nemzetek­nek sorába fogunk felemelkedni, amelyek az önellátás gondolatát a lehetőség határain belül teljes mértékben fogják megvalósítani. A törvényjavaslat másrészt elvi szempont­ból az e téren már meglévő telepeknek egysé­gesítését, egy nevezőre való hozását, egy mes­gyére való irányítását óhajtja megvalósítani. Nevezetesen óhajtja az e téren tapasztalt rend­szertelenséget kiegyenlíteni, egyes vidékeken a villamosáram gyártásának, árusításának isme­rete nélkül megkötött, legtöbb esetben egyol­dalú szerződéseket módosítani és egységesíteni, a hiányos és rossz, drága üzemeket megszün­tetni, vagy a mostani kor igényeinek megfe­lelően leendő átalakításukról gondoskodni, szó­val közgazdasági életre jó hatással bíró, a mindenkori teherbíró képességnek megfelelő irányítása mellett a befektetett tőke és a ka­mat, valamint az ezen túlmenő tisztességes jö­vedelem biztosítása mellett a lehető legolcsóbb áramot szolgáltatni és ilyen alapon működő telepeket létesíteni, gondoskodni arról, ihogy ilyen értelemben a legelőnyösebben, megfelelő hatósági ellenőrzés, felügyelet mellett építtes­senek ki e téren a szükséges telepek és így lát­tassák el az ország villamosáram igénye. Mind­ezeken túlmenően célkitűzésévé tette a javaslat, hogy a perifériákat, községeket villamosítani, elektrifikálni fogja és nekem főképpen ebből a szempontból tetszik ez a törvényjavaslat. Ezek volnának lényeges alkotóelemei, célkitűzései a javaslatnak. Ha áttekintjük, átgondoljuk feladatainak fontosságát, nemzetgazdasági szempontból el­kerülhetetlen szükségét, úgy megállapíthatjuk, mi a kívánságok kvintesszenciája, sűrített ki­vonata. E téren más nemzetek, felismerve nem­zeti szempontból a villamoserő szükségességét és hasznavehetőségét, bennünket már évekkel és évtizedekkel megelőztek. Valamennyi kul­túrnemzet megtette ezt és ennek megfelelő tör­vényt alkotott, hogy annak keretein belül hasz­nosítsa a villamos áramot. A többiek közül csak két államot említek meg arra nézve, hogy milyen mértékben tartják szükségesnek ezek az államok, hogy az állam felügyeletet gyako­roljon e fontos gazdasági tényező irányítása feleti Anglia, a szabadkereskedelem ideális ha­zája kifejezetten ebből a célból bizottságot ala­kított, amely csak a parlamentnek felelős tény­kedéseiért és csak ennek a bizottságnak útmu­tatása, felügyelete alatt engedte meg, hogy a meglévő telepek tovább működhessenek és az újabb alapításokat szintén csak ennek irányí­tása mellett engedi működni. Csehország az alapításnak csak 40%-os magántőkét enged be­instruálni, 60%-kai maga támogatja ezeket a vállalkozásokat, üzletrész jegyzéssel, szubven­cióval, hogy markában tartsa az irányítást, ne­hogy csak a tőke egyoldalú érdekének meg­felelően lehessen ezeket az energiákat felhasz­nálni, hanem kifejezetten a nép előnyére és ja­vára olcsó áramot szolgáltassanak. Ha ismerjük azokat az aránytalanságokat, egyenetlenségeket, amelyek mindig csak a tőke érdekét szolgálják, akkor azt látjuk, hogy min­dig az az erosebb, amelyik a számításokat job­ban ismeri, s a szerződés az ő előnyére szolgál. ülése 1930 november 27-én, csütörtökön. Éppen azért szükséges, hogy itt az állam vala­milyen formában ennek a törvénynek adott­ságai, égisze alatt beavatkozzék és ezeket a fennálló ellentéteket kiegyenlítse. Ebből é szempontból főképpen a falu népe szorul tá­mogatásra, mert az ilyen szerződések megalko­tásánál neki nincsenek szakférfiai, nincsenek olyan emberei, akik ismerik az ilyen szerződés­kötés módozatait, (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) leheletszerű árnyalatait, és itt majd egy konkrét szerződésből rá fog mutatni arra, hogy milyen hátrányos egy-egy ilyen szerző­dés a falu népére akkor, amikor ott nincs szak­férfiú, és milyen előnyös a városra nézve, ami­kor emberei, az ő villanygyári igazgatója út­ján magának nagy előnyöket tud biztosítani a falu népe rovására. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ennek igazolásául legyen szabad ismertet­nem egy igen nagyarányú, egy egész vármegye területére vonatkozó szerződést, hogy az abban foglaltak a városra nézve milyen előnyös kilo­wattonként! áramot szolgáltatnak és milyen hátrányosak a falu népére nézve. A szerződést Heves vármegye kötötte a Salgótarjánig Bánya­részvénytársasággal. A szerződés feltételei a következők: Magánvillamosítás kilowatton­ként 80 fillér, azon túlmenőleg, ha valamely fogyasztó két lámpát vezet be a lakásba, havon­ként 60 filléres alapdíjat fizet, ha hármat vagy négyet és ezen túlmenőleg többet vezet be, ak­kor minden lángért külön havi 20 fillér alap­díjat fizet. A közvilágítás, a közterek és utcák világítása kilowattonként 60 fillér, a kisipari 50 fillér, a nagyipari fogyasztásra és a malmok fogyasztására külön megállapodás van, amely szerint még 30 fillérnél is olcsóbb az energia. Ezzel szemben a város, amely ezekhez^ a tárgya­lásokhoz odaküldötte az ő szakférfiát, annak ellenére, hogy a házilag kezelt villanygyár eddig fejlesztett áramának kilowattonként! elő­állítási költsége csak 19"6 fillérbe kerül, most a városra nézve olyan nagyon előnyös szerződést tudott kötni, hogy csak 12'8 fillér a kilowattja annak az áramnak, amelyet ettől a vállalattól ugyanebből a szerződésből kifolyólag nyerhet a város javára. Hét fillérrel olcsóbban tudja tehát a villamos áramot biztosítani az az in­tézmény, az a város, amelynek van szakférfia, és az itt nyert előnyök ellenértékét áthárítják a tájékozatlan falu népére és az viseli 50—60 éven át ennek az áthárításnak a nyűgét és kö­vetkezményeit Annak bizonyítására, hogy ezek a szerződé­sek a falu népére nézve mennyire hátrányosak, három szerződést leszek bátor még felolvasni. Itt van az egyik példa: Tiszaszőlős község kö­rül tíz község létre akart /hozni egy ilyen tele­pet. A szerződés feltételei a következők voltak: Minden községnek le kellett jegyezni 63 darab üzletrészt, ami 6300 pengő értéknek felelt meg, a tíz községnek 24.000 dolláros egyetemleges felelősségi nyilatkozatot kellett aláírni, a kilo­wattonkénti világítás díja egy pengő, a szava­tosság vállalása 10.000 kilowatt a község ré­széről s amennyiben ezt nem érné el, amennyi­ben kevesebbet fogyasztana, ezt a különbözetet is köteles megfizetni. Ugyancsak itt van az újpesti szerződés, amely szerint ott a magánfogyasztás céljára kilowattonként 867 fillérért adnak villamos energiát, a kisipari erőműre 53'5 fillérért, és a mérnöki ellenőrzési díj havonként 1 pengő 22 fillér. Tehát itt is kísért az alapdíj, de itt más a neve, nem alapdíj, hanem ellenőrzési díj és főképpen az alapdíjak és az előre be nem vallott külön felszámíthatóságok körül vannak

Next

/
Oldalképek
Tartalom